Dobai

Gyula

Akárcsak korábban a Wanié fivéreket vagy Littomeritzky Máriát, Dobai Gyulát is Szegednek köszönheti a magyar úszósport. Érdekes körülmények között költözött a fővárosba 17 évesen: 1954-ben kimaradt a szegedi építőipari technikumból, és úgy döntött, inkább pénzt keres, egyúttal több időt fordít a sportra. Szülei és tanárai ellenkezése dacára a tettek mezejére lépett, tervei megvalósításában az őt leigazoló Bp. Bástya segítette. Új klubja álláshoz segítette, 17 évesen minőségellenőrként dolgozott idősebbek javára váló fizetésért. Tehetségét nem lehetett vitatni, ekkor már 59.1 másodperccel dicsekedhetett 100 méter gyorson.

Eredményei fokozatosan javultak, és 1956 szeptemberében felvetődött indulása a melbourne-i olimpián, egyúttal edzője megjósolta, ő lesz az első 57 másodperc alatti magyar úszó 100 gyorson (igaza lett, 1958-ban valóra vált a jóslata). Meg is kapta a bizalmat, és 58.1 alatt célba érve mindössze egy tizedmásodperccel maradt le a fináléról az amerikai Bill Woolsey mögött. Nem tért haza Melbourne-ből, ő is részt vett a Sports Illustrated magazin által Amerikában szervezett és támogatott túrán, amelynek keretében a pólósok és úszók bemutatómérkőzéseken és -versenyeken szerepeltek. De nem maradt kint végleg, 16 hónappal később, 1958 áprilisában újra magyar földet érintett a lába, ugyanakkor nem tért vissza a Bp. VTSK-hoz, hanem az Újpesti Dózsában kezdte el az edzéseket. Alig több mint négy hónap múlva a budapesti Európa-bajnokságon egyetlen világversenyes érmét szerezte egyéni számban: a dobogó harmadik fokán állhatott a 100 gyors eredményhirdetése alatt. A gyors- és vegyes váltóban kiharcolt harmadik, illetve második hely volt a ráadás. Nem vesztett a lendületből, a római olimpián legjobb európaiként jutott a döntőbe, és az ötödik helyet csípte meg 56.3-at úszva. Közvetlenül mögötte nem más végzett, mint a Nemzetközi Antidopping-ügynökség (WADA) későbbi első elnöke (1999–2007), a kanadai Dick Pound.

Az 1962-es lipcsei Európa-bajnokságon a 100 gyors mellett három váltószámban is indult, a 4 × 100-as stafétával került legközelebb a dobogóhoz: negyedik lett, más kérdés, hogy a bronzérmes svédek másfél másodperces előnnyel értek be előbb. Harmadik olimpiáján, Tokióban kitett magáért, bejutott a 100 méter döntőjébe, és a hetedik helyen végzett, illetve akárcsak a lipcsei Eb-n, ezúttal is mindhárom váltószámban érdekelt volt. Az 1964-es ob-n 100, 200 és 400 gyorson is nyert, a szeptemberi magyar–francia úszóviadalon elért 54.5-ös országos rekordja 1971-ig (!) megdönthetetlennek bizonyult a legrövidebb távon. Pályája falsot kapott 1966 elején: januárban még arról lehetett hallani, hogy az őt 1957–1958-ban Los Angelesben edző Peter Daland meghívására három hónapra Amerikába utazik feleségével, a szintén kiváló úszó Madarász Csillával, ehhez képest március elején vád alá helyezték deviza- és vámbűntett, valamint üzérkedés miatt. Áprilisban kétéves börtönbüntetésre, 25 ezer forint pénzbüntetésre ítélték, ami októberben jogerőre emelkedett.

Nem kellett kitöltenie a büntetését, legalábbis erre utal, hogy először 1967 szeptemberében bukkant fel újra versenyen, s mindjárt második hellyel jelentkezett a bajnokságon – de már nem az Újpest, hanem az MTK színeiben. Az 1968 márciusában rendezett Csik Ferenc-emlékversenyen nagy megtiszteltetés érte: az 1936-ban olimpiai bajnok, 1945-ben elhunyt legenda édesanyja átadta neki fia két bajnoki aranyérmét mint a 100 méter győztesének. Ebben az évben még harmadik tudott lenni az ob-n, ám 1969-ben már nem versenyzett. Befejezte a jogi egyetemet, szakedzői képesítést szerzett, 1975-ben a Bp. Honvéd edzője lett, négy év múlva Kuvaitban vállalt munkát: egy évig az úszók szövetségi kapitánya, majd klubedző volt. 1984-től a kecskeméti úszószakosztályt vezette, 1990-ben abbahagyta a trénerkedést, és a vizes sportokra specializálódó sportbolthálózatot hozott létre, többek között a Komjádi uszodában is működtetett üzletet.

• Arcanum Újságok • olympedia.org • Bakó Jenő – Serényi Péter: Hetvenöt év (Sportpropaganda, 1982)