Nyári

Magdolna

A budapesti IX. kerületi Teleki Blanka női felsőkereskedelmi iskolában érettségizett (1940), a TF-en testnevelő tanári oklevelet szerzett (1949). A budapesti Vas utcai általános iskola testnevelő tanára (1949–1988). Klubjai: a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC, 1937–1943), a Magyar Testnevelési Egyetem Sportegyesülete (TFSE, 1943–1948), a Testnevelési Főiskola Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége (TF MEFESZ, 1948–1949), a Kereskedelmi Alkalmazottak Sport Egyesülete (KASE, 1950–1951), a Petőfi Tervhivatal, ill. a Petőfi SE (1951–1955), a Budapesti Törekvés (1955–1956), a Budapesti Vasutas Sport Club (BVSC) tőrvívója (1957–1964). Mesterei: Gerentsér László és Vargha Ilona, aki két olimpián is szerepelt.

Bátyja példáját követve, kereskedelmi iskolás korában kezdett vívni a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubban (BEAC). A Telekiben az iskola vívókapitányává is választották. A kétszeres Európa-bajnok Vargha Ilona kezdeményezésére 1939-ben megalakult az első női utánpótlás vívóválogatott, amelybe Nyári is bekerült. 1942-től vett részt a magyar bajnokságokon, kezdetben helyezésekkel. 1943/44-ben megkezdte tanulmányait a TF-en, egyúttal megnyerte az első főiskolai női tőr bajnokságot. 1946-ban a 2. lett a bajnokságban, 3. a válogatón, de mivel az egyik TF vizsgáján a lábát törte, a következő versenyeket ki kellett hagynia. 1947-ben a luxemburgi nemzetközin visszatérve már a 3. helyen végzett.

1948-ban a hágai női tőrcsapat világbajnokságon Nyári is szerepelt. Magyarország a selejtezőben Hollandiát 12:4-re győzte le. A hatos döntőben Anglia (11:5), majd Ausztria (9:7), Franciaország (8:8, jobb tusaránnyal Magyarország győzött) és az Egyesült Államok következett (12:4). Az utolsó fordulóban dőlt el az első hely sorsa, ekkor a két veretlen, Magyarország és a házigazda Dánia találkozott, s a tapasztaltabb északi csapat 9:7-re diadalmaskodott (Elek I., 3, Kun 2, Elek M., Nyári 1-1 győzelem). Nyári első világbajnokságán első ezüstérmének örülhetett!

1949-ben a budapesti főiskolai világbajnokságon a csapattal arany (Kiss, Nyári, Sákovics, Zsabka), egyéniben ezüstérmes. Nyári három olimpián indult (1952, 1956, 1960). Helsinkiben kiharcolta az egyéni indulást. Az elődöntőből négy győzelemmel tovább is jutott, de a végkifejletbe már nem tudott beleszólni, a fináléban egy győzelemmel a 8. lett. A csapat-világbajnoki versenyt 1952-ben Koppenhágában rendezték meg. A magyar válogatott esélyesnek számított, hisz amikor 1951-ben 14 év szünet után Magyarország visszatért a világbajnokságok vérkeringésébe, a stockholmi vb-n a második helyen végzett a csapatversenyben (Elek I., Elek M., Horváth, Nyári, Sákovics, Vargha); ráadásul Nyári az egyéni versenyben bronzérmes. Abban az évben óriási formában vívott, egyéniben és csapatban is magyar bajnok lett. Az évben férjhez ment Kovács Lajos labdarúgó-játékvezetőhöz.

A koppenhágai női csapat vb-t egy időben rendezték az olimpiával 1952-ben. A hatos döntőbe jutásért Magyarország 16:0-ra lépte le Svédországot. A magyar csapat a következőkben is legyőzött mindenkit. Az utolsó fordulóban az a Franciaország következett, amely Stockholmban 9:7-es vereséget mért a magyarokra. A visszavágón fölényes magyar győzelem (9:4). Tizenöt évi szünet után a magyarok újra világbajnokok lettek, Nyári pedig először világelső. Sokan úgy vélték, hogy az olimpia időszakában elért sikerével Magyarország valójában nem is 16, hanem 17 olimpiai bajnoki címet szerzett 1952-ben.

A két olimpia között valamennyi világbajnokságot (1953-ban, Brüsszelben; 1954-ben, Luxemburgban; 1955-ben, Rómában) Magyarország nyerte, a három sikerből kettőben a már Kovácsné néven versenyző Nyári is részes volt, azaz már háromszoros világbajnok. Melbourne-ben a női tőrcsapatverseny még mindig nem szerepelt a programban, Nyári viszont ismét indulhatott egyéniben, bár gyengén teljesített, nem jutott a 12 közé.

