Újpesthez kötődött egész életében
Halassy Olivér 1909. július 9-én született Újpesten, Haltmayer Olivér néven. Édesapja révén vitézi cím viselésére volt jogosult. Egyetlen álma volt kisgyermek korában, hogy labdarúgó lehessen. Szinte bizonyos, hogy így is történt volna, nyolcéves korában azonban a villamosra történő felszállás közben szörnyű balesetet szenvedett, aminek következtében lábszárközéptől lefelé amputálni kellett a bal lábát. Ezt követően az életét tette fel az úszásra és a vízilabdára, mert a medencében teljes embernek érezhette magát. Egész élete Újpesthez kötötte, klubszinten kizárólag az Újpesti Torna Egylet (UTE) színeiben szerepelt.
Ezüst Amszterdamból, arany Los Angelesből
Trófeái között négy Európa-bajnoki győzelem is szerepel – ezekből hármat a magyar pólócsapat tagjaként, egyet pedig úszóként szerzett. Mindezt úgy, hogy egy szerencsétlen baleset miatt gyermekkorában a bal lábfejét amputálni kellett. Az 1928-as amszterdami olimpián – a németektől a hosszabbításban elszenvedett 5:2-es vereség miatt – még „csupán” az ezüstérem jött össze a magyar nemzeti együttes számára. Halassy mind a négy mérkőzésünkön játszott és három gólt szerzett a tornán. Los Angelesben, 1932-ben azonban vízilabdacsapatunk már nem talált legyőzőre az ötkarikás játékokon. Komjádi Béla szövetségi kapitány mindhárom mérkőzésünkön számított a társak által csupán Oliként emlegetett klasszis játékra. Az egy dolog, hogy a németek 6:2-es legyőzését követően a pólót akkor még csak tanuló Japánnak hat gólt dobott (győztünk 18:0-ra), viszont utána az USA csapatát kis túlzással egymaga „süllyesztette el”, hiszen a 7:0-s magyar győzelemmel végződő találkozón ötször vette be az ellenfél hálóját. Ilyen meggyőző fölénnyel ritkán nyer csapat olimpiát!
A porosz herceget is lenyűgözte
A válogatott, természetesen Halassyval a keretben, az 1936-os berlini játékokon is aranyérmet szerzett. Mind a hét mérkőzésünkön szerepelt, s összesen hatszor bizonyult eredményesnek. A hollandok ellen szerzett találatáról (8:0-s magyar győzelem született) a Nemzeti Sport tudósítása szerint a mérkőzést megtekintő Ágost Vilmos porosz herceg is elragadtatással beszélt. A németek elleni 2:2-es döntetlen miatt az utolsó meccsen a franciákat úgy kellett fölényesen legyőznünk a címvédéshez, hogy nem kaphattunk gólt. Nyertünk 5:0-ra, kibekkelve egy kiállítást is – a két gólpasszt adó Halassy pedig, miután kiszállt a vízből, szerényen csak annyit mondott az újságíróknak: „Amikor egy emberrel kevesebben voltunk, rettenetesen nehéz volt… Én a végén már összevissza úsztam a régi recept szerint.”
Hihetetlen bravúr a párizsi jégesőben
Akkoriban világbajnokságot még nem rendeztek vízilabdában, Európa-bajnokságot igen. Halassy az 1931-es párizsi, az 1934-es magdeburgi és az 1938-as londoni kontinensviadalon egyaránt aranyérmet szerzett a magyar vízilabda-válogatottal. A párizsi Európa-bajnokságon a belgák elleni mérkőzésünk után két órával már az 1500 méteres gyorsúszás döntőjében állt rajthoz – és győzött! Pedig nem is ő volt az esélyes, de kimerülten is megnyerte a versenyt, amely alatt ráadásul jégeső zúdult az uszodára. A közönség már akkor teljes extázisban a féllábú magyar sportember nevét skandálta, amikor megjelent az öltöző kijárójában – miután pedig elsőként csapott a célba, s csaknem ájultan húzták ki a vízből, az őt éltető publikum példátlan módon „tisztelethosszt” követelt tőle. Miután társai „életre keltették”, visszament és megtette, amit kívántak tőle. Az UTE játékosaként 1930 és 1939 között tíz magyar bajnoki elsőség kötődik, úszóként pedig folyamúszásban és különböző számokban 1926 és 1938 között mondhatni számolatlanul nyerte az aranyakat, egyéniben és csapatban egyaránt.
Halála, emlékezete
A háború alatt vonult vissza, utána edzőként tevékenykedett az újpesti csapatnál. Budapesten érte a halál, 1946. szeptember 10-én – feltehetően szovjet katonák által elkövetett rablógyilkosság áldozatává vált. Az autóját akarták megkaparintani, amelyben utazott. A források szerint Halassy nem adta oda kocsit, ezért a sofőrrel együtt agyonlőtték. Több mint ötezren kísérték utolsó útjára, az esettel kapcsolatban pedig az adott politikai helyzetben szigorúan tilos volt megemlíteni a szovjeteket Ami a díjait és emlékezetét illeti, két alkalommal Signum Laudis kitüntetéssel jutalmazták, 1931-ben elnyerte a Nemzeti Sport nagydíját, 1936-ben pedig a Toldi Miklósról elnevezett emlékérmet is. Az Úszó Híresség Csarnokának tagja és 2006-ban a Magyar Örökség díjat is odaítélték számára. Egyesületet és sportcsarnokot is elneveztek róla, mellszobra 2011-től Újpesten áll, s ugyanitt általános iskola is viseli a nevét.
Forrás
• Hídverők, 1950. augusztus 25.
• Mai Nap, 1989. március 21-22.
• Magyar Ifjúság, 1984. augusztus 10.
• Laky Rudolf: Magyar olimpikonok A-tól Z-ig