Marvalics

Györgyi

Egyesületei: Postás (1938-1942), MAFC (1943-1944), Postás (1948-1950), Bp. Lokomotív SK (1951-1954), Bp. Lokomotív SK (1955-1956), BVSC (1957-1965). Edzői: Krúdy Gyula író testvére Krúdy Péter, Duronelly László, Lukovich István.

Sportszerető családba született, nagybátyja, Marvalits Kálmán 1924-ben (10.) és 1928-ban (21.) diszkoszvetésben indult az olimpián. A jobb megélhetés reményében a család Budapestre költözött, Marvalics Györgyi a Bp. Postásban kezdett vívni (két lánytestvére is első osztályú tőrözővé vált, húga, Éva a válogatottban is szerepelt, magyar bajnok). A két testvér Marvalics I. és Marvalics II. néven a MAFC-ban egy csapatban vívott és szerzett a magyar bajnokságon bronzot 1944-ben. Igazi csapatember volt, 1950-1964 között hét csapatbajnoki címnek volt részese. Egyéniben akadtak nála jobbak, de a csapatban technikás vívásával segítette sikerre társnőit.

1956-ban már a válogatott párbajtőrvívó, kétszeres csapatbajnok Székely Tibor feleségeként szerezte meg első érmét, Londonban, világbajnoki bronzérmes a Dömölky Lídia, Elek Ilona, Elek Margit, Kiss Kató, Kovácsné Nyári Magda, Székelyné összeállítású válogatottal. A selejtező körben Magyarország Hollandiánál 9:2-re bizonyult jobbnak (Dömölky, Elek I. 3-3, Kovácsné 2, Székelyné Marvalics Györgyi 1 győzelem). A négyes döntőért hatalmas küzdelemben Magyarország 9:7-re verte Németországot, Székelyné akkor nem vívott. A csoportban nagy meglepetésre Anglia 9:7-re legyőzte az olaszokat, s aztán a túléléséért küzdő Olaszország szintén 9:7-re verte Magyarországot, melyben Székelyné nem szerepelt. Ezután következett az Anglia elleni 11:5 Székelyné fergeteges vívással, veretlenül hagyta el a pástot (Székelyné 4, Kovácsné 3, Dömölky, Kiss 2-2 győzelem). A négyes döntőben Magyarország a Szovjetuniótól (7:9); (Dömölky 4, Kovácsné 2, Székelyné 1 győzelem) és Franciaországtól is kikapott (8:8, tusaránnyal; Kovácsné 4, Dömölky 2, Kiss, Székelyné 1-1 győzelem). Így az Olaszország elleni újabb csörtecsata már csak a bronzéremről szólhatott, s azt 9:4-el a magyaroknak sikerült megszerezni, Székelyné szereplése nélkül. A londoni vb volt a legizgalmasabb női tőrcsapat-csata. A négyes döntőben három mérkőzés is 8:8-cal ért véget (Franciaország–Olaszország, Franciaország–Magyarország (mindkettő francia győzelemmel) és Szovjetunió–Olaszország (szovjet győzelemmel). Ebben az évben Székelyné lett a felszabadulási verseny győztese.

„Székelyné, mint az idei I. osztályú versenyek mindegyikén, most is nagyon jól vívott. Jó időben indított, kemény kézzel végrehajtott egyenes támadásaival nagyszerűen érvényesült. A dán Lachman ellen aratott, 4:0-ás győzelmének minden találata jól átgondolt, szépen kivitelezett támadás eredménye volt. Erővel is bírta a versenyt, s teljesen megérdemelten szerezte meg az értékes győzelmet.”

1957-ben a párizsi világbajnokságon nem sikerült hasonló eredményt elérni, a csapat is és az egyéniben ő is helyezetlen. Abban az évben a moszkvai Világ Ifjúsági Találkozón (VIT) egyéniben hatodik, a csapattal ezüstérmes. Egyéniben szép sikereket ért el 1957-ben, Bukarestben első, a magyar bajnokságon második, Gentben harmadik. 1958-ban ismét felállhatott az országos bajnokság dobogójára, harmadik lett, hosszú sérülés után visszatérve. Emellett Belgrádban egyéni versenyt nyert.1959-ben tagja volt a Budapesten a szovjetek előtt (8:6) világbajnoki címet szerzett válogatottnak (Kovácsné Nyári Magda, Sákovicsné Dömölky Lídia, Székely Tiborné, Rejtő Ildikó, Juhász Katalin), az egyéniben viszont helyezetlen maradt, a Népsport tudósítása szerint a második fordulóban „teljesen formán kívül vívott”.

1960-ban ismét az országos bajnokság harmadik helyezettje. Rómában a női tőrcsapatverseny először szerepelt az olimpiai programban. Magyarország jó eséllyel pályázott az első helyre, hisz egy évvel korábban, 1959-ben a budapesti vb-n sikerült elhódítani a világbajnoki címet a Szovjetuniótól. A csapatverseny selejtezőjéből Magyarország egy fölényes győzelemmel és egy kiélezett küzdelemmel jutott a legjobb nyolc közé: Angliát 10:6-ra (Székelyné 4, Rejtő 3, Kovácsné 2, Juhász 1 győzelem), Romániát 9:7-re (Rejtő 4, Sákovicsné 3, Kovácsné, Székelyné 1-1 győzelem) verte. Úgy tűnik, hogy az angoloknak mumusa volt Székelyné, amint 1956-ban Londonban, úgy Rómában is mind a négy asszóját megnyerte ellenük! A további három mérkőzésen viszont Székelyné már nem kapott szerepet. A negyeddöntőben Hollandia ellen 9:3, majd a csapat a döntőért is 9:3-ra győzött Olaszország ellen. Sajnos a fináléban is 9:3 lett a végeredmény, ám ezúttal a Szovjetunió javára. Magyarország olimpiai ezüstérmes lett: Kovácsné Nyári Magda, Sákovicsné Dömölky Lídia, Székely Tiborné, Rejtő Ildikó, Juhász Katalin.

1961-ben Torinóban a döntőben a szovjetek ellen (4:9), így vb ezüsttel búcsúzott a válogatottól (Kovácsné Nyári Magda, Sákovicsné Dömölky Lídia, Székely Tiborné, Rejtő Ildikó, Juhász Katalin, Mendelényiné Ágoston Judit), az egyéniben harmadszorra is sikertelen maradt. 1962-ban a magyar bajnokságon harmadik, majd 1964-ben csapatbajnoki arannyal zárta versenyzői pályafutását.

Visszavonulása után a MÁV Számítástechnikai Vállalatnál dolgozott. Férje révén, (aki 32 éven át volt a magyar szövetség technikai bizottságának elnöke (1957-1989), 1961-től a Nemzetközi Vívószövetség (FIE) technikai bizottságának tagja, 1986-tól a Nemzetközi Vívószövetség (FIE) örökös tiszteletbeli tagja volt) a feleség is a vívás közelében maradt. Családi jó barátságban álltak a Dömölky-Sákovics vívó házaspárral, akik az esküvői tanúik is voltak. Érdekesség, hogy 1976-ban a montreali olimpián Székely Tibor volt a mérkőzésvezető, amikor a szovjet öttusázó, Onyiscsenko csalt és lebukott preparált párbajtőrével. Egy fiuk és egy lányuk született, unokájuk, Székely Viktória 2002-ben világbajnoki induló volt evezésben.

Kis János cikke (zaol.hu, 2014) alapján.