Kaffka

Imre

Édesapja erdőmérnök volt, a „Baranyai-háromszögben” lévő erdőben dolgozott, így ott éltek egy nagy birtokon, amely több kilométer hosszan határos volt a Drávával. Így Imre a Dráva mellett nőtt fel, a víz szeretete hamar kialakult benne. Kiskorában már tutajt fabrikált magának 2 fateknőből (fotón), a Dráván tette meg első evezőscsapásait is. Édesapja 1946-ban meghalt, a háború végén a birtokot is elvették, így a család Pécsre költözött nagyszülőkhöz, szinte kisemmizve. A Pius egyházi iskolában kezdte tanulmányait, amely az államosítások és egyházellenes intézkedések miatt a kommunista években megszűnt, mint felekezeti iskola. Számos diák tüntetett az intézkedések ellen, köztük Imre, amely azzal járt, hogy szinte minden iskolából kizárták. Csak Budapesten sikerült újra gimnáziumban elhelyezni, így a család felköltözött Budapestre. A budai II. Rákóczi Ferenc gimnáziumban tanult tovább, ott is érettségizett, jeles eredménnyel.

Evezni egy gimnáziumi osztálytársa vitte le a Margitszigetre, ott kezdte el az aktív versenyzést 1948-ban, a Vörös Meteorban. Végig, 1959-ig itt volt leigazolt versenyző; közben katonaéveit (1953–54) a sportszázadban, a Flotilla SK-ban töltötte. 1959-ben egy Berlin-Grünau-ban megrendezett verseny után disszidálni próbált, ám a sportolói csapatban lévő besúgók ezt megakadályozták, és hazatérve elvették útlevelét. Többet nem mehetett külföldre versenyre, és lassan az evezést is abbahagyta. A tizenegy év alatt négy felnőtt bajnokságot nyert, kormányos nélküli négyesben (2) és nyolcasban (2). Az evezést abbahagyva a vitorlázás felé fordult, évekig Csillag hajón versenyzett egy kollégájával a Balatonon, többek között a Kék Szalagon is indult.

1952 és 1956 között volt válogatott kerettag. 1952-ben a helsinki olimpián kormányos nélküli négyesek mezőnyében indult, helyezetlenül szereplő csapatnak volt tagja; egy évvel később a koppenhágai Európa-bajnokságon szintén nem sikerült az egységnek (Decker László, Kerényi László, Kaffka Imre, Kemény Imre) helyezést elérnie. 1956-ban a nyolcast erősítette, mely csapat a bledi Európa-bajnokságon dobogóra került, III. helyen eveztek át a célvonalon.

Érettségi után a sportmúlttal és tapasztalattal a Belkereskedelmi Minisztériumban helyezkedett el, majd a Vas- és Műszaki Főigazgatóságon dolgozott, szállítás-szervezési feladatkörben. Itt több szakirányú tanfolyamot végzett, és 1962-ben esti tagozaton elkezdte a Kereskedelmi Főiskolai tanulmányait, ahol 1965-ben diplomázott. Különböző számítógépes próbálkozások és hazai, illetve szovjet gyártmányú gépek után 1970-ben Magyarországra is beérkeztek Honeywell-gépek, amelynek kezelésére több munkatársat kiválasztottak és képzést biztosítottak számukra. Imre is elvégzett ehhez egy intenzív angol tanfolyamot és a gép kezelésére Svédországban kapott rendszerszervezői oktatást. A Főiskolán is sor került egy szakirányú kiegészítő képzésre, amelynek végeztével „kereskedelmi üzemgazdász” képesítést szerzett 1972-ben, és a minisztériumban „főmunkatárs” beosztásba került. 1978-ban a Pénzügyminisztériumban folytatta az adóosztályon, ahol a számítógépes rendszer bevezetésében vállalt vezető szerepet. Minden megyében bevezették a számítógépes adatnyilvántartást, amelyhez a betanítást Imre végezte. A Pénzügyminisztérium számítógépes ellátottsága és kiépítettsége 1985-ben az országban egyedülálló szintet ért el. Innen főmunkatárs pozícióban ment nyugdíjba 1991 végén. Nyugdíjasként még dolgozott adózási területen: vizsgáztatott és oktatott 1997-ig, amikor végleg visszavonult.

Házasságot 1963 áprilisában kötött Huber Gabriellával, ami haláláig tartott. Fia, Károly 1965-ben született, lánya, Gabriella 1971-ben. Fiától 1 fiúunokája, Károly Alex született 2012-ben, ő rendszeresen futballozik, egy Zala megyei csapatban leigazolt focista. Lányától 3 fiúunokája van, 1998-ban Zsigmond, 2000-ben Domonkos, 2004-ben Bernát született. A legifjabb fiú fordult az aktív versenyzés felé, szintén a víz szeretete miatt. 2013–2020-ig kajakozott, majd 2020 szeptemberében áttért az evezésre, a Danubius Nemzeti Hajós Egyletbe igazolt. A 7 év kajakozás megfelelő alapot jelentett, mert 2022-ben Bernát már nyert díjakat nemzetközi ifjúsági versenyeken. Élete folyamán semmilyen súlyos betegség nem érte. 88 évesen kórházba került, és 2019. december 17-én váratlanul elhunyt. Hamvait a II. kerületi Máriaremetei Szentlélek templom altemplomában helyezték el.

• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben (Bp. 1994. II/48.o.); • Kaffka Imréné adatközlése, 2022.