Bakos

Pál

Bakos Pál 1932 március 9.-én született Losoncon. Szülei Bakos Gyula és Salgó Blanka. Szülei elváltak, édesanyja a három gyerekével 1940-ben Losoncra költözött. 1944-ben Bakos Pál édesanyja és leánytestvérei egy Bajorországi menekülttáborba kerültek, ahonnan 1949-ben Ausztráliába emigráltak. Bakos Pálnak 13 évesen sikerült megszöknie az Oroszországba való deportálásból, és Losoncra menekült, ahol találkozhatott az orosz hadifogságból hazatérő édesapjával. Ezután Budapestre költözött, ahol anyai nagyapjánál, Salgó Árpád nyugalmazott ezredesnél élt.

Először a Kinizsi SE tagja volt, a rendelkezésre álló adatok alapján 1953-ban átigazolt a Vörös Meteorba és egészen 1956-ig itt versenyzett. Bár 1953-ban is tagja volt a válogatott nyolcasnak, felnőtt országos bajnokságot 1955-ben nyert először, nyolcasban, majd ezt 1956-ban megismételte, sőt, abban az évben a kormányos nélküli kettes versenyszám bajnoka is lett, Dobay Gáborral az oldalán.

Nagyon fiatalon, 20 évesen lett annak a Kinizsis nyolcasnak a tagja (Sándor István, Zágon Miklós, Bakos Pál, Kovács Csaba, Nádas Tibor, Riheczky Rezső, Zsitnik Béla, Márton László, Zimonyi Róbert kormányos), mely Magyarországot a helsinki olimpián képviselhette. Reményeik azonban már az előfutamban szertefoszlottak, mert a minimum 93 kg helyett a magyar hajó 143(!) kg-ot nyomott. Az előfutamból bejutottak ugyan a középdöntőbe, onnan viszont csak az első jutott a döntőbe, a magyarok harmadikok lettek, ezért reményfutamot kellett húzniuk, ott azonban a második helyen végeztek, és lemaradtak a döntőről.

Az 1953-as a koppenhágai Európa-bajnokságon a nyolcassal – Sipos János, Harmath Zoltán, Bakos Pál, Kiss Jenő, Nagy Lajos, Bartos Győző, Zsitnik Béla, Sátori József, Molnár László kormányos – nem kerültek a döntőbe, de a fiaskót a legénység magának köszönhette, mert annak reményében, hogy sok kilóval könnyíthetik a hajó összsúlyát, cipő nélkül eveztek, és ez a szokatlan körülmény teljesen felborította a technikát. Két évvel később, 1955-ben, a Gentben rendezett Európa-bajnokságon sem ért el eredményt a nyolcas tagjaként, a csapat – (Demeter Ferenc, Dobay Gábor, Kerényi László, Berendi Márton, Bedekovich Tibor, Kemény Imre, Bakos Pál, Emődi Sándor, Lengyel Gyula kormányos) a középdöntőből nem jutott tovább. Végül 1956-ban Bledben, harmadik Európa-bajnokságán az egy helyen megváltoztatott nyolcassal (Demeter Ferenc, Dobay Gábor, Bedekovich Tibor, Kaffka Imre, Kerényi László, Kemény Imre, Bakos Pál, Emődi Sándor, Lengyel Gyula kormányos) bronzérmes.

Költségtakarékossági okokból az Európa-bajnoki bronzérem ellenére sem kerültek az 1956-os melbourne-i olimpiára utazó csapatba. Az élet azonban úgy hozta, hogy a magyarországi történelmi események hatására mégis az ötödik kontinensen kötött ki. Feleségével együtt a forradalom után ők is elhagyták Magyarországot, és édesanyját és testvéreit követve Ausztráliában találtak új hazát maguknak. Rövid ideig Bathurstben, Új-Dél-Walesben éltek, majd Sydneybe költöztek, ahol Bakos Pál egy benzinkutat üzemeltetett. A versenyszerű evezéssel felhagyott, csak saját örömére evezett. Később önkéntes edzői munkát vállalt az ausztrál evezős válogatott mellett.

2004-ben, 72 éves korában tragikus módon hunyt el. A fejét egy sziklába ütötte, miközben jégesőt szórt le az úszómedencéje feletti ponyva tetejéről. Felesége nem vette észre, hogy Pál nincs bent a házban a vihar alatt, és túl későn talált rá. Feleségével keményen dolgoztak, hogy otthonra tegyenek szert Sydneyben, majd később Erinában, Új-Dél-Wales középső partvidékén. Sok magyar és más ausztrál barátjuk volt, akikkel az évek során többször Magyarországra is látogattak. A temetésén a magyar zászló és a magyar himnusz kíséretében búcsúztatták.

• Evezés 1956/3 70.o.; • Nemzeti Sport 1957. március 31., 7.o.; • Kemény Imre csapattárs adatközlése, 2023. • Testvére, Eva Matiszik adatközlése, 2025.