A kiváló hátúszó, aki rövidpályán, gyorson és vegyesen aratott végül
Pályafutása első felében hátúszóként, elsősorban a 200-as távon vált európai szinten is számottevő klasszissá. Korosztályos versenyzőként a 2010-es ifjúsági olimpiai bajnoki cím tette ismertté a nevét, majd egy 2011-es rövidpályás Eb-bronz után 2012-ben, a debreceni nagypályás Eb-n a felnőttek között lett ezüstérmes (ugyanitt két váltó tagjaként is dobogóra állhatott). Ugyanebben az esztendőben, majd a következőben is másodikként zárt a „kismedencés” kontinensviadalon – az ekkoriban csúcson lévő Radoslaw Kaweckit sehogysem tudta legyőzni, a lengyel vízalatti delfinezését képtelenség volt úszósebességgel ellensúlyozni. Eközben vb-n és olimpián sem sikerült igazi áttörést elérnie, ami végül oda vezetett, hogy 2014 nyarán otthagyta a Kőbánya SC-t, és a BVSC-be igazolt.
Nemcsak klubot, de edzőt és „profilt” is váltott, ami elementáris hatással járt: alig félévvel később, bombameglepetésre világbajnok lett rövidpályán 400 gyorson, Dohában. Itt kezdődött karrierje második fele, ami újabb aranyakat hozott, 2015-ben megint csak 400 gyorson, rá két évre az újonnan „felfedezett” 400 vegyesen lett rövidpályás Európa-bajnok, a kettő között pedig egy nagypályás Eb-bronz is érkezett, Londonban (szintén 400 gyorson). Vegyesen sikerült kiharcolnia az olimpiai részvételt, és Rióban döntőbe is került ezen a távon. Ugyanakkor ezt követően sokszor sérülések, betegségek hátráltatták, így a 2017-es remeklést követően már csak apróbb felvillanásai akadtak, mielőtt elköszönt versenyzőként, és edzőként indította az újabb fejezetet – immár családapaként, hiszen feleségével, az Európa-bajnok Mutina Ágnessel már született egy gyermekük, a második pedig épp