Ágoston

Judit

Férjével -Mendelényi Tamással (1936. május 2. Bp.–1999. szeptember 6. Várgesztes) olimpiai bajnok, világbajnok kardvívó- 1959. október 17-én házasodtak össze, mely azonban válással végződött. Gyermekei: Mendelényi Judit (1962) és Mendelényi Györgyi (1967) vívó. Klubjai: a Miskolci Lokomotív, ill. a Miskolci Vörös Meteor (1951–1955), TF Haladás (1955–1956), BVSC (1957–1973); Edzői: Irsa Tibor (1951–1954), dr. Bay Béla (1954–1973)

A Miskolcon élő Ágostonék családlátogatáson jártak Csongrád megyében, amikor a kislány a várt idő előtt jelentkezett és az édesanyját sürgősen Szegedre kellett szállítani a szülészetre. Ágoston Judit azonban ezt nem várta meg, a mentőautóban látta meg a napvilágot a szőregi templom előtt, emlékezetesen cudar téli időben. Mikor már mozoghattak a kisdeddel, a család visszautazott vele a miskolci otthonába. Ágoston Judit a miskolci Vámos Ilona Leánygimnáziumban érettségizett. (1955), a TF-en testnevelő tanári oklevelet és gyógytestnevelési képesítést (1959) szerzett, ekkor írta a „Légzőgyakorlatok alkalmazása a gyógytestnevelésben” című szakdolgozatát. A TF-en vívó szakedzői oklevelet is szerzett (1975). A budapesti XX. kerületi Tanács gyógytestnevelési intézeteiben gyógytestnevelés tanár és vívótanfolyam-vezető (1959–1965: megszakításokkal). Pesterzsébeten nála kezdte el a vívást Maros Magda, a későbbi olimpiai ezüstérmes tőrvívó. A Központi Sportiskola (KSI) vezető testnevelő tanára (1965–1972), a BVSC vívóedzője (1975–1985), majd egy rövid ideig Salzburgban edzősködött (1987). Hazatérése után a MÁV Bevételi-ellenőrzési Igazgatóságának fuvardíj-felülvizsgáló előadója (1987–1992).

Ágoston Judit Miskolcon a helyi Lokomotívban kezdett el vívni. Még nem volt 14 éves, amikor a világbajnok Elek nővérek vívásáról készült fényképfelvétel ragadta meg a fantáziáját. 1951 januárjában, 14 évesen látott először vívóversenyt Miskolcon, három nap múlva jelentkezett is Irsa Tibornál, és megkezdte vívóleckéit. 1954-ben, 17 évesen már döntőt vívott a magyar bajnokságon (a 6. helyen végzett, Elek Margit előtt.) Első nemzetközi versenyén, az 1955. évi budapesti ifjúsági világbajnokságon a 4. helyet szerezte meg (Kelemen Vera győzött), egy évvel később, 1956-ban Luxemburgban Rejtő Ildikó lett a világbajnok, Ágoston a 7., Rejtő 1957-ben megvédte ifjúsági világbajnoki címét, Ágoston akkor a 6. helyen kötött ki. Középiskolai tanulmányainak befejezése után Budapesten a TF sportklubjában (TF Haladás, ill. TFSE), majd a szakosztály megszűnése után, 1957-től a BVSC-ben folytatta sportpályafutását, jóllehet még főiskolai hallgatóként tagja volt az 1957-ben Párizsban győztes főiskolai világbajnok női tőrcsapatnak.

Első magyar bajnoki címét 1958-ban szerezte meg, összesen három csapatbajnoki címet gyűjtött be (legjobb egyéni helyezése bronzérem volt 1969-ben). Már Mendelényi Tamásné néven, 1961-ben csapatban a torinói vb-n ezüstéremmel debütált, a következő években elsősorban Universiade-versenyeken kapott lehetőséget, a legjobb egyéni eredménye az 1963-ban Porto Alegreben kivívott bronzérem. Ezzel egyidejűleg a csapattal ezüstérmes.

