Családja, tanulmányai, munkái
Élettársa: Kertész Adrienne (1946–) orvos, gyermekgyógyász, dr. Kertész Tiborné Borbás Klára leánya, Borbás Gáspár (1884–1976) válogatott labdarúgó unokája. Nevelt fia: Kiss Róbert (1967–) tőrvívó, olimpiai 4. (1992), olimpiai 5. helyezett (1996). A budapesti József Attila Gimnáziumban érettségizett (1958), a sikertelen egyetemi felvételi vizsga után a Klement Gottwald Villamossági Gyár műszerészipari tanulója (1958–1961), majd ugyanott elektroműszerész szakmunkásvizsgát tett (1961), az MKKE-n közgazdász oklevelet szerzett (1964). Már versenyzői pályafutása idején a budapesti Szabadság Szálló titkára (1966–1974), majd divatáru-kereskedést nyitott (1974–1986).
Sportpályafutása
A Ganz Vagon (1955–1956), a Vasas kardvívója (1956–1974); mestere: Forró Sándor. Édesapja, Meszéna Ernő volt, aki együtt dolgozott az olimpiai bajnok és világbajnok kardvívó Kovács Pállal a Ganz-MÁVAG-ban. A két apa 1956-ban egyszerre vitte le fiát, Meszéna Miklóst illetve Kovács Attilát vívni a Ganz Vagonba. Annak megszűnte után útjuk a Vasasba vezetett. Meszéna 1958-ban 18 évesen már szerepelt a Vasas bajnokcsapatában. Meszéna 1959-ben a párizsi ifjúsági világbajnokságon nem jutott a döntőbe. Az országos bajnokságon a döntőben 8. lett. Megvédte viszont ifjúsági bajnoki címét. A leningrádi ifjúsági világbajnokságon szenzációsan teljesített (1960). Veretlenül menetelt a döntőig, ott egy mérkőzést vesztett és ifjúsági világbajnokként térhetett haza.
1961-1963
Meszéna 1961-ben a válogatottal utazhatott Torinóba. Ez a vb azonban nem a magyar kardsikerektől volt hangos. Most fordult elő először, hogy mindössze egy magyar vívó került a karddöntőbe, dr. Mendelényi, aki a 7. helyet szerezte meg! Meszéna újoncként a középdöntőig jutott. A csapat a döntőbejutásért találataránnyal vérzett el a szovjetek ellen, végül az olaszokat legyőzve (9:5) a harmadikok lettek. 1961 előtt sohasem fordult elő világversenyen, hogy a két kard arany közül egy sem vándorolt a magyarokhoz. Az évben Meszéna a szófiai Universiade csapat aranyával vigasztalódott. Meszéna 1962-ben és 1963-ban a világbajnokságokon az egyéni sikertelensége mellett a csapattal két újabb érmet (1962: ezüst a lengyelek mögött találataránnyal, 1963: bronz, a döntőbejutásért a szovjetek ellen találataránnyal vereség) szerzett.
1964-1965
1964-ben Meszéna az egyéniben indulhatott volna harcba az olimpiai aranyért, de fegyelmezetlensége miatt a vezetés megvonta a jogát és az utolsó pillanatban a helyére az addigi tartalék Pézsát jelölte ki. Ő élt is a lehetőséggel és olimpiai bajnok lett. Az olimpiai játékok történetében először fordult elő, hogy a válogatott még a négyes döntőbe se jutott. A döntőbejutásért az olaszok állták útjukat (4:9). A magyar kardválogatott azt megelőzően utoljára 40 évvel korábban, 1924-ben szenvedett vereséget (akkor a döntőben tusaránnyal Olaszországtól). Meszéna a Tokióban 5. helyezett csapat tagja volt, két-két győzelmet hozott a románok elleni 9:0 és a német csapat elleni 9:3 alkalmával. Meszéna 1965-ben csúcsformába lendült. Pézsa mögött második lett a Hungária Kupán, majd Pézsa mögött szintén második a magyar bajnokságon, jóllehet őt egy igen izgalmas asszóban 5:4-re legyőzte, egyéniben és csapatban is kiverekedte az aranyat a budapesti Universiadén. A párizsi vb-n hosszú évek után ismét három magyar vívhatott a hatos döntőben. A háromból viszont egyiknek sem sikerült a világbajnoki címet megszerezni miután a magyarok szokás szerint körbeverték egymást: Meszéna Horváthot, Pézsa Meszénát, Horváth Pézsát pipálta le vagy ki. A lengyel Pawlowski mindhárom magyart megverte. Mögötte Meszéna, Horváth volt a sorrend, Pézsa 5. lett. Meszéna egyéni sikerével élete első és egyetlen világbajnoki ezüstérmét szerezte meg. A csapatverseny selejtezőben Magyarország simán győzött Románia ellen 9:1-re, a negyeddöntőben az USA ellen pedig 9:2-re. Mindkét mérkőzésen Meszéna két asszót tett a közösbe. Érdekesség, hogy az amerikaiaknál az 1956-ban távozott Örley Szabolcs is vívott. Az elődöntőben aztán Olaszország ellen kitört a botrány. A visszaemlékezések szerint a francia zsűri elnök, Jean-Francois Tournon egy átmulatott éjszaka után állt oda a feladatát ellátni, de aszónként több találatot is fordítva ítélt meg a magyarok kárára. Az olaszok 5:0-ra vezettek, a magyar csapatvezetés óvott, de semmi sem változott. A végeredmény 9:5 lett (Horváth 2, Bakonyi, Meszéna, Pézsa 1-1 győzelem), ezek után a magyar válogatott a 3. helyért nem állt ki és így 4. lett.
