A fővárosból vidéki klubokba
Abba a sportiskolába járt Angyalföldön, aminek a tanulói a Vasasban sportoltak, így kézenfekvő volt, hogy ő is a klubban ismerkedett a sportággal. Mivel nem volt elég magas az átlövő posztra, kitették a szélre, ott ragadt. Csík János edző egyengette a balkezes szélső útját, tőle tanult a legtöbbet, és került be például a juniorválogatottba is. A Vasasban már nem érezte a továbblépés lehetőségét, ezért Székesfehérvárra igazolt 1999-ben, majd egy év után Győrbe, ahonnan a felnőttválogatottba is beverekedte magát. 2003-ban lett a Dunaferr játékosa.
Vb-ezüst a válogatottal
A 2002-es Európa-bajnokságon szerepelt először nagy tornán a női kézilabda-válogatottban, stabil kezdőjátékossá vált, Balogh Beát szorította ki erről a posztról. Mindegyik meccsen eredményes volt, így vette ki a részét az ötödik helyből. Egy év múlva már a világbajnoki menetelésnek az egyik fontos tagja volt, alig hibázott lövést az egész torna alatt. Öt gólt lőtt a dánoknak, a továbbjutás szempontjából kulcsfontosságú, végül 29–19-re megnyert meccsen. A középdöntőben négyszer volt eredményes a románokkal és a norvégokkal szemben, hétszer talált be az ukránok hálójába, és ugyanígy a Korea elleni elődöntőben is. A franciák elleni döntőben két gól került a neve mellé. Mind a 48 találatát akcióból érte el.
Olimpiai ötödik hely és Eb-bronz
Lovász a 2004-ben bajnok Dunaferr alapembere és stabil pontja volt az olimpián szereplő csapatnak is, nem lehetett panasz a játékára, nem rajta múlt, hogy nem sikerült a franciák elleni negyeddöntő. Az olimpia utáni magyarországi Eb-n a bronzérmes csapatot is erősítette. Karrierje kiteljesedésében térdsérülései akadályozták, ugyan még visszakerült a válogatottba, a 2008-as olimpiára már nem vitték ki. Hódmezővásárhelyen és Tatabányán játszott még, majd 2012-ben édesanya lett, és visszavonult.
Forrás
• Arcanum
• Magyar Kézilabda Szövetség
• Nemzeti Sport