Gözsy

Sándor

Messzi múltra visszavezethető orvos-gyógyszerész család sarjaként látta meg a napvilágot Csíkszeredán 1906-ban. Több helyen olvasható, hogy dédapja Ferenc József orvosa volt, ami messze áll a valóságtól, tudniillik ükapja, Gözsy Máté volt egy híres uralkodó orvosa, de nem Ferenc Józsefé, hanem II. József (1741–1790) német-római császáré, magyar királyé. Sándor is az orvosi pályát választotta, a budapesti egyetemen tanult, itt ismerkedett meg a vívással. A BEAC színeiben versenyzett 1927-től, a legendás vívómester, Gerentsér László keze alatt pallérozódott. Gerentsér honosította meg a párbajtőrvívást Magyarországon, ő ismertette és szerettette meg ezt a fegyvernemet Gözsyvel.

Első nagy hazai egyéni diadalát az 1928–1929-es főiskolai bajnokságon aratta, Bay Bélát megelőzve nyert tőrben. A nemzetközi porondon 1930-ban, a darmstadti főiskolai világbajnokságon érezte meg először a siker ízét: a kardcsapat tagjaként az első, kard egyéniben a harmadik helyen végzett. Kiegyensúlyozottságára példa, hogy 1933 és 1938 között minden tőrverseny döntőjébe bejutott, és a 2–8. helyen végzett. Orvosi diplomáját 1932-ben megszerezve katonai szolgálatra jelentkezett, és 1933-tól a Honvéd Tiszti Vívó Klubot erősítette. 1938-ban párbajtőrben ért fel először a csúcsra a felnőttek között, megnyerte a bajnokságot, majd – immár orvos-századosként – 1943-ban megismételte a bravúrt.

Legértékesebb nemzetközi eredménye az 1933-as budapesti Európa-bajnokságon szerzett ezüstérem a tőrválogatott tagjaként. Öt ország csapata körmérkőzést vívott, Gözsy 14 asszójából tízet nyert meg – a győztes olaszok ellen 1/3 volt a győzelem/vereség mutatója. A párbajtőr egyéniben kivívott magyar bajnoki címe mellett párbajtőr és tőr csapatban hat, illetve kilenc elsőséget vallhatott magáénak. Utolsó aranyérmét (tőr csapat) 1953-ban, 47 évesen a Vasas színeiben akasztották a nyakába, az összeállítás a következő volt: Eszterhás Ernő, Gözsy Sándor, Márkus László, Palócz Endre, Tilli Endre. A decemberi döntőben Gözsy az Újpest ellen nem vívott, a Honvéd és a Tervhivatal ellen három, illetve két asszót nyert meg. Nem hagyta ott a pástot, ősz fejjel, még 1959-ben is kézben tartotta a párbajtőrt a Vasas zászlaja alatt, később veteránversenyeken indult. (A fentiek tükrében megjegyzendő, hogy a második világháborút követően évekig nem vívott versenyszerűen, ugyanakkor látogatni kezdte a Vasas edzőtermét, és a neve egyszer csak felbukkant az 1951-es csapatbajnoki mezőnyben, sőt, társaival nem adta alább az aranynál.)

Elsősorban sportorvosi hivatását gyakorolva szerzett hírnevet, 1949-től kezdett felbukkanni a neve a korabeli sajtóban. Az Országos Sportorvosi Intézet orvosa, főorvosa, kutatója, később igazgatóhelyettese volt, megannyi előadást tartott és tudományos értekezést írt a sport élettani összefüggéseiről, hatásáról. Csak kiragadva néhányat: „Az iskoláskor testnevelése, sportja és a tüdőmunka” (1949), „Sportszerű életmód, az edzés és versenyzés élettani hatása” (1951), „A labdarúgók fokozott igénybevételénél jelentkező fáradtság csökkentése orvosilag megengedett keretekben” (1954), „A látótér szerepéről a vívásban” (1962). Dr. Balassa Sándor és az ő irányításával készült el 1953-ban a Sport és egészség című film, amelyet a mozikban is bemutattak. Főleg a vívás lélektanát középpontba állító cikkei keltettek feltűnést. Még ott volt az 1969-es világbajnokságon, amelynek tapasztalatairól be is számolt, 1970 októberében hunyt el rövid betegség után.

• Arcanum Újságok • Vívóhíradó • Vívómúzeum