Kétszer volt az Év férfi röplabdázója
Kovács Károly 1948. szeptember 1-én született Budapesten. Középiskoláját a Bánki Donát Gépipari Technikumban végezte, ahol a korábbi válogatott röplabdázó, Popovics Deján volt a testnevelő tanára, így ismerkedett meg a sportággal. 1964-ben Benke Attilánál, a Vasasban kezdett el versenyszerűen röplabdázni. 1971-ig játszott a piros-kékeknél, majd hosszú viták után átkerült a Budapesti Honvédba. 1974 és 1982 között a Csepel játékosa volt. Pályafutása végére visszatért anyaegyesületébe, ismét a Vasasban röplabdázott 1984-ig. Első jelentős klubsikere az 1968-as Magyar Népköztársasági kupa-ezüst volt. A későbbiekben második lett az országos kupasorozatban 1973-ban, megnyerte a sorozatot 1974-ben, 1976-ban, 1978-ban, 1979-ben, 1980-ban, 1981-ben, 1981–1982-ben. Bajnoki címet nyert 1974-ben, 1976-ban, 1977-ben, 1978-ban, 1979-ben és 1981–1982-ben. 1975-ben, 1980-ban és 1981-ben bajnoki ezüstéremmel zárta az idényt. Kétszer, 1972-ben és 1976-ban az Év röplabdázójának választották.
Férfi és női csapatot is vezetett az NB I-ben
A válogatottban 1969 és 1978 között 179 mérkőzésen játszott. Részt vett az 1970-es (11.) és az 1978-as (14.) világbajnokságon, valamint az 1971-es (5.), az 1975-ös (11.) és az 1977-es (4.) Európa-bajnokságon. Már 1979-től dolgozott edzőként, előbb a férfi válogatott másodedzője, majd a férfi ifjúsági válogatott szövetségi edzője volt, játékos-pályafutása mellett. 1984 és 1989 között a Bp. Honvéd férfi csapatát dirigálta, majd a Budaörsi Diák SE szakágvezetője volt. 1989 és 1991 között a Vasas női csapatát edzette. A későbbiekben utánpótlásneveléssel foglalkozott, sikerrel dolgozott Gödöllőn. 2023. június 22-én hunyt el.