Élen járt a nyelvtanulásban és a zongorázásban is
Schmitt Pál mindenkori életfilozófiája a kitűnni vágyás. Így volt ez, amikor a legjobb iskolai jegyekért küzdött, így a nyelvtanulásban (francia, angol, német, spanyol és orosz nyelven beszél), vagy amikor a zongoraórákon jeleskedett (zongorája a mai napig a lakása dísze és gyakran használat tárgya), és persze leginkább a sport terén a három- és az öttusán át egészen a párbajtőrvívásig. Már tizenhat évesen a Vörös Meteor felnőttcsapatnál sportolt, az egyesület (illetve annak jogutódjai, a VM Egyetértés és az MTK-VM) az 1977-ig tartó sportolói pályafutásának egyetlen klubja volt. A kitűnő fizikumú ifjú húszévesen lett válogatott, és 14 éven át ott is ragadt a „spiccen”. Az első nagy sikerét az 1965-ben, a budapesti Universiadén a csapatban elért aranyérem jelentette. 1967-ben már a montreali világbajnokságon szerzett bronzérmet a csapattal.
A klasszikus csapatember
Schmitt Pál a klasszikus csapatember, az Universiade-arany után világversenyekről további kilenc érmet hozott haza, mindet a csapat tagjaként. A megtestesítője a „mindent a csapatért” gondolatnak. 1970-ben az ankarai világbajnokságon ő vívta az utolsó asszót a lengyelek ellen. A tét: arany vagy ezüst? Nyernie kellett, és ő nem is hagyta veszni az esélyt, győzött, és jobb találataránnyal Magyarország világbajnok lett. Nem csalódtak benne. A zseniális négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győző a lényeget így foglalta össze: „Schmitt nem hibázó típus.” Ennyi. A csapat már-már a verhetetlenség nimbuszával vette magát körül, a mexikói olimpiai elsőség után a havannai vb-n ugyan becsúszott egy ezüst, de utána két világbajnokságon ismét beléptek az aranyalagútba, melynek a végén a müncheni címvédés várta őket! Valóban verhetetlenek voltak, akiket a mindennapos és mindenre kiterjedt rivalizálás éltetett.
Zsenik válogatottjának tagjaként (1960–1972)
Lehetősége volt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem belkereskedelemi szakán tanulni (1960-ban érettségizett, 1965-ben diplomázott). Nagyjából ennyi elég is volt, hogy Schmitt Pál élete a megfelelő sínpárra álljon. A sportsikerekhez persze kellettek a korszak legkiemelkedőbb párbajtőrözői Kulcsártól Fenyvesiig, és a többiek. Schmitt ugyanis velük, a zsenik válogatottjának tagjaként 1968-ban (B. Nagy Pál, Kulcsár Győző, dr. Fenyvesi Csaba és dr. Nemere Zoltán társaságában) és 1972-ben (Kulcsár Győző, dr. Fenyvesi Csaba, Erdős Sándor és dr. Osztrics István társaságában) is aranyéremmel térhetett haza az olimpiáról (egyéniben 1968-ban nem indították, 1972-ben a 12 közé jutásért esett ki). 1968-ban a selejtezőkben lépett a pástra: Ausztrália és Mexikó ellen 3-3 győzelmet jegyzett, 1-1 vereség mellett, Ausztria ellen két győzelem volt a mérlege. Legközelebb a szovjetek elleni döntőben léphetett pástra, 1 győzelem, 1 vereség és 1 kettős vereség szerepelt a neve mellett. A döntőben az első asszót neki kellett vívnia Joszip Vityebszkij ellen. Mindkét vívót azzal küldte pástra a mestere, hogy a végső taktika szempontjából jó a kettős vereség. El lehet képzelni azt az unalmat, amit a borsos árú jegyeket vásárló nézők átélhettek az asszók során! 1972-ben a selejtezőben Németország ellen 2 győzelem, 2 kettős vereség, Dánia ellen 4 győzelem, a svédek elleni vesztes mérkőzésen 1 győzelem, 2 vereség, 1 kettős vereség, a lengyelek elleni negyeddöntőben 2 győzelem, a szovjetek elleni elődöntőben 1 győzelem, 1 vereség, 1 kettős vereség, a Svájc elleni döntőben 2 győzelem, 1 vereség volt a mérlege. 1968-ban, 1971-ben és 1972-ben ünnepelhette, hogy az év magyar csapata választáson a párbajtőr-válogatottra érkezett a legtöbb szavazat.
A legendás csapatszellem is kellett a sikerhez
A müncheni olimpia után a világbajnokságokon 1973-ban ezüst-, 1974-ben és 1975-ben bronzérmesek lettek. Schmitt Pál részt vett az 1976. évi montreali olimpián is, ahol a münchenivel megegyező összetételű csapattal 4. helyezést ért el. A csapat mind a hat mérkőzésén pástra lépett: a finnek ellen 3 győzelem, 1 vereség, a lengyelek ellen 2 győzelem, a franciák ellen 1 győzelem és 2 vereség, a negyeddöntőben a norvégok ellen 1 győzelem és 1 kettős vereség, az elődöntőben a svédek elleni vesztes meccsen 1 vereség, 1 kettős vereség, a bronzéremért Svájc ellen (3:9) 1 győzelem a mérlege. Schmitt Pál az egyéni versenyben nem indult. Két alkalommal, 1967-ben és 1968-ban is magyar bajnok lett, mindkét alkalommal későbbi olimpiai bajnokokat maga mögé utasítva! A kivételes vívótudáson túl a győzni akarás, a csapatszellem formálta eggyé ezt a világverő válogatottat. E nélkül ide nem lehetett belépőt szerezni! 1976-ban a válogatottól, 1977-ben az aktív versenysporttól köszönt el.
