Meszlényi

Egon

A VI. kerületi M. Kir. Állami Kemény Zsigmond Főreáliskolába járt, amelynek hírnevét vívóként öregbítette. Az országos középiskolai tőrbajnokságon (vagyis a KISOSZ országos viadalán) 1929-ben második, 1930-ban harmadik lett, ebben az évben megnyerte Budapest kerület középiskolai bajnokságát. A magyar tőr nagy ígéretének, a jövő emberének tartották. Ekkor még Meiszlingerként szerepelt, 1933-tól Meszlényire magyarosított, egyúttal a páston is ez az éve mondható a legsikeresebbnek: a nyári budapesti Eb-n ezüstérmet nyert a csapattal, a torinói főiskolai vb-n egyéniben legjobb magyarként a negyedik helyen végzett, a csapattal harmadik lett, az országos bajnokságon egyéni bronzérmet szerzett, a Honvéd Tiszti Vívó Klubbal sorozatban harmadik csapatgyőzelmét aratta.

Meszlényi Egon az 1933-as budapesti Európa-bajnokságon 21 évesen kapott lehetőséget. Az öt válogatottat felvonultató csapatversenyben a románok ellen (13:3) két-két asszót nyert meg és vesztett el, a favorit olaszok ellen (7:9) egyszer győzött, háromszor kikapott. A jugoszlávok (14:2) és az osztrákok (8:8) ellen nem került be a csapatba, Magyarország holtversenyben lett második Ausztriával. Egyéniben az első kört még túlélte, de a középdöntő 2. csoportjában mind a hat meccsén kikapott, ráadásul igen simán: két asszójában még csak tust sem volt képes bevinni. Nem alakult rosszul a következő két éve: 1934-ben és 1935-ben főiskolai, 1935-ben vidékbajnok lett (a főiskolai viadalokon a Pécsi EAC színeiben vívott), valamint az 1935-ös budapesti főiskolai világbajnokságon csapatarannyal gazdagodott, ugyanakkor egyéniben nem jutott be a döntőbe. A franciák elleni mérkőzésen az ő 5:1-es sikerével vezettünk 8:7-re, de Dunay 5:1-re kikapott, így egyenlő tusarány (42:42) mellett 8:8-ra végződött a döntő fontosságú csata. Meszlényi Egon három győzelmet aratott egy vereség mellett. Egy nap múlva meg kellett ismételni a párharcot: 9:5-re nyertünk, és világbajnokok lettünk.

Egy válogatóversenyről 1936 márciusában tudósítva a Nemzeti Sport felszólalt az érdekében: „Tőrszerűség szempontjából Gerevich és Meszlényi tetszett legjobban. Mindketten – a kitűnő kardvívó Gerevich is! – igazi tőrvívással, a tőrnek megfelelő technikával nagyon szépen vívtak. Mindkettő igen fiatal még, úgyhogy a magyar tőrvívás fejlesztése érdekében ennek a két kitűnő tehetségnek a megfelelő továbbképzéséről a legnagyobb gonddal kellene gondoskodni. Anélkül, hogy a kiváló magyar mestergárda érdemeit kisebbíteni akarnánk… Célszerűnek véljük, hogy ezt a két kiváló tehetséget Olaszországba, vagy Franciaországba kiküldenék néhány hónapra specialista tőrmesterhez.” Nem lett belőle kiemelkedő versenyző, amit alátámaszt, hogy a magyar bajnokságokon tíz próbálkozásból csak háromszor jutott döntőbe, és egyszer állhatott a dobogón.

A csapatbajnoki címekből 1941-ig összesen hetet gyűjtött, aztán eltűnt a neve a tudósításokból. 1940 decemberében megnősült, 1942-től már századosi rangban szolgált a csendőrség állományában, talán ezek a körülmények együtt járultak hozzá, hogy abbahagyja a versenyzést. Érdekesség, hogy a csendőrségen nem Meszlényi, hanem Mezlényi volt a neve. Karpaszományos csendőrőrmesterként kezdte, majd fokozatosan emelkedett a rangja. Szolgált az I. (budapesti), a III. (szombathelyi) és a IV. (pécsi) csendőrkerületben, valamint 1941-ben a nyomozati osztály budapesti parancsnokságán teljesített szolgálatot. A háború után semmit sem lehetett tudni róla, sok más vívóval ellentétben teljesen eltűnt a pástokról. Egy gyászhírből tudható, hogy a Középületépítő Vállalat dolgozója volt, és 1999. február 6-án hunyt el, a gyászjelentésen Mezlényi Egonként szerepelt a neve.

• Arcanum Újságok • A magyar királyi csendőrség zsebkönyve (1938–1944)