Szamoránsky

Piroska

Szamoránsky Piroska Győrben született és nőtt fel, mozgékony gyerekként kipróbálta az aerobicot, majd dzsesszbalettezett és ugrálókötelezett is. 1995-ben, az általános iskola negyedik osztályában kezdett el kézilabdázni ikertestvérével, Anikóval, miután a tévében látta, és megtetszett neki a sportág. Az azóta megszűnt Balázs Béla Általános Iskolában sajátította el az alapokat Basák Zoltán kezei alatt, középiskolás korában pedig az ETO igazolt játékosa lett. Edzői, Konkoly Csaba, Horváth Lajos, Vura József és Róth Kálmán irányítása alatt a serdülő és az ifjúsági bajnokságot is megnyerte a klub utánpótlásával, de a fiatal beálló 2005-ben már tagja volt a magyar bajnok és kupagyőztes felnőttcsapatnak, valamint a világbajnoki negyedik helyezett juniorválogatottnak is. Mivel 2005-ben nem számítottak a fiatalokra a győri felnőttcsapatban, igent mondott Szarka Éva hívására, és a rivális Ferencvároshoz igazolt. Már fontos játékosa volt a 2007-ben magyar bajnoki címet szerzett együttesnek.

A Fradival a nemzetközi porondon is remekelt, az EHF-kupa 2005/2006-os idényében a portugál Madeira, a török Ankara Havelsan, a dán GOG és az ukrán Motor Zaporizzsja együtteseit legyőzve jutott a döntőbe, ahol a horvát Podravka Koprivnica várt rá, de két mérkőzésen jobbnak bizonyult, így megnyerte a trófeát. Szamoránsky Piroska 2009-ben úgy döntött, kipróbálja magát légiósként is, és egy szezont a montenegrói Buducsnoszt Podgorica együttesében töltött, amellyel triplázott: megnyerte a délszláv ország kézilabda-bajnokságát és a kupát, valamint a Kupagyőztesek Európa-kupájában (KEK) sem talált legyőzőre. 2010-ben visszatért a Népligetbe, újra magára öltötte a Ferencváros mezét, amellyel itthon ugyan már nem tudott címeket nyerni a Győrrel szemben, a KEK-ben viszont 2011-ben és 2012-ben is mindenkit legyőztek, így egymás után két évadban is megnyerték a kiírást, előbb a spanyol Alicantét, majd a dán Viborgot múlták felül az oda-visszavágós fináléban.

A magyar válogatottban 2006. április 4-én mutatkozott be Norvégia ellen, és a 2007-es franciaországi világbajnokságra már magával is vitte Németh András szövetségi kapitány. 2015-ig bezárólag egyetlen világversenyt hagyott ki csupán, a 2009-es kínai vb-t, ezt leszámítva mindegyiken ott volt a csapattal, beleszámítva a 2008-as pekingi olimpiát is, ahol végül a negyedik helyet szerezték meg. Legnagyobb sikere a nemzeti csapattal kétségtelenül a 2012-es, bronzéremmel záruló szerbiai Európa-bajnokság volt, ahol a bronzmeccsen a házigazdákat győzték le. A válogatottól 145 mérkőzéssel és 282 góllal a háta mögött 2016-ban, a Ferencvárostól 2017-ben búcsúzott el, és ugyan még játszott az élvonalban Vácon is néhány évet, 2019-ben végleg elbúcsúzott a profi kézilabdázástól. Közben a Testnevelési Egyetemen szerzett diplomát, és az edzői hivatással kezdett foglalkozni Maglódon, ahol ma is él a családjával.

• olimpiai 4. (2008) • 2× világbajnoki 8. (2007, 2013) • Európa-bajnoki 3. (2012) • Európa-bajnoki 5. (2006) • Európa-bajnoki 6. (2014) • Európa-bajnoki 8. (2008) • Európa-bajnoki 10. (2010) • junior-világbajnoki 4. (2005) • EHF-kupa-győztes.(2006) • EHF-kupa-2. (2005) • 2× KEK-győztes (2011, 2012) • 3× magyar bajnok (2005, 2007, 2015) • Magyar Kupa-győztes (2005) • montenegrói bajnok (2010) • montenegrói kupagyőztes (2010) • Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (2008)

• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor • https://maglodtc.hu/2013/index.php/kezilabda/2345-kezilabda-nyartol-szamoransky-piroska-kesziti-fel-utanpotlas-csapatainkat-2