NOB: Csanádi Árpád örökébe lépve
Diplomájának megszerzése után a HungarHotels Vállalatnál kapott állást. 1972 novemberétől kinevezték az Astoria Szálló igazgatóhelyettesévé. 1980-ban búcsút intett a szállodaiparnak, 1981-ben a Népstadion és Intézményei (NSI) főigazgatójává nevezték ki, e tisztségében 1983-ig maradt. 1972-ben Münchenben, mint sokan mások, ő is dr. Csanádi Árpádtól, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) magyar tagjától vehette át az aranyérmét. Az ő halálát követően, 1983-ban lépett az örökébe a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban. Ekkor itthon már a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) főtitkára, az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) elnökhelyettese volt (1983–1986). 1989-ben az első független, választott Magyar Olimpia Bizottság elnöke lett, s 21 éven keresztül (2010-ig) az is maradt. Ebbe az időszakba esett a magyar részről is bojkottált Los Angeles-i olimpia. A vonatkozó döntés idején, hivatalos úton, külföldön tartózkodott. 1985 és 1990 között a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának elnöke. 1991-ben a NOB végrehajtó bizottságának tagja, 1995-ben a NOB alelnökévé választották. Itt is négy évet töltött, majd a NOB protokollfőnöki tisztsége következett. Emellett 1995-től a NOB Sport és Környezetvédelmi Bizottságának elnöki posztját is betöltötte. Nyolc éven át az Olimpikonok Világszövetségének elnöki teendőit is ellátta (1999–2007). 2001-ben sikertelenül pályázott a NOB elnöki posztjára. A köztársasági elnökké választása után 2010-ben lemondott MOB-elnöki tisztjéről. Az új elnök megválasztásával egy időben a MOB tiszteletbeli elnöke lett.
Elismert és sikeres diplomata lett
Hosszú időbe telne megszámolni, hogy összesen hány magyar sportolónak adta át az olimpiai aranyérmet az eredményhirdetések alkalmával. Azt pedig egyenesen lehetetlen lenne nyomon követni, hány kilométert repült életében. Megközelítőleg száz országban fordult meg. Sportdiplomáciai munkája időben egybeesett diplomata tevékenységével is, négy-négy éven át madridi (1993–1997), majd berni nagyköveti feladatokat látott el (1998–2002). 2002-ben budapesti főpolgármester-jelöltként indult, de alulmaradt. 2004-ben az Európai Parlament (EP) tagjának választották, a Fidesz EP-delegációjának vezetője lett (2003 és 2009 között a Fidesz alelnöke). Az EU–Horvátország Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttség elnöke és a Kulturális és Oktatási Bizottság első alelnöke volt. A bizottság 2007-ben nagy többséggel fogadta el „A sport szerepe az oktatásban” című Schmitt-jelentést. 2009-ben ismét EP-mandátumot szerzett. 2009-ben az Európai Néppárt képviselőcsoportja az Európai Parlament alelnöki tisztségére jelölte, ezzel az EP eddigi legmagasabb rangú magyar tisztségviselője lett. „Fennkölt érzés magyar képviselőnek lenni az Európai Parlamentben” – nyilatkozta erről a róla írt könyvben (Kő András: Schmitt Pál, 2005). A 2010. évi országgyűlési választáson a Fidesz–KDNP listájáról szerzett mandátumot. Megválasztása után lemondott EP-képviselői székéről. A Fidesz képviselőcsoportja az Országgyűlés elnökének jelölte, 2010. május 14-én választották meg. 2010 nyarán köztársasági elnöknek választották. Schmitt Pál 2012. április 2-án az Országgyűlésben bejelentette lemondását az államfői posztról.
Nyolcvanon túl is tartja a ritmust a világgal
Schmitt Pál úgy tartja, hogy a valóságos évek száma sok esetben megtévesztő is lehet, inkább az számít, hogy az ember lélekben mennyire őrzi fiatalságát. Schmitt fáradhatatlan, fantasztikus memóriával, kitűnő szónoki képességekkel megáldva és maximális nyitottsággal a szűkebb és tágabb környezetére éli életét. Jó vívó módjára, nyolcvanon túl is tartja a ritmust a világgal. A mindig derűs Schmitt Pál a mai napig az a jó kiállású sportember, akinek annak idején a győzelmi vágytól fűtve csak úgy villogott a szeme a páston és azon kívül is, buzgott benne a tettvágy, hogy sorra legyőzze az útjába került kihívásokat. Nős, felesége Makray Katalin tornász, aki az 1964. évi tokiói olimpián ezüstérmet szerzett felemás korláton. Három gyermekük (Gréta, Petra, Alexa) és hat unokájuk van (közülük Vigvári Vendel és Vigvári Vince a magyar vízilabda-válogatott tagjai).
Díjai, elismerései
• a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992)
• Spanyol Katolikus Izabella Nagykereszt (1997)
• Japán Szent hagyaték Arany-Ezüst Csillagja (1998)
• Hagelmayer István-díj (2013)
• a Nemzet Sportolója (2014)
• az Európai Olimpiai Bizottság (EOC) Laurel-díja (2022)
Forrás
• Antal Zoltán: Világ- és Európa-bajnokságok 1893–1973 (1974)
• Dobor Dezső: Olimpiai Arcképcsarnok (1992)
• Hencsei Pál – Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006)
• Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések (2012)
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.–II.–III. (1995)
• Nemzeti Sport, Népsport
• index.hu, Alapvonal
• olimpia.hu
• nevpont.hu
• hmse.hu
• arcanum.com