A következő csapat-világbajnoki versenyt 1956-ban Londonban rendezték. A selejtező körben Magyarország Hollandiánál 9:2-re bizonyult jobbnak (Dömölky, Elek I. 3-3, Kovácsné 2, Székelyné Marvalics Györgyi 1 győzelem). A négyes döntőért hatalmas küzdelemben Magyarország 9:7-re verte Németországot (Elek M. 3, Dömölky, Kiss, Kovácsné 2 győzelem). A csoportban nagy meglepetésre Anglia 9:7-re legyőzte az olaszokat, s aztán a túléléséért küzdő Olaszország szintén 9:7-re verte Magyarországot (Kovácsné 3, Dömölky 2, Elek M. 2, Elek I. győzelem). Ezután következett az Anglia elleni 11:5 (Székelyné 4, Kovácsné 3, Dömölky, Kiss 2-2 győzelem). A négyes döntőben Magyarország a Szovjetuniótól (7:9); (Dömölky 4, Kovácsné 2, Székelyné 1 győzelem) és Franciaországtól is kikapott (8:8, tusaránnyal; Kovácsné 4, Dömölky 2, Kiss, Székelyné 1-1 győzelem). Így az Olaszország elleni újabb csörtecsata már csak a bronzéremről szólhatott, s azt 9:4-re sikerült a magyaroknak megszerezni (Kovácsné 3, Dömölky, Elek M. 2-2, Kiss 1 győzelem). A londoni vb volt a legizgalmasabb női tőrcsapat-csata. A négyes döntőben három mérkőzés is 8:8-cal ért véget (Franciaország–Olaszország, Franciaország–Magyarország (mindkettő francia győzelemmel) és Szovjetunió–Olaszország (szovjet győzelemmel).

1956-ban a „Nyafi” becenévre hallgató Nyári magyar bajnok lett egyéniben és csapatban. 1957-ben a vb-n helyezetlen volt egyéniben és csapatban is. 1958-ban a philadelphiai világbajnokságon az egyéniben ötödik lett, a csapatversenyben voltak kiemelkedő mérkőzései: a legelső összecsapáson a franciák ellen 4 győzelmet „termelt”, 8:8 után tusaránnyal ment tovább a válogatott. A csoportban a magyar-olaszon (7:5) három sikeres asszót „szállított”. A legjobb négy között azonban hiába vívott kiemelkedően pl. az NSZK elleni három győzelemmel, a csapat mindhárom mérkőzését elvesztette és a 4. helyen kötött ki.

Rómában a női tőrcsapatverseny először szerepelt az olimpiai programban. Magyarország jó eséllyel pályázott az első helyre, hisz egy évvel korábban, 1959-ben a budapesti vb-n sikerült elhódítani a világbajnoki címet a Szovjetuniótól. Nyári is tagja volt ennek a világbajnoki alakulatnak, így már négyszeres világbajnokként erősítette az olimpiai csapatot. Az újabb szabályok szerint a vívóversenyek az egyéni küzdelmekkel kezdődtek, Nyárinak az elődöntőből nem sikerült továbbjutnia. A négy vesztes mérkőzéséből hármat is 3:4-re bukott el. A csapatverseny selejtezőjéből Magyarország egy fölényes győzelemmel és egy kiélezett küzdelemmel jutott a legjobb nyolc közé: Angliát 10:6-ra (Székelyné 4, Rejtő 3, Kovácsné 2, Juhász 1 győzelem), Romániát 9:7-re (Rejtő 4, Dömölky 3, Kovácsné, Székelyné 1-1 győzelem) verte. A negyeddöntőben Hollandia ellen 9:3 (Dömölky, Rejtő 3-3, Juhász 2, Kovácsné 1 győzelem), majd a csapat a döntőbejutásért Olaszország ellen is 9:3-ra győzött (Dömölky, Juhász 3-3, Kovácsné 2, Rejtő 1 győzelem). Sajnos a fináléban is 9:3 lett a végeredmény, ám akkor a Szovjetunió javára (Dömölky, Juhász, Rejtő 1-1, Kovácsné 0 győzelem). Kovácsné két mérkőzését is 0-ra vesztette. Magyarország olimpiai ezüstérmes lett.

Nyári 1961-ben tagja volt a torinói világbajnokságon a 2. helyen végzett magyar válogatottnak (a döntőben szovjet-magyar 9:4), 1962-ben, Buenos Airesben a vb-n megszerezte ötödik világbajnoki címét (a döntőben magyar-szovjet 9:4), 1963-ban, Gdanskban pedig egy újabb ezüstéremmel búcsúzott (a döntőben szovjet-magyar 9:4).

Kovácsné Nyári Magda visszavonulása után nyugdíjazásáig testnevelő tanárként dolgozott, a későbbi olimpiai bajnok Rejtő Ildikóval is foglalkozott. 1972-től a magyar juniorválogatottak alapozó felkészítésében vett részt. A Magyar Vívószövetség elnökségi tagja is volt (1974-től).

Magyar Köztársasági Sportérdemérem (ezüst, 1949), Szocialista Munkáért Érdemérem (1960).

Kozák Péter https://nevpont.hu/palyakep/nyari-magdolna-e9532 alapján (forrásmegjelölésekkel), Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Vívó Híradó, fie.org, arcanum.com.