Otthonra talált az Újpesti Dózsában
A budapesti Dózsa György úti általános iskolában tanult, majd az Apáczai Csere János gimnáziumban érettségizett. Először fogyókúraként a nővérének javasolták a vívást, helyette 1958-ban ő ment el a Budapesti Vasutas Sport Club (BVSC) Tanács körúti termébe, ahol Nagy Árpád lett a nevelőedzője. A csoportfoglalkozásoknál azonban többre vágyott és emiatt klubot cserélt, 1960-ban a Budapest Honvédba került, ahol dolgozott az olimpiai bajnok Papp Bertalannal, az olimpiai bronzérmes Maszlay Lajossal, de az edzője Polgár József volt. Itt sem lelt otthonra, és amikor egy külföldi versenyen az olimpiai bronzérmes id. Somodi Lajos kísérte a csapatot, rábeszélte, hogy igazoljon át az Újpesti Dózsába. A fejlődés reményében belement, annak ellenére is, hogy az átigazolás akkor egy év eltiltással járt (1965-1966), így az ifjúsági világbajnokságot is ki kellett hagynia. Kivárta és attól kezdve mindvégig a lila-fehérek sportolója maradt. Itt id. Somodi Lajos lett az edzője és pályafutása végéig csak vele dolgozott.
20 éves korában jött az első nagy siker
1966-ban a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BEK) második lett a klubcsapatával. 20 éves korában jött az első nagy siker, 1967 húsvétján a teheráni junior világbajnokságon egyéniben bronzérmes lett. Az Olimpiai Reménységek Tornáján (ORT) csapatban arany, egyéniben ezüstérmes. Ezekkel az eredményekkel hívta fel magára a figyelmet, meghívót kapott a válogatottba edzőpartnernek a mexikói olimpiára készült vívónők mellé. A túlterheltség egy térdműtéthez vezetett. 1968-ban egy torinói versenyen súlyos térdsérülést szenvedett, a műtét után tíz hétig volt gipszben bokától combközépig. Szolnoki erős akarattal mindent elkövetett a vívás, a versenyzés folytatásáért. Ez a sérülés a vívóstílusára is hatással volt, mert attól kezdve a védekezésre komolyabb hangsúly fektetett.
Havannai világbajnokság (1969)
1969-ben két fontos dolog történt az életében. Üzemgazdász képesítést szerzett, a csapattal pedig a havannai világbajnokságon bronzérmes lett. A döntőbe jutásért a szovjetekkel kerültek szembe. Az ellenfél tele nagy hírű vívókkal, a magyarok közt pedig az olimpiai bajnok Rejtő Ildikón kívül jóformán ismeretlen nevek voltak, Kollányi Katalin, Simonffy Ágnes, Szolnoki Mária és Ágoston Judit, aki azon a mérkőzésen nem vívott. 1:3-ra elmentek a szovjetek, ebből az egyik Szolnoki veresége volt Novikova ellen. Majd 3:4 után fordult a kocka. Szolnoki legyőzte Zabelinát (4:1), nyert Kollányi és Simonffy is és már 6:4 állt az eredményjelző táblán. Rejtő vesztett, de a balkezes Szolnoki hozta a Szamuszenko elleni asszót (4:2) és 7:5-ra vezettek a magyarok. Utána egy hármas szovjet henger következett, melynek végén 7:7-nél Szolnoki vesztett Csirkova ellen (0:4). A 7:8 után a lengyelek elleni bronzmeccs még az előzőnél is izgalmasabb volt, mivel 8:8 után a találatarány döntött a magyarok javára. Szolnoki két győzelmet szállított a nyolcba.
1970-1971
Az 1970. évi ankarai világbajnokságra három helyen kicserélték a csapatot, Szolnoki maradt. Az érem viszont elmaradt, negyedikek lettek a magyarok miután 9:6-ra vesztettek a franciákkal szemben. 1970-ben óriási sikert ért el a Bajnokcsapatok Európa Kupájában az Újpest. A torinói döntőben a Dinamo Moszkvával (a teljes válogatott) döntetlenre végződött a mérkőzés, sőt még a találatok száma is egyezett. A döntésre kijelölt vívók csörtéjében: Rejtő-Zabelina 4:3, így az újpestieké lett az első magyar női BEK győztes csapat (Rejtő Ildikó, Marosi Paula, Seregi Olga, Szolnoki Mária, Simonffy Tóth Ágnes). 1971-ben a bécsi világbajnokságról sem kellett üres kézzel hazajönnie, egyéniben 5. lett. A csapat pedig ezüstérmes a szovjetek elleni döntőben (6:9). Szolnoki a Zabelina és a Novikova elleni 4:3-as sikereit tette be a közösbe.
