Kerényi

László

1948-ban kezdett evezni a nagy múltú Hungária Evezős Egyletben, iskolai osztálytársa, Kemény Imre hatására, akivel későbbi sport-, majd civil élete során is szoros barátságban maradt. 1948-ban a klub betiltása és feloszlatása után a Munkás Testedző Egyletben (MTE), majd 1950-től Budapesti Vörös Meteor SK-ban folytatta. Ekkor Hollósi Frigyes, a későbbi mesteredző lett trénere. 1950-ben nyerte első felnőtt bajnokságát, Kemény Imrével kormányos kettesben, amit később 1954-ben megismételtek. E kettőn kívül további hat felnőtt magyar bajnoki címet szerzett, egyet kormányos négyesben (1952), ötöt pedig nyolcasban (1951-52, 1955-57). 1953–54 során, a kötelező kétéves sorkatonai szolgálat ideje alatt a Honvéd Flottilla SE színeiben versenyzett, Jaskievicz István edző irányításával. 1954-ben a sportküldöttség tagjaként részt vett a berlini Világ Ifjúsági Találkozón. Leszerelés után 1955-től 1957-ig maradt a Vörös Meteor SK, s a válogatott tagja, ekkor érte el legtöbb nemzetközi sikerét.

Tagja volt az 1951-ben a Berlinben rendezett Főiskolai Világbajnokságon győztes nyolcasnak (Sátori József, Nagy Lajos, Bartos Győző, Harmath Zoltán, Zsitnik Béla, Kerényi László, Sipos János, Kiss Jenő, kormányos Molnár László). 1953-ban a koppenhágai Európa-bajnokságon a kormányos nélküli négyessel (Decker László, Kerényi László, Kaffka Imre, Kemény Imre) nem jutottak tovább a reményfutamból. 1955-ben Gentben az Európa-bajnokságon nyolcasban indult, a csapat (Demeter Ferenc, Dobay Gábor, Kerényi László, Berendi Márton, Bedekovics Tibor, Kemény Imre, Bakos Pál, Emődi Sándor, kormányos Lengyel Gyula) a középdöntőben esett ki. 1956-ban a nyolcassal (az előző évihez képest kissé módosított összeállításban) (Demeter Ferenc, Dobay Gábor, Bedekovics Tibor, Kaffka Imre, Kerényi László, Kemény Imre, Bakos Pál, Emődi Sándor, korm. Lengyel Gyula) már harmadik lett, majd 1957-ben Duisburgban ötödikek, a legénység ismételt kis módosítása után (Dobay Gábor, Kerényi László, Munteán László, Bedekovics Tibor, Kemény Imre, Wagner Pál, Honti Gyula, Demeter Ferenc, korm. Lengyel Gyula).

A német polgárcsalád Kleinheincz családnevét 1935-ben, édesapja, Kleinheincz Antal kérelmére változtatták Kerényire, amikor László még kicsi gyermek volt. 1950-ben érettségizett a Fáy András Gimnáziumban, majd rögtön munkába állt a Gázfejlesztőkészülék Gyárban, kezdetben mint segédmunkás, majd mint raktári dolgozó. A KÖZÉRT Vállalatnál (1951–1958) bérelszámoló, majd bércsoportvezetőként, az SZTK Budapesti Alközpontjánál (1958–1959) revizorként állt alkalmazásban. 1959-től 1975-ig a Videoton Számítástechnikai Gyárban munkaügyi vezetői, pénzügyi és számviteli osztályvezető-helyettesi, beruházási és anyagellátási osztályvezetői, végül pénzügyi és számviteli osztályvezetői beosztásban dolgozott. 1975–1976-ban a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat főkönyvelője volt. 1977-től vállalati összevonás nyomán került a Fegyver és Gázkészülékgyár alkalmazásába, először mint főkönyvelő-helyettes, majd pénzügyi és számviteli főosztályvezető. 1978-tól a Fővárosi Kézműipari Vállalat gazdasági igazgatóhelyettesévé nevezték ki. Utoljára a Mátka Menyasszonyi Ruha-, és Jelmezkölcsönző Vállalat gazdasági igazgatójaként ment nyugdíjbaba. E látványos előmenetel mögött persze ott volt a folyamatos szakmai képzés: mérlegképes könyvelői szaktanfolyamot végzett, letette a felsőfokú anyagellátási szakvizsgát, 1972-ben elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem hároméves általános tagozatát, 1978-ban ugyanezen egyetem szakosító tagozatán főiskolai oklevelet, majd 1979-ben könyvvizsgálói oklevelet szerzett. Az 1960-as évek második felétől vezető beosztásban dolgozó kedves, közösségi embert munkatársai nagyon jó főnöknek tartották, aki szigorú volt, de nagyon emberséges, igazságos.

1957-ben nősült először, Harsányi Mártától 1979-ben vált el, gyermekük nem született. 1979. áprilisban kötött új házasságot az 1972-ben özveggyé vált Róna Ágnessel, aki akkor a Közlekedésgépészeti Szakközépiskola esti és levelező tagozatán előadóként dolgozott. Ágnes asszony első házasságában 1965-ben született gyermekét, Dubecz Dorottyát saját gyermekeként szerette, nevelte és az élet minden területén támogatta; unokáit – Mátyás (1986), Áron (1991), Gyula (2007) – szintúgy sajátjaiként szerette. Tőlük, főleg Árontól több mint hetvenévesen tanulta meg a számítógép-használatot, amit a külföldre szakadt barátaival való kapcsolattartásra is felhasznált. Mert az egykori sikeres evezőscsapat tagjai évente találkoztak, „öreg–örök” barátokként. Halála után a Rákospalotai Temetőben, 2008-ban elhunyt feleségével közös sírban (46. parc.) nyert örök nyugodalmat.

A főiskolai világbajnoki cím megnyerése után 1951-ben a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója kitüntetést vehette át csapattársaival egyetemben. Gazdasági és társadalmi tevékenységei, eredményei elismeréseként Kiváló Dolgozó (1965) és Kiváló Munkáért (1981) kitüntetésekben részesült.

• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben (Bp. 1994., II/98.o.); • Kerényi László önéletrajzi írása, 1983; • Dubecz Dorottya adatközlése, 2024.