Tizenöt év a csepeli csapatban
Policsányi István 1945. február 23-án született, Csepelen. Sportpályafutása első nagy élménye 1963-ból származott. Az érettségit követően a „Jedlik” csapata bejutott az országos középiskolás-bajnokság döntőjébe, ahol a bajai III. Béla Gimnázium volt az ellenfél. A Nemzeti Sportcsarnokban előmérkőzést játszottak a Bp. Honvéd-Újpesti Dózsa MNK-döntő előtt. Már 2-0-ra vezettek, amikor a játékvezető időt kért, eltávozott, majd amikor visszatért, kikaptak 3-2-re. A későbbi sikerek bőven kárpótolták. „Középiskolás koromban alig hallottam valamit a röplabdáról: futballoztam, kosaraztam, kézilabdáztam, ebben az utóbbi sportágban ifjúsági válogatottságig vittem. Aztán nagy emberi példaképem, Antalpéter Tibor és testnevelő tanárom. Patay Zsigmond a kézilabda-pályáról nézett ki a Csepel röplabdacsapatába. Napi hat-hét órát gyakoroltam, mert azt mondták, csak így vihetem valamire. A Csepel sok sikert elért röplabdaegyüttese 1963–64-ben kezdett körvonalazódni. Kövér és Buzek hozzánk került, és engem is befogadtak. Olyannyira, hogy tizenöt éven keresztül csak akkor nem voltam tagja az együttesnek, amikor éppen sérüléssel bajlódtam. Ámbár ez sem volt túlságosan gyakori” – mesélte a Szolnok megyei Néplapban. 1962 és 1977 között játszott a piros-kékeknél, hatszoros bajnok (1968, 1969, 1970, 1973, 1974, 1976), hatszoros MNK- győztes (1969, 1970, 1971, 1972, 1974, 1976), KEK-ezüstérmes (1973) lett. 1977-ben elköszönt a csepeli gárdától.
Öt nagy tornán szerepelt
1965 januárjában bekerült a válogatott tizennyolcas bő keretébe, majd a legjobb tizenkettő közé is. Aztán – egy találkozót kivéve – sorozatban 148 mérkőzésen, köztük 101 hivatalos találkozón szerepelt. Két világ- és három Európa-bajnokságon játszott. Egy időben több válogatott játékosnak megromlott a viszonya a szövetségi kapitánnyal, lemondták a szereplést, de 1975-ben Belgrádba még visszatértek. Ott zárta le válogatottbeli pályafutását.
Második karrier Szolnokon
Policsányi István repülőgép-elektrorádióműszerészként dolgozott a Csepeli Szerszám Művekben. A munkaidejét mindig ledolgozta, nem kért a sport miatt kedvezményeket. Amikor a Szolnoki Vegyiművek 1979-ben az NB I-be jutott, Nyári Sándor a csapathoz hívta. Policsányi István 1984-ig játszott a csapatban. Utána a csapat edzője lett. 1987 és 1991 között utánpótlás-neveléssel foglalkozott. Tíz évvel azt követően, hogy a TF-en edzői szakon végzett, játékvezető vizsgát tett. Ebben is eljutott az első osztályú szintre. 1994-ben tagja volt az Ausztráliában a veterán-olimpián győztes férfiválogatottnak. 2008. szeptember elsején hunyt el. Beceneve a Busó volt. Ennek történetét maga mesélte el:
1964-ben, amikor először kerültem be a válogatottba, a csapattársam, Molnár így kedveskedett: Gyerekek, olyan csúnya ez a srác, hogy álarc nélkül indulhatna a busójáráson.
“„