Juhász

Katalin

Tősgyökeres hódmezővásárhelyi család második gyermekeként született Juhász-Nagy Etelka Katalinként anyakönyvezve. Később kényelmi okok miatt saját maga rövidítette meg a nevét Juhász Katalinra. A nyolcosztályos Református Leánygimnáziumban szívesen látogatta a kosárlabdaedzéseket. Hat évet járt ebbe a gimnáziumba, majd amikor az intézményt megszüntették a Bethlen Gábor Gimnáziumban folytatta a tanulást és ott érettségizett (1951). Fordulatot hozott az életében a Teleki utcai szomszédság, nevezetesen Papy Lajos gyógyszerész, kiváló vívó lakott ott, aki a Juhász lányt 16 éves korában lehívta a vívók edzésére. Azonnal meg is tetszett neki a sportág, szívesen ismételgette a látottakat, a lépéseket és kitöréseket. Azonban a szigorú iskolai tilalom miatt – diákok nem lehettek felnőttekkel foglalkozó sportegyesület tagjai – véglegesen csak akkor vehetett tőrt a kezébe, amikor az avatott mesterek, Banga Sámuel és Belovai Péter diáklányok számára is indítottak tanfolyamot a gimnáziumban. A természettudományok iránt érdeklődő leány 1951-ben a szegedi egyetemre került.

Szegedi Postás (1947-1950), Szegedi Haladás (1951-1957), Budapesti Haladás (1957), OSC (1957-1967). A Szegedi Haladásban Márki Ferenc, az OSC-ben a Santelli nevelte Szabó László volt a mestere. 1956-ban végzett a Szegedi Tudományegyetem kémia szakán. Az év őszétől Budapesten élt, az Akkumulátor és Szárazelemgyárnál helyezkedett el. Vegyészként az anyagvizsgáló laboratóriumban, majd a fejlesztési osztályon dolgozott. 1957-ben addigi klubja, a Bp. Haladás felvette az OSC nevet.

1957-ben robbant be a hazai vívó köztudatba az akkor 25 éves vívó. Önmagát is meglepve hét győzelemmel magyar bajnoki címet szerzett, többek közt Rejtő Ildikó 4:3 arányú legyőzésével is. 1957-ben közel egy hónapot Párizsban töltött. Az Egyetemi világjátékokon (az Universiade elődje) a csapattal arany, egyéniben ezüstérem került a nyakába. Ezután nem kellett hazautaznia, még ott maradt a francia fővárosban és várta a világbajnokság kezdetét. Annak mezőnye viszont még túl erős volt neki és a többieknek, így minden magyar kiesett és a csapat is helyezetlen lett. 1958-at sikeresen kezdte és hét győzelemmel megnyerte az első válogatót, csak a későbbi olimpiai bajnok csapattársától, Ágoston Judittól kapott ki 4:2-re. A Népsport így írt róla: „Juhász okosan versenyzett, keveset kockáztatott, de amikor támadásra indult, majdnem biztosan talált. Neki volt a legkevesebb érvénytelen szúrása. Jó szereplése már nem is számít meglepetésnek. Vívása a géphez alkalmazkodóan leegyszerűsített. Kitűnően véd, messziről indított egyenes és egyszerű cseles támadásait remek tempóban, gyorsan hajtja végre.” Ennek ellenére az egyéniben ismét kiesés volt a sorsa a philadephiai világbajnokságon, a csapat viszont a négyes döntőbe jutott. Már az elődöntőben remekül szerepeltek, mert a franciák ellen 8:8-nál, 50:45-ös tusaránnyal nyertek, Juhász egy asszót nyert. Az ő nagy napja a következő mérkőzésen az olaszok ellen (7:5) jött el, amikor három győzelemmel vette ki a részét a rivális búcsúztatásából. A magyarok viszont mindhárom döntőbeli mérkőzésüket elvesztették, a szovjetek, az NSZK és a franciák ellen (Juhász a három meccsen egyszer nyert), így a negyedik helyet szerezték meg.

Az 1959. évi budapesti vb nemcsak arról emlékezetes, hogy az egyéniben mindhárom dobogós helyet a szovjetek vitték haza, hanem arról is, hogy Juhász holtverseny után jutott tovább és életében először bejutott a döntőbe, ahol az ötödik helyet szerezte meg. A csapatban Magyarország aranyérmes lett. A szovjetek elleni döntőben Juhász volt a legmagabiztosabb pont, három győzelmet jegyzett. A negyedik mérkőzésére akkor került sor, amikor 8:5-nél az utolsó, a Prudszkova-Juhász csörtében már csak két tust kellett elérnie. Juhász hozta a „tervet” (3:4), így lett 8:6 és megszületett az arany (Dömölky Lídia, Morvay Zsuzsa, Nyári Magda, Rejtő Ildikó, Marvalics Györgyi). Ettől kezdve Juhász hat éven át stabilan mindig dobogós volt a világversenyeken.

1960 a római olimpia éve, a csapatnak a selejtezőben jól állt a szénája, 10:6-ra verték Nagy-Britanniát, de Juhászra akkor nem lehetett ráismerni, a 3 vereség mellé 1 győzelem társult. A románok ellen (9:7) nem is szerepelt. A negyeddöntőben szerény két győzelem és egy vereség mérleggel vívott a hollandok ellen (9:3). Az elődöntőben már az a Juhász lépett pástra az olaszok ellen (9:3), aki Dömölkyhez hasonlóan szintén három nyert asszót tett be a közösbe. A szovjeteknek a döntőben sikerült visszavágni (3:9) a budapesti vereségért, Juhász mérlege két vereség mellé 1 győzelem. Ismét a szovjeteké lett a pálma a torinói világbajnokságon is, 9:4-re győzték le a magyarokat. Juhász az egyéniben hatodik.

