Sákovicsné Dömölky

Lídia

Bátyja, Dömölky György a piaristákhoz járt, ahol vívást is oktattak. A társaiból ő verbuvált egy vívócsapatot a KISOK bajnokságra. Lídia követte a testvérét, édesanyjuk rosszallása ellenére is: „a vívás nem nőknek való” – mondta. Ennek ellenére Dömölky Lídia beleszeretett a sportágba és az egész életét átszövi ez a kapcsolat. Edzői: Ganzmann Ferenc, Szabó László, Somos Béla, Vass Imre/Egyesületei: BEAC 1949-től, Haladás 1951-től, Budapesti Vasas 1955-tól, Bp. Vörös Meteor 1958-1970.

1953-tól-1970-ig szerepelt a magyar válogatottban. Abban az évben vonult vissza. Tizenkilenc évesen, 1955-ben megnyerte a magyar bajnokságot, majd Rómában robbant be a nemzetközi élvonalba és nyert egyéni és csapat aranyérmet, csapatban még a kétszeres egyéni olimpiai bajnok Elek Ilonával és társnőivel együtt. Ötszörös világbajnoknő (1953 Brüsszel csapat, 17 évesen, 1955 Róma egyéni és csapat, 1959 Budapest, 1967 Montreal). Pályafutása egyetlen egyéni világbajnoki címe 1955-höz köti, további 11 olimpiai és világbajnoki érmét csapatban szerezte. 1955-ben „csak” felnőtt világbajnok lett, mert az évben a budapesti ifjúsági világbajnokságon, a saját korcsoportjában be kellett érnie a bronzzal Kelemen Vera mögött. A Vasas első női világbajnoka. Az 1956. évi olimpia után a közvetlen hazautazás helyett sok-sok magyar sportolóval együtt ő is az Egyesült Államokba távozott, majd rövid idő után visszatért és bekapcsolódott a hazai sportéletbe.

Világbajnokságon négy ezüstöt szerzett, hármat a csapattal és egyet egyéniben (1961, 1963 (egyéni és csapat), 1966), és egy bronzot (1956). Az 1963. évi gdanski világbajnokság négyes döntőjébe három magyar került: Juhász Katalin, Rejtő Ildikó és Sákovicsné Dömölky Lídia, valamint a román színekben versenyző, előző évi világbajnok Orbán Olga. Őt mindhárom magyar legyőzte, de egymással nem bírtak, kétszer is levívták a holtversenyt, eredménytelenül. A harmadik újra vívásra Rejtő maradt a legfrissebb, Juhász bírta idegekkel a legkevésbé. Így alakult ki a sorrend, három magyarral a világbajnoki emelvényen. Az évben Brazíliában lelt vigaszra. Az Universiade egyéni aranyérmese lett Porto Alegre-ben, ugyanekkor ezüstérmes csapattag. Hétszeres egyéni magyar bajnoknő 1955 és 1968 között. Érdekesség az ellentét, hogy míg nemzetközileg a csapatban dominált, addig idehaza egyetlen csapatban nyert aranya sincs.