A tokiói olimpia évében a csapatban Rejtő Ildikó, Sákovicsné Dömölky Lídia és Juhász Katalin helye biztosnak tűnt. A fennmaradó két helyért ádáz küzdelmet vívott dr. Mendelényiné Ágoston Judit, az Universiade 2. helyezett Damásdi Györgyi, az 1962. évi világbajnok csapattag Gulácsy Mária és Marosi Paula. Mendelényiné a Budapest bajnokságon a 4. helyen végzett, majd megnyerte az első válogató versenyt. Az országos bajnokságon azonban a nyolcaddöntőben 8:2-re kikapott a későbbi bajnok Sákovicsnétól. A csapatbajnokság mindenért kárpótolta: a Budapesti Vörös Meteor elleni döntőben, a Budapesti Vasutas Sport Club (BVSC) színeiben valamennyi ellenfelét magabiztosan verte. Végül dr. Mendelényiné és Marosi Paula utazhatott a japán fővárosba. A Vaszeda Egyetemi Sportcsarnokban rendezett versenyen a negyeddöntőben Magyarország először az Egyesült Államokat „rendezte le” 9:1-re (dr. Mendelényiné 2 győzelmet aratott), az elődöntőben pedig egy jóval szorosabb, 9:6-os győzelem következett az egységes német csapat ellen (dr. Mendelényiné és Sákovicsné egyaránt 3-3-szor nyert). Az akkori gyakorlatot követve a szovjet és a magyar válogatott vívta a döntőt. Az első csörtéjét Sákovicsné és Rejtő is nyerte, Juhász és dr. Mendelényiné azonban vereséggel indult, így a szovjetek igen hamar kiegyenlítettek. 3:3-nál dr. Mendelényiné következett, s kulcsfontosságú győzelmet aratott Sisova fölött (4:3), majd jött Juhász és máris 5:3-ra alakult a mérkőzés. Ezután Rejtő (1:4) és dr. Mendelényiné (2:4) is kikapott: oda az előny, újra döntetlen, 5:5. Mivel a szovjet csapatnak lényegesen jobb volt a találataránya, az utolsó három mérkőzésből már elég lett volna csak egyet megnyerniük. Nem így történt: Rejtő Prudszkovát (4:2), Juhász Szamuszenkót (4:3), Sákovicsné Sisovát (4:3) verte, így az olimpiai játékok történetében először Magyarország elhozta a női tőr csapatbajnokság aranyát. A döntőben dr. Mendelényiné csak egy győzelmet aratott. Talán ő volt a legmagabiztosabb a csapatban, sohasem tartott egy ellenféltől sem. Atletikus, robbanékony, gyors vívónak tartották.

dr. Mendelényiné Ágoston Judit a tokiói olimpia után abbahagyta a versenyzést, de második gyermeke megszületése után újrakezdte. Még két világbajnokságon vett részt: tagja volt az 1969. évi havannai vb-n a 3. (az elődöntőben és a harmadik helyért folyt mérkőzésen nem lépett pástra) és az 1971. évi bécsi vb-n a 2. helyen végzett tőrcsapatnak (a franciák elleni elődöntőben és a szovjetek elleni döntőben nem vívott). Az 1971. évben volt utoljára válogatott. A búcsúéve jelentős eredményekkel kezdődött. Az év első tájékoztató versenyén 3. lett, majd megnyerte Budapest nemzetközi bajnokságát. dr. Mendelényiné azon vehette észre magát, hogy életében először vezette a hazai ranglistát! Ma már hihetetlennek tűnik, hogy az ob-n 83 vívónő lépett pástra, dr. Mendelényiné nagy meglepetésre a 3. fodulóban kiesett (a győzelmet az 1971-ben berobbant ifjúsági világbajnok Tordasi Ildikó szerezte meg). A bécsi vb-n Mendelényiné győzelem nélkül búcsúzott. A csapat Rejtő Ildikó, Bóbis Ildikó, Tordasi Ildikó, Szolnoki Mária összeállításban szerezte meg a 2. helyet, Mendelényiné csak a selejtezőkben, Ausztrália ellen lépett pástra. Alig félév alatt – a hazai mezőny rendkívüli erősségére és dinamikájára jellemző – a ranglistavezetőből csak tartalékszereplő lett… 1973-ban visszavonult.

Évtizedeken át elmaradhatatlan kártyapartik részese volt csapattársaival, Rejtővel, halálukig Marosival, Székelyné Marvalits Györgyivel. Dr. Mendelényiné Ágoston Judit néhány nappal azelőtt halt meg, hogy megörökíthette volna a kézlenyomatát és aláírását a Sportcsillagok Falán. Gödön hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2014). Síremlékét 2016. október 17-én szentelték fel. A család azért döntött az október 17-i dátum mellett, mert 59 évvel korábban a bajnoknő ezen a napon kötött házasságot a későbbi olimpiai bajnok Mendelényi Tamással, a női tőrcsapat pedig 1964-ben, 52 évvel korábban ugyancsak ezen a napon nyerte meg az olimpiai bajnoki címet.

Magyar Népköztársasági Sportérdemérem (arany, 1964)

Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Vívó Híradó, Nemzeti Sport, Népsport, index.hu, Alapvonal, olimpia.hu, eurofencing.info, fie.org, arcanum.com, Babits kiadó: Ki kicsoda a magyar sportéletben?