Egy bohém klasszis
Kiss László szövetségi kapitány a tízes évek közepén rendszeresen mondogatta, hogy a Doma becenévre hallgató klasszis ennek az érának a legtehetségesebb versenyzője – kár, hogy mindezt bántóan törékeny egészsége és mindenen túláradó bohémsága miatt csak kivételes esetekben tudta bizonyítani.
Alapvetően 100 és 200 gyorson remekelt – egyéni Eb-érmet utóbbi távon szerzett, 2012-ben nagypályán, rá egy évre pedig rövidpályán egy-egy bronzot. 2012-ben, Debrecenben két váltóval szintén harmadik helyig jutott, akárcsak két évvel később a 4x100-as kvartettel Berlinben. Több társához hasonlóan 2014-ben ő is otthagyta a Kőbánya SC-t, ám Cseh Lászlóval és Bernek Péterrel ellentétben nála nem jöttek újabb nagy dobások. Kivéve a 2017-es világbajnokságot, ahol a gyorsváltó első embereként országos csúcsot úszva „rúgta be” a motort, társai pedig bronzéremig száguldottak. Egyértelműen látszott, hogy megvan benne a potenciál, ám az újabb és újabb apróbb-nagyobb sérülések rendre meggátolták, hogy igazán nagyot alkosson. A tokiói olimpián köszönt el a válogatottól.