Négy olimpián versenyzett: 1956-ban nem jutott a nyolc közé, 1960 csapat ezüstérem, 1964 csapat aranyérem, 1968 csapat ezüstérem, egyéniben háromszor kilencedik hely. 1964-ben Ágoston Judit, Juhász Katalin, Marosi Paula és Rejtő Ildikó társaságában a tőrcsapat tagjaként olimpiai bajnoki címet szerzett. Az amerikaiak és a németek ellen három-három győzelmet jegyzett. Majd létrejött a négy évvel korábbi magyar-szovjet olimpiai döntő visszavágója. Fej fej mellett haladt a két csapat, folyt az üldözés, hol az egyik, hol a másik fél egyenlített. 3:3, 5:5, 7:7. Az egyéniben betliző Gorohova bizonyította klasszisát, itt mind a négy asszóját sikerrel zárta. A magyaroknál Juhász és Rejtő nyerték az utolsó csörtéiket (fejenként hármat-hármat) és ezzel 8:7-re vezetett a magyar csapat. Már csak egy győzelem hiányzott az aranyhoz, mert ha a szovjeteké az utolsó meccs, akkor 8:8, és a találatarány a javukra döntene. Annál izgalmasabban nem alakulhatott volna, mint ahogy alakult az eredmény az addig egy győzelemmel és két vereséggel álló Dömölky és az addig nyeretlen Sisova között. Mintha mindketten az életükért küzdöttek volna, eljutottak 3:3-ig. Tehát az első érvényes találat döntött. Pokoli feszültség! Dömölky támadott, de kétszer is érvénytelent szúrt. Harmadikra a szovjetnél ült a találat, ezzel olimpiai bajnokok a magyarok. Évtizedekkel később is így mesélte Sákovicsné Dömölky Lídia: „Amit az utolsó tusról fontos mondanom, az az, hogy egy csapatnál sohasem az utolsó tus, hanem a teljes csapat számít, mert én nem vívhattam volna az utolsó asszót, hogyha előttem a többiek nem nyerik meg a lényeges csörtéiket. Így viszont nekem jutott az a szerencsés szerep, hogy az i-re feltehettem a pontot. Én amolyan rámenős, támadó szellemű versenyző voltam, úgyhogy sokszor nehezteltek is rám az edzők, hogy jobban kellett volna a védekezésre is koncentrálnom. De én hittem az egyenes támadásaimban, és amiben hisz az ember, az be is jön. Azt szoktam mondani, az önbizalom fél győzelem, ha nem hiszem el, hogy győzhetek, akkor nem is győzöm le az ellenfelem soha. Én elhittem, aztán csak zokogtunk és zokogtunk, és a kisujjunkkal összekapaszkodva tartottuk egymást fent a dobogón, annyira boldogok voltunk.” Dömölky Szenior Európa-bajnoki csapattag (1996) is. Sákovicsné: „Öt aranyérmem van a vébékről, az ezüstöket nem nagyon tartom észben, mert a vívás egy olyan sportág volt, ne tűnjön nagyképűségnek, hogy ott gyakorlatilag csak az aranyat számoltuk. Az ezüst mindig is egy kicsit kudarcnak számított.”

Textil technikumi érettségi után textil technikusként dolgozott, 14 évig az IBUSZ utazási iroda szakalkalmazottja is volt, nemzetközi jegykiadó. A Testnevelési Főiskolán szerzett szakedzői diplomát (1978), 1970-től a KSI vívószakosztályának edzője volt és a Bp. Honvéd sportiskolájában az utánpótlás neveléssel foglalkozott. Oktatta a Harvard Egyetem vívóit is 1995-1996-ban. A Képes Sport munkatársaként kilenc éven át újságíróként dolgozott. A mozdulatművész Berczik Sára mesteredzővel három szakkönyvet írtak az esztétikus gimnasztikáról: A nő harmóniája (1988), A gyermek harmóniája (1990), Mozgásfejlesztő és tartásjavító gimnasztika címmel (1992). Saját könyve Sportol a baba és a mama címmel jelent meg (1979). A MOB első Női Bizottságának volt tagja, a MOB Hagyományőrző Bizottságban tevékenykedik, a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli tagja (2011 -). Állandó zsűritagja a Magyar Olimpiai Akadémia szellemi olimpiai vetélkedőinek. Emellett a Dömölky Szenior Európa-bajnoki csapattag (1996) is. Házastársa Sákovics József (1927-2009) az első magyar párbajtőr világbajnok (1953). Férje haláláig 52 éven át éltek együtt boldog házasságban. Sákovics József az 1964. évi tokió-i olimpián négy aranyérmet szerzett magyar vívócsapat szövetségi kapitánya volt. Két gyermekük született, József (1962) és Lídia (1969).

Magyar Fair play díj - trófea (2013), Csík Ferenc-díj (2016), Príma-díj (2016), A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2021), a Nemzetközi Vívószövetség Hall of Fame tagja (2021). A Nemzet Sportolói – Keleti Ágnes halála után – 2025 január 22-ei ülésükön javasolták maguk közé az olimpiai és világbajnok tőrvívó Sákovicsné Dömölky Lídiát, mely elismerést és tagságot meg is kapott. A vívólegenda ma is igen aktív az olimpiai család, a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubja és a Magyar Olimpiai Akadémia rendezvényein, hagyományőrző programjain is.

• Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974), • Dobor Dezső: Olimpiai Arcképcsarnok (1992), • Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), • Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések (2012), • Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995), • Nemzeti Sport, Népsport, • index.hu, Alapvonal, • olimpia.hu, • hunfencing.hu, • eurofencing.info, • fie.org, • arcanum.com.