A római olimpiát követő három év nagy sikerek jegyében telt. 1962-ben a buenos aires-i vb-n az egyéni döntőben Juhász legyőzte a későbbi aranyérmes romániai Szabó-Orbánt (4:2). Végül viszont kiegészülve a szovjet Gorohovával mindhárman 5-5 győzelmet gyűjtöttek és következett köztük az újravívás. Szabó-Orbán 4:1-re, Gorohova 4:3-ra verte Juhászt, aki így egy vb bronzra is szert tett. Három év szünet után a magyar csapat újra világbajnok lett (Gulácsy Mária, Marosi Paula, Nyári Magda, Rejtő Ildikó), ráadásul a szovjetek 9:4 arányú legyőzésével. Juhász vezéregyéniség volt, Gulácsyhoz hasonlóan neki is három győzelmet jegyeztek a jegyzőkönyvbe. Csak ő maradt veretlen, a negyedik asszóját le sem kellett vívnia. Ugyanúgy, vagy ha lehet, még odaadóbban harcolt a csapat sikeréért, mint az egyéniben a sajátjáért.

1963-ban Gdanskban a vb-n a döntőben az az évi magyar bajnok Juhász Katalin, a leendő gdanski világbajnok Rejtő Ildikó és a későbbi olimpiai bajnok Sákovicsné Dömölky Lídia nem bírtak egymással, kétszer is levívták maguk közt a holtversenyt, eredménytelenül. A harmadik újravívásra Rejtő maradt a legfrissebb, Juhász bírta erővel a legkevésbé. Így alakult ki a sorrend, három magyarral a világbajnoki emelvényen! Juhász akárcsak egy évvel korában, 1963-ban is hármas holtverseny után lett bronzérmes. Hiába a fantasztikus egyéni eredmény, a három körös újravívásban kimerült magyaroknak (Juhászt például nem is engedték lejönni a pástról két asszója közt pihenni) nem sikerült regenerálódni, csapatban a szovjetek visszavágtak Buenos Airesért, akkor ők taroltak (9:4).

A tokiói olimpián Juhász nagyon kemény selejtező csoportokon verekedte át magát, míg végül a negyeddöntőben az olasz Ragno állította meg (5:8). Majd még egy 8:7 a francia Rousselet és 8:5 az olasz Masciotta ellen és így született meg az olimpiai 5. helye. Csapatban létrejött a római olimpia magyar-szovjet döntőjének visszavágója (1959 óta ez a két csapat vívta a finálékat, Tokióban hatodszor találkoztak, akkor a szovjetek vezettek 3:2-re). Fej-fej mellett haladt a két csapat, folyt az üldözés, hol az egyik fél, hol a másik egyenlített. 3:3, 5:5, 7:7. Az egyéniben betliző Gorohova bizonyította klasszisát, mind a négy asszóját hozta. Nálunk Juhász és Rejtő nyerték az utolsó asszóikat (ezzel fejenként hármat-hármat) és ezzel 8:7-re vezetett a magyar csapat. Már csak egy győzelem hiányzott az aranyhoz, mert ha a szovjetek nyernék az utolsó meccset, akkor 8:8, és a találataránnyal minden a javukra billenne. Az első érvényes találat döntött, Dömölky harmadikra találta el Sisovát és ezzel olimpiai bajnokok a magyarok (Rejtő, Dömölky, Juhász, Ágoston és Marosi). Juhász Katalin csapatban, a legidősebb korban aranyérmes magyar vívónő: születése után 31 év 328 nappal lett olimpiai bajnok.

1964 decemberében volt az esküvője. 1965-ben a kiegészítő edzésként választott focizás közben megsérült, porcleválással műtötték, egy hónapig fel sem kelhetett a betegágyból. 1966-ban tért vissza a mexikói előolimpia hatodik helyével, hogy aztán tíz év válogatottság után a montreali vb csapat aranyával búcsúzzon (1967). Fantasztikus volt a végjáték. A döntőben 8:8 a szovjetek ellen és tusaránnyal (46:47) magyar arany Bóbis Ildikó, Dömölky Lídia, Gulácsy Mária, Rejtő Ildikó társaságában! A döntőben nem vívott.

1971-ben született meg a fia. 1972-ben a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében edzői oklevelet szerzett. A Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának egyik alapítója (1993), a Mező Ferenc Közalapítvány kuratóriumának tagja (1996-2011), majd a MOB Mező Ferenc Sportbizottság tagja (2011-2020). A Hódmezővásárhelyi Olimpiai Baráti Kör tiszteletbeli elnöke, a Csomorkány Vívó Sportegyesület tiszteletbeli tagja. 1987-től nyugdíjas.

Sport Érdemérem arany fokozat (1964), MOB Nők sportjáért Életműdíj (2006), Hódmezővásárhely díszpolgára (2010), A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2018).

Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974), Dobor Dezső: Olimpiai Arcképcsarnok (1992), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995), Vívó Híradó, Nemzeti Sport, Népsport, index.hu, Alapvonal, olimpia.hu, hunfencing.hu, eurofencing.info, fie.org, arcanum.com.