A népi kollégiumból járt át Csepelre fürödni és röplabdázni
Kövér György Emil Kiskőrösön született, 1932. április 26-án. Zsolt Róbert, a csapattárs írta meg róla: „Aki valaha is röplabdával foglalkozott, de legalábbis szereti a röplabdát, az nekem barátom” – kezdi, s az első mondat meghatározó erejű. Tükrözi, miként az egész beszélgetés, hogy Kövér Györgynek – akinek különben »civil« életében is jócskán van mire büszkének lennie – valóban élete ez a játék. S egy-egy felvillanó emlék, sztori, ahogy ő mondja, derűt kölcsönöz neki a nehéz pillanatokban is. Máskülönben a szó valódi értelmében kiérdemelne egy törzsgárdajelvényt Csepelen, hiszen ott kezdett, s ott fejezte is be. Pedig erzsébeti. A népi kollégiumból járt át Csepelre fürödni és röplabdázni. Pedig onnan nem lehetett ám csak úgy kimászkálni… De hát őt nagyon érdekelte ez a játék, s mivel Csepel kicsit messze volt, odament az edzőhöz – ki más lett volna, mint dr. Abád József? –, s elmondta neki, szeretne megtanulni röplabdázni. Így aztán, ha volt rá ideje, a csepeliekkel készült, ha nem, a Haladásban vagy a Közgáz-Haladásban. Előbbit Abád, utóbbit Antalpéter Tibor edzette. És máris az első sztori. Az erzsébeti Kossuth Gimnázium patronálója akkoriban a Hubertus SE volt. Sportolnia tehát annak a színeiben kellett volna. Az ismert testnevelő, Bolemányi Károly atlétának nézte ki, méghozzá gátfutónak. Az első edzésen Gyuri látta, hogy az öreg atléták fejelnek, beszállt közéjük. A foglalkozás végén megkérdezték tőle, mit csinált? Amikor őszintén elmondta, rövid úton megváltak tőle. Zárójelben ide kívánkozik a megjegyzés: Bolemányi szeme nem tévedett, Kövér sokáig kiegészítő atléta volt Csepelen, ami azt jelentette, hogy 110 gáton minden edzés nélkül évekig 14. volt az országos ranglistán!
Kiemelkedő ütőerővel tünt ki
Határtalan lelkesedésével és szorgalmával jutott el a sportág legjobbjainak sorába. Kiváló fizikai adottságai révén a főként a támadások befejezésében jeleskedett igen nagy erejű ütéseivel. 1949 és 1965 között a csepeli klub, majd 1965-től 1970-ig a Külker SC játékosa, játékos-edzője volt. három magyar bajnoki címet nyert (1952, 1953, 1954), egyszeres Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1953) lett. A válogatottban 1953 és 1962 között 94 mérkőzésen szerepelt, világbajnoki 6. (1960), világbajnoki 7. (1962), Európa-bajnoki 7. (1955), Európa-bajnoki 5. (1958, egyben a torna álomcsapatának tagja), a főiskolai világbajnokság bronzérmese (1954). Zsolt Róbert írt róla még egy jellemző történetet:
Az 1958-as prágai Európa-bajnokság előtt — 1957-től ő volt a csapatkapitány! — a brüsszeli tornán a jobb vállában leszakadt a trapézizom. A hazajövetel után Abád nem ismert kibúvót, mondta, neki és a csapatnak szüksége van Kövérre, elkezdtek hát ballal gyakorolni. S most jön a csattanó: olyan könnyen ment a másik kézzel is az ütés, hogy Józsi bácsi komolyan a lelkére kötötte, ne mulassza el megkérdezni otthon: nem volt-e balkezes kiskorában? S kiderült, hogy az volt! Csak leszoktatták róla, s ő el is felejtette, mire felnőtt. Szó mi szó, Prágában igencsak csodálkozhattak az ellenfelek. A rutinos, régóta ismert Kövér György hirtelen mindkét kézzel egyforma eredményességgel páholta a labdát Kövér József – bár már Antalpéterék közt is bekerült a kezdő hatosba – igazán érett, nagy játékossá 1958-ban lett. Ekkor, a prágai EB-n nyújtotta élete legjobb teljesítményét s ekkor állt a legközelebb a magyar csapat az Európa-bajnoki győzelemhez. Prágában szinte mindenki biztosra vette a csehszlovákok elsőségét, mégis a döntő megnyitó mérkőzésén a magyar válogatott 3:2-re nyert a csehszlovákok ellen. De hogyan? Úgy küzdött a magyar válogatott, hogy Kövér például a pálya oldalától majd tíz méterre elhelyezett zsűriasztalt átugorva hozott vissza egy labdát. És az utolsó játszmában mégis 14:9-re vezettek a csehszlovákok. A közönség már hazafelé indult, de a magyarok nem adták fel a harcot. 14:14! Kövér odaszólt a nyitáshoz készülő Tatárnak: Húzd meg! És Misi meg is húzta, villámként vágódott le a labda. Kis vita, out nem out, s 15:14 lett az eredmény. Újabb Tatár szerva. A csehszlovákok várták a bombaerős nyitást, de Tatár, részben taktikából, részben óvatosságból, alulról puhán ütötte át a labdát és az lassan lehullott a dermedten álló csehszlovákok közé. Győzött Magyarország és utána nyert a lengyelek, a franciák, a bolgárok ellen s veretlenül állt az élen. Sajnos, két vereség következett, de az utolsó mérkőzésen még biztosítani lehetett volna az ezüstérmet az addig nyeretlen jugoszlávok elleni győzelemmel. Hiába volt azonban minden - a jugoszláv csapat és a bíró jóindulata képtelen volt győzni a magyar válogatott és 5. lett. De az Eb legjobb 12 játékosának neve között ott volt Kövéré, Tatáré és Prouzáé is.
“
„
Sikeres civil” pályafutás
Nappalin elvégezte a Műszaki Egyetemet a napi két edzés mellett; sosem volt sportállásban, s amikor heti ötvenkét óra kikérője volt (Csepel, nagyválogatott, főiskolai válogatott, szakszervezeti válogatott), akkor sem vett többet igénybe belőle tíznél. Évente általában négy hónapot töltött edzőtáborban vagy külföldön a sport révén, a Csepel Vas- és Fémmű Tervezőirodájában mégis kétszáznyolcvan százalékra teljesítette a nem éppen élsportolókra megállapított normáját. Műszaki külkereskedő lett, húsz évig a NIKEX-nél dolgozott, közben négy évig Moszkvában volt irodavezető. Utána a Vegyépszer exportiroda-vezetőjeként dolgozott; német, angol, orosz nyelvvizsgáját kamatoztatva. Nyolcvannyolcadik évében hunyt el, 2020. január 23-án. Az Óbudai Temetőben kísérték utolsó útjára.