Moszkvai világbajnokság (1966)
Meszéna 1966-ban, a moszkvai világbajnokságon, az egyéni versenyben már az 1. fordulóban búcsúzott. A csapatversenyben Magyarország előbb váratlanul szoros mérkőzésen 10:6-ra legyőzte Bulgáriát, majd váratlanul fölényesen megverte Lengyelországot (9:2). Az elődöntőben Magyarország 7:4-re vezetett, amikor Olaszország „kis jóindulattal” 7:7-re egyenlített. Ekkor Bakonyi a döntőbe vívta a csapatot. A fináléban kiélezett mérkőzésen, de korrekt zsűri mellett Magyarország 9:7-re győzött a Szovjetunió ellen (Meszéna itt sem vívott). Nyolc év után ismét világbajnok lett a magyar kardcsapat. Meszéna Miklós megszerezte első és egyetlen világbajnoki címét! 1967-ben Montrealban a csapat – soraiban Meszénával - nem tudta megvédeni világbajnoki címét, a szovjetek 9:6-ra visszavágtak. A mexikói előolimpián viszont aranyérem jutott a magyaroknak.
Mexikói olimpia (1968)
Mexikóban a csapatverseny 16:0-ás sikerrel kezdődött Írországgal szemben (Bakonyi, dr. Kalmár, Kovács T., Meszéna 4-4 győzelem). Az NSZK ellen még a selejtezőben 13:3 (dr. Kalmár 4, Pézsa, Kovács T., Meszéna 3-3 győzelem), majd a negyeddöntőben 9:4; (Pézsa 3, Bakonyi, dr. Kalmár, Meszéna 2-2 győzelem) lett az eredmény. Magyarország a legjobb négyig menetelt, ahol viszont ismét kikapott Olaszországtól (9:6-ra; Bakonyi 3, Kovács T., Meszéna, Pézsa 1-1 győzelem). Magyarországot tehát 1924 óta továbbra is csak Olaszország tudta legyőzni, igaz csak a két legutóbbi alkalommal. A bronzmérkőzésen Magyarország–Franciaország eredménye 9:5 lett (Kovács T. 3, Bakonyi, dr. Kalmár, Meszéna 2-2 győzelem). Meszéna mind az öt mérkőzésen pástra lépve szerezte meg első és egyetlen olimpiai (bronz)érmét.
1969-1972
Az ezüstgeneráció
Neki ugrott még a következő olimpiai ciklusnak is. 1969-ben a havannai vb-n bronzérmes, 1970-ben az ankarai, majd 1971-ben a bécsi világbajnokságon ezüstérmes lett a csapattal. A döntőben mindkétszer a szovjetek győzték le a válogatottat, előbb 9:3-ra, majd Bécsben 9:7-re. Meszéna Miklós a nagy kardvívó nemzedéket követő „ezüstgeneráció” ritka tehetséges tagja volt. Világversenyeken szerzett tíz érme mellett azonban az 1965. évi párizsi vb-t leszámítva egyszer sem tudott döntőbe kerülni, az olimpiai játékokon egyéniben el sem indulhatott. Magyar bajnoki címet sem nyert. 1972-ig vívott, a müncheni olimpiai csapatba azonban már nem tudott bekerülni. Versenyzői pályafutása után nemzetközi versenybíró volt.
Sportvezetői pályafutása
A Vasas vívószakosztályának elnöke (1987–1989). A Vasas SC elnöke (1989–1995. július 29.), a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tagja (1989. június 20.–1995. július 29.).
Emlékezet
Meszéna Miklós Budapesten a Fiumei út temetőben, Borbás Gáspár egykori 41-szeres válogatott labdarúgóval nyugszik egy sírban. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította 2004-ben. Tiszteletére a Vasas SC Meszéna Miklós-emlékversenyt rendezett 1997-től.
Elismerés
Magyar Népköztársasági Sportérdemérem (ezüst, 1973).
Elért eredményei
Kardvívásban olimpiai 3. (1968: csapat), olimpiai 5. (1964: csapat). Világbajnok (1966: csapat), 5-szörös vb 2. (1962, 1967, 1970, 1971: csapat; 1965: egyéni), 3-szoros vb 3. (1961, 1963, 1969: csapat), vb 4. (1965: csapat). Négyszeres Universiade-győztes (1961 és 1963: csapat, 1965: egyéni és csapat); 5-szörös BEK 2. (1966, 1967, 1968, 1970, 1971), BEK 3. (1969); ifjúsági világbajnok (1960: egyéni). Tizenkétszeres magyar bajnok (1958, 1960, 1961, 1962, 1963, 1964, 1965, 1966, 1967, 1969, 1970, 1971: csapat). Érmes helyezései az egyéni magyar kard bajnokságokon: 1965: OB 2., 1966: OB 2., 1967: OB 2., 1968: OB 3.
Felhasznált irodalom
Kozák Péter https://nevpont.hu/palyakep/meszena-miklos-d9b99 alapján (ott forrásmegjelöléssel),
Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974),
Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006),
Vívó Híradó,
fie.org,
arcanum.com.