Jánosi

Ferenc

Tízévesen kezdett el focizni a Miskolci Postásban, majd a Vasutas ifiben folytatta, itt ragadt rá a Kacsa becenév. Egy kulcscsonttörés miatt édesanyja, hogy óvja fiát, előbb a kézilabda, majd a röplabda felé terelte. A röplabda hamarosan végleg megfertőzte és már nem volt kérdés milyen irányban folytatja pályafutását. Előbb az Előre, majd a Vasutas következett, utóbbi klubbal 1957-ben és 1958-ban is bronzérmet szerzett a bajnokságban. Már Miskolcon felkeltette Prohászka László szövetségi kapitány figyelmét, aki meghívta a válogatott keretbe. Fél év alatt állandósította helyét a kezdőhatosban, ami óriási fegyverténynek számított.

Huszonegy esztendősen igazolt az Újpesti Dózsába, hét bajnoki címet és három Magyar (Népköztársasági) Kupát nyert. Legsikeresebb éve 1962 volt, amikor a két rangos magyar cím mellé a Bajnokcsapatok Európa Kupájában megszerezték a bronzérmet is. A pályán mindig példát mutatott sportszerűségével és lelkesedésével. Egyik legszebb „dózsás” élménye volt, amikor 1960-ban, Gdanskban veretlenül megnyerték a belügyi spartakiádot, pedig a szovjet bajnok Dinamo is az ellenfelek között szerepelt. Pályafutása végén még tagja lehetett az 1972-ben százszázalékos teljesítménnyel bajnokságot nyert lila-fehér együttesnek. Az Újpesti Dózsa örökös bajnoki címmel tüntették ki.

A jól képzett, ruganyos és gyors másodütő típusú játékos kiegyensúlyozott, higgadt teljesítményével több, mint tíz éven keresztül volt biztos tagja a válogatottnak. Éppen ebben az időszakban élte aranykorát a magyar férfi röplabdázás. Négy világbajnokságon és három Európa-bajnokságon lépett pályára. Ezek közül is kiemelkedik az 1963-as romániai kontinenstornán megszerzett ezüstérem, amely a mai napig a magyar férfi röplabdázás legnagyobb sikere. A tokiói olimpián végezhetett volna a hatodik helynél előrébb is a magyar csapat, de sajnos Tatár Mihály sérülése a brazilok ellen döntőnek bizonyult. Pedig a magyarok okozták a torna egyik legnagyobb meglepetését a későbbi bronzérmes házigazdák sima 3:0 arányú legyőzésével. Az 1965-ös budapesti főiskolai világbajnokságon kiharcolt ezüstérem jelentette pályafutása utolsó nagy sikerét címeres mezben. Jánosi 1967 év végén búcsút intett a válogatottnak. Úgy érezte, hogy közel a harminchoz már nem tud megfelelni a világversenyek követelményeinek. Aztán 1970 nyarán ismét meghívták a nemzeti csapatba, mivel újra remek formába lendült klubjában. 1957 és 1970 között 196 mérkőzésen lépett pályára a magyar válogatottban.

Edzőként Újpesten ért el nagyszerű eredményeket, ahol játékosként legendává vált. Kezdetben játékosedzőként dolgozott, majd első edzői idényében, 1975-ben a bajnokságban és a kupában is elsők lettek. 1978-ban azonban válaszút elé került: főfoglalkozású edző lesz vagy sem? Nem fogadta el az ajánlatot, mivel stabil állása volt. Még három évig a Dózsa szakosztályának vezetőségi és a Magyar Röplabda Szövetség elnökségének tagja maradt. 1989-től a Magyar Olimpiai Bizottság tagja volt. A kilencvenes évek elején két évre újra visszatért edzőként is, a BVSC-hez. A sporttal élete végéig szoros kapcsolatot ápolt. Hódolt nagy szerelmének a labdarúgásnak, kiváló lábteniszező volt, majd idővel a tenisz vette át életében a vezető szerepet.

Jánosi Ferenc első feleségével, Ducza Anikóval együtt lett 1964-ban olimpikon. Ő tornában, a talajversenyben szerzett olimpiai bronzérmet. Négy évvel később a mexikói olimpián is indult. Leányuk, Zsuzsa, a szöuli olimpián bronzérmes lett a tőrvívás csapat versenyében. Az már csak hab a tortán, hogy Zsuzsa férje, Németh Zsolt és féltestvére, Lantos Gabriella is tőrvívásban szerepeltek az ötkarikás játékokon. Jánosi Ferenc életének utolsó éveiben súlyos betegséggel küzdött, tolószékbe kényszerült. 2023. február 19-én, Budapesten hunyt el.

• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? 2. kötet (I-R), Babits Kiadó, 1995 • A magyar röplabdázás 50 éve, Aréna 2000, 1996 • Magyar sportenciklopédia, Kossuth Kiadó, 2002 • Hencsei Pál – Fericsán Kálmán: Újpesti olimpikonok, Újpest Önkormányzata, 2014 • https://hunvolley.hu/ • Arcanum