Müncheni olimpia (1972)
1972-ben a nagy múltú comoi Ezüst Tőr versenyen egyéniben bronzérmes. A müncheni olimpián a negyeddöntőben pedig a szovjet Gorohovát is legyőzte (4:3), de három vereséget is összeszedett és a 12 közé jutásért kiesett. A csapatban Rejtőhöz és Bóbishoz hasonlóan Szolnoki is mind a hat mérkőzésen pástra lépett és 14 győzelmet aratott a 8 vereségével szemben. Kuba (14:2) és Ausztria (13:3) ellen hozta a kötelezőket, négy, illetve három győzelemmel. A szovjetek ellen egyik magyar vívónőnek sem volt egynél több győzelme (4:9). A mélypontról felállva a negyeddöntőben verték a franciákat (9:7). Szolnoki két győzelmet jegyzett, az egyiket a világbajnok Demaille ellen (4:3). Az elődöntőben az olaszokat 9:6-ra múlták felül Szolnoki két győzelme közül az egyik a müncheni egyéni bajnoknő, Ragno ellen született meg, ráadásul 4:0-ra. Szolnoki a szovjetek elleni döntőben (5:9) is hozta az addigra már megszokott két sikerét, Zabelina ellen 4:2, Szamuszenko ellen 4:3. A négy Ildikó (Bóbis, Rejtő, Tordasi, Rónay) mellett az egy szem Máriával ezüst lett a vége.
A visszahódított vb-arany
A csapat - Bóbis, Rejtő, Tordasi, Maros, Szolnoki - 1973-ban Göteborgban jutott fel a csúcsra, 6 év után visszahódította a világbajnoki címet. A szovjetek elleni döntőben Szolnoki verte Burocskinát (4:1) és Nyikanovát (4:2), a kettő között kikapott Bjelovától (4:3). Majd 7:7-nél Szolnokié volt az utolsó, a döntő csörte. Ő rendszerint megőrizte a higgadtságát, sosem hisztériázott, mélyen koncentrált a feladatra, ezért kapta gyakran a kezdő vagy befejező ember szerepkörét (1-es vagy 8-as). Gyerazsinszkaja 2:0-ra elhúzott, de attól kezdve csak Szolnoki volt a páston, négy tust adott egyhuzamban. A Népsport így értékelte: „…döntőbéli teljesítményéről csak a legnagyobb elismerés hangján lehet beszélni. Szolnoki elegáns, pokolian gyors és hegy biztos.” 1974-ben előbb a comoi Ezüst Tőr versenyen csapatban első, majd Grenoble-ban a vb-n egyéniben 4., és ismét ezüstérmes a csapat. A döntőben a szovjetek visszavágtak (9:7). 8:7-es vezetésüknél ismét Szolnokié volt az utolsó, a döntő csörte, de akkor veszített.
Világbajnokság, Budapest (1975)
1975-ban a budapesti világbajnokságon a csapat ismét ezüstérmes. „A szovjetek elleni döntőben (3:9) már 6:1 az állás oda, de dráma játszódik le a páston. 1:1-nél bemondják az egy percet Szolnoki és Giljazova csörtéjében, fél perccel a vívóidő vége előtt, Szolnoki ért el találatot. Ünneplés. 13 másodperc van hátra, amikor Giljazova egyenlít. Síri csend. Még öt másodperc, Szolnoki talál. Vastaps! Giljazova robban előre, és egy másodperccel a befejezés előtt egyenlít, 3:3. Lejárt az idő. Következik a döntő találat, már időn túl, Szolnoki még egyszer remekel és nyer.” (Részlet a Népsport tudósításából). Bár az ötödik helyen állt a világranglistán és már az olimpiai formaruhája is elkészült 1976-ban a montreali olimpiára, fiatalításra hivatkozva kimaradt a csapatból, ami élete végéig megemészthetetlen bánata volt.
30 évesen először magyar bajnok egyéniben
1977-ben 30 évesen megnyerte első és egyetlen egyéni magyar bajnoki címét, miközben csapatban hétszeres aranyérmes. Ebben az évben a buenos aires-i világbajnokságra visszahívták a csapatba és a negyedik helyet szerezte meg a válogatott. 1978-ban szerepelt utoljára a nemzeti csapatban. A világbajnokságon különleges utat jártak be és a 7. helyen végeztek. A 7. helyért az olaszokkal mérkőztek és 9:1-re nyertek. Szolnoki egy asszót fogott és ezzel lépett le a világbajnokságok színpadáról.
Edzőként a pást mellett
1979-ben befejezte versenyzői pályafutását. 1980-ban a Testnevelési Főiskolán szakedzői képesítést szerzett. 1979-től 1983-ig az újpestieknél gyerekekkel foglalkozott, utána a Vasas szakosztályának utánpótlás edzője (1987-1990) volt. A klubja nógatására 1987-ben 40 évesen indult a csapatbajnokságon és az ötödik helyhez segítette a Vasast. Az edzői munkát befejezve a civil élet felé fordult. Elmondása szerint élete során sokat költözködött és egyik alkalommal egy dobozban összegyűjtött összes érme elveszett. A múlt kincsei nélkül élte életét Szentendrén.
