Egerben kezdte és ott is teljesedett ki
Nyolcévesen tanult meg úszni önmagától, illetve hasonló korú társaitól Egerben, szülővárosában. Az uszodától távoli lakása miatt szülei télen még nem engedték a nyitott uszodába. 1953-ban kezdett folyamatosan sportolni, 12 éves korától megszakítás nélkül, télen és nyáron is rendszeresen járt az edzésekre és tornatermi foglalkozásra. Edzője, Válent Gyula igen csendes, nyugodt természetű, félénk, zárkózott sportolóként jellemezte. Edzésnaplójából kiderült, hogy 1962 márciusában volt olyan felkészülési hét, amikor 46 kilométert úszott.
Eb-ezüsttel debütált
Nemzetközi karrierjét az 1958-as budapesti Európa-bajnokságon szerzett ezüstéremmel indította, itt a 4 × 200-as gyorsváltó tagjaként még egy bronzot is hozzátett a kollekcióhoz. A római olimpiára már Európa-csúcstartóként érkezett (háromszor döntötte meg a rekordot ebben az évben, és még egyszer 800-on), és a fináléban a kontinens legjobbjaként végzett az ötödik helyen a tengerentúli klasszisok mögött – melynek kapcsán jegyezzük meg: 1960-ban a férfi úszószámokban megnyerhető 24 érem közül egyetlen bronz maradt az öreg kontinensnek (egy holland mellúszó révén).
Egy ragyogó arany és egy elrontott akklimatizáció
1962-ben nagyszerű úszással, pályafutása csúcspontjaként Lipcsében Európa-bajnok lett 1500 gyorson. Hat másodpercet vert a második helyezett spanyol Miguel Torresre, hogy aztán 1964-ben élete legnagyszerűbb formájába lendüljön. Kétszer döntötte meg az Európa-csúcsot a tokiói játékok előtt (17:27.0 volt a második csúcs, ezt Budapesten állította fel), ám a teljesen elrontott akklimatizálódás miatt végül be kellett érnie a nyolcadik hellyel az olimpián, bár ekkor is egyetlen európaiként szerepelt a döntőben. Három-három amerikai és ausztrál, valamint egy japán mögött (ekkoriban még – és ez is az oka a fullasztó tengerentúli fölénