Hosszú karrier lila-fehérben
Nagy József 1937-ben született. 1952 és 1970 között, tizennyolc éven keresztül játszott a Budapesti Dózsa, majd az Újpesti Dózsa csapatában. 1966-ban így méltatta a sportág húszéves magyarországi történetét ünneplő kiadványban Zsolt Róbert, a nagyszerű újságíró, a korábbi válogatott játékos, aki éveken keresztül edzője is volt a lila-fehéreknél:
Sportpályafutása
"Nagy József nem szerepelt ugyan 50-szer a válogatottban (csak 44-szer), de mégsem maradhat ki a jubileumi számból, mert ő az egyetlen magyar röplabdázó, aki játszott a sportág születésekor és még ma is az élvonalban van. Amikor Kelet-Magyarországon elkezdődött a röplabdázás, »Tüzes« már ütötte a labdát és ma, 39 esztendős korában az egyik napról a másikra leállt Lantos és a hirtelen megbetegedett Gálos helyett újra bekerült a Dózsa kezdő hatosába, s még mindig volt mit tanulni tőle a fiataloknak. Nagy része volt abban, hogy a Dózsa pont- és játszmaarány holtversenyig jutott el az első helyért vívott küzdelemben. Lett volna 50-nél többször is válogatott, ha az ötvenes évek közepén nem jön egy súlyos betegség. De még ez a baj sem állította meg sportpályafutását, újra edzeni kezdett s 1960-ban visszahívták a válogatottba. Klubját senki sem szeretheti jobban, mint ő. Amikor kimaradt – öt éve – a kezdő hatosból, azt mondta: Nem az a fontos, hogy én játsszam, hanem az, hogy győzzön a csapat. Öt évig ült a cserepadon, de a legnehezebb helyzetekben mindig lehetett rá számítani. S közben volt gazdasági felelős, intéző, ifi-edző és ki tudja, még mi minden. Lehet, hogy ellenfelei sokszor haragudtak rá, de egy biztos: ilyen szívű sportemberekre nagyon nagy szükség lenne mindig." (Arcanum, Röplabda, 1966 (4. évfolyam, 1-12. szám)1966-12-01 / 12. szám)
Tüzes
Nagy József nem csak a sportban, a mindennapi életben is megállta a helyét. Tüzoltó őrnagy, s egyben az Országos Tűzoltó Parancsnokság vezető sporttisztje volt. Innen a "Tüzes" elnevezés. Sporttársai, tanítványaia becézéssel hallatlan győzniakarására utaltak. "Tüzes", ha látta, hogyvalaki nem tesz meg mindent a sikerért, méregbe jött, s nekitüzesedett. Nem szeretett veszíteni.
Tragikusan fiatalon hunyt el
Visszavonulása után két évig a Bp. Spartacus, majd az Újpesti Dózsa edzője volt. Sportkarrierje mellett a tűzoltóságnál őrnagyi rangig emelkedett, az Országos Tűzoltó Parancsnokság vezető sporttisztje volt. 1974. július 19-én a budapesti Koltói Anna Kórházban hunyt el.