Egy klasszikus Fradi-nevelés
A Ferencváros saját nevelésű játékosa, egyike azon keveseknek, akik akkor is ott voltak már a csapat környékén, amikor még a KSI ellen vívtak ötméterespárbajban eldőlő élet-halálharcot az ob I-ben maradásért, aztán pedig részesei lettek a klubtörténet legnagyobb sikereinek, így a három egymást követő szezonban elért európai kupadiadaloknak (2017 és 2018: Euro Kupa, 2019: Bajnokok Ligája, 2018-ban és 2019-ben Európai Szuperkupa is). Zoltán akkor is játszott, amikor szürke középcsapatnak számítottak a zöld-fehérek, és akkor is, amikor sorozatban nyerték a bajnoki címeket 2018 és 2023 között (2021 kivételével), illetve a Magyar Kupákat (2018 és 2022 között ötször egymás után). Bekkposzton szerepel, tiszteletet parancsoló izomtömegéhez komoly úszógyorsaság párosul – olykor labdáért is megy a negyedek elején –, így a juniorválogatottal elért dobogós helyek (2014: Eb-ezüst, 2015: vb-bronz) után idővel a felnőttkeretbe is meghívták. Klubcsapatához hasonlóan itt is rögtön megélt mélységeket és diadalokat is, hiszen 2018-ban először Világliga-ezüst jött Budapesten, aztán a barcelonai Eb-rémálom (8. hely), hetekkel később pedig Világkupa-diadal.
Eb-arany igen, olimpia nem
2019-ben is bekerült a világbajnokságon negyedik helyen záró együttesbe, és fél évvel később, 2020 januárjában is tagja volt az Budapesten Európa-bajnoki aranyérmet nyerő válogatottnak. A Duna Arénában mindegyik meccsen szerepelt, a csoportban a spanyolok elleni rangadón kétszer, a Montenegró elleni elődöntőben egyszer talált be. Akkori formája alapján valószínűleg az olimpiai csapatban is helye lehetett volna, a Covid-járvány azonban közbeszólt, és egy évvel később – a Fradi nem túl jól sikerült szezonja is belejátszhatott ebbe – nélküle indult útnak a csapat Tokióba.
Majdnem külön hős lett, de így is világbajnok
2022-ben visszakerült a válogatottba, játszott a nem túl szép véget érő (7. hely) budapesti világbajnokságon – ami kapitányváltáshoz vezetett, és addigi klubedzője, az őt mindenkinél jobban ismerő Varga Zsolt állt a parancsnoki hídra. A sors fura fintora, hogy az első nagy viadalt sérülése miatt ki kellett hagynia. Az új kapitány sokáig várt, hátha rendbe jön az egyik legfontosabb harcosa a spliti Eb-re. 2023-ra viszont teljesen felépült, végigjátszotta a klubszezont, majd bár a válogatott első megmérettetésére, a Los Angeles-i Világkupa-fináléra nem vitte el a kapitány, utóbb kiderült, csupán másokat tesztelt. A vb-re egy helyen változtatott, és Pohlt nevezte. A spanyolok elleni elődöntőt leszámítva az összes mérföldkőnél ott volt a csapatban. A görögök elleni fináléban is, amelynek elképesztő izgalmai közepette az utolsó másodpercek pont úgy alakultak, hogy 10-10-nél, egy kivédekezett emberhátrány után Pohl (úszógyorsaság!) le tudott fordulni, kissé kisodródva megkapta a labdát, talán még két tempót tehetett volna vele, mivel azonban másodpercek maradtak csupán, hat-hét méterről pattintott, a labda a vízről a kapufa élére, onnan pedig kivágódott. Nem lett „külön” nemzeti hős, világbajnok viszont igen, a győztes büntetőpárbaj után.