Hosszú és mozgalmas hazai sportpályafutás
A Kőbányai Szent László Gimnáziumban Jaskievich István, az ábrázoló geometria és rajz tanára hívta le evezni, ő volt nevelőedzője is; 1947-ben került a nagy múltú Hungária Evezős Egyletbe. Ifjúsági korában sífutott is télen versenyszerűen. Az egylet felszámolása, megszüntetése után 1949–1952-ig a Vasas színeiben versenyzett, Bányai Béla és Ballya Hugó, egykori Európa-bajnoki érmes, ill. győztes edzette. 1952-től 1959-ig a Bp. Kinizsiben, ill. az FTC-ben Török Zoltán, szintén volt Európa-bajnok mesteredző irányította felkészülését; 1959–1964 között a Vörös Meteor evezőseként Hollósi Frigyes kétszeres Európa-bajnok volt az edzője. E neves mestereknek is és saját rendkívül nyugodt, alkalmazkodó személyiségének is köszönheti sikeres pályafutását, azt, hogy három olimpián is képviselhette a magyar evezést. 1947-től 1964-ig tartó versenyzői évei alatt 9 felnőtt bajnokságot nyert: kormányos nélküli négyesben (3), kormányos négyesben (4) és nyolcasban (2).
Három olimpiai részvétellel fémjelzett nemzetközi sikerek
1952-ben lett először válogatott, tagja volt a Berlin-Grünauban rendezett nemzetközi versenyen győztes és a helsinki olimpián rajthoz állt nyolcasnak (Sándor István, Kovács Csaba, Zágon Miklós, Nádas Tibor, Riheczky Rezső, Bakos Pál, Marton László, Zsitnik Béla, kormányos Zimonyi Róbert), ám nem jutottak az ötös döntőbe, holtversenyben VI.-VIII. jegyzik eredményüket. 1955-ben a belgiumi Gentben rendezett Európa-bajnokságon a kormányos négyesek versenyében az FTC bajnok négyese a reményfutamban kiesett (Ütő Géza, Kovács Csaba, Riheczky Rezső, Kávai Zoltán, kormányos Paulovits Sándor). 1956-ban Bledben az Európa-bajnokságon ugyanez a legénység, de Zimonyi Róbert kormányzásával ugyancsak nem jutott túl az előfutamon, ám kormányos nélküli négyesben hajszállal maradtak le a győzelemtől. Ez az Európa-bajnoki ezüstérem jelenti sportpályafutása egyik legjobb eredményét. A reálisnak tűnő szép remények Melbourne-ban az olimpián nem váltak valóra; a kiutazás előtti őszi forradalmi események hatására – Ütő Géza megfogalmazása szerint – bénult lélekkel, szinte letargiában versenyeztek, csúnyán kikaptak, nem jutottak az elődöntőbe. Harmadik olimpiáján, 1960-ban Rómában kormányos négyesben indult Wágner Pállal, Munteán Lászlóval, Bedekovits Tiborral, Lengyel Gyula kormányossal, és a rendkívüli VI. helyen végeztek.
Választott hivatása szeretett sportját is segítette
1951-ben a budapesti Szent László Gimnáziumban érettségizett. Közvetlenül utána 1957-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen építészmérnöki oklevelet, majd 1987-ben statikus vezető tervezői képesítést szerzett. 1957-ben vette feleségül Joób Deniset, a Dózsa volt evezős versenyzőjét. 1957–1964 között az Állami Gazdaságokat Szervező Vállalat építész tervezőmérnök munkatársa volt. 1964–1969 között a Vegyiműveket Szervező Vállalatnál, 1969-től 1989-ig az Energiagazdálkodási Intézetnél osztályvezetői, ill. osztályvezető-helyettesi beosztásban és statikus tervezőmérnökként dolgozott. Ezzel párhuzamosan 1974 és 1989 között az MTK-VM Létesítményellátó Vállalatának műszaki ellenőri posztját is betöltötte.
Ősz fejjel is evezőshajóban
1974-től visszatért az evezéshez, egészen 1986-ig az MTK-VM szenior versenyzője volt; egykori versenyzőtársaival együtt nemcsak hazai versenyeken vett részt, hanem a FISA nem hivatalos masters világbajnokságain is rendszeresen rajthoz állt. Életének ebben a szakaszában edzői tanfolyamot is végzett, 1980-ban a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében erről oklevelet kapott, de edzőként soha nem tevékenykedett.
Elismerések és kegyelet
1960-ban az olimpiai szereplésért a Munka Érdemérem kitüntetést; 1968. december 8-án a MESZ 75. évi jubileumi közgyűlésén a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója kitüntetést vette át Csanádi Árpádtól, az MTS elnökhelyettesétől. 1974-ben az FTC örökös bajnoka címet kapta.
2002. január 27-én érte a halál, sírja a budapesti Új Köztemetőben van (73/VII-1-17).
Forrás
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben I. (Bp. 1994. II/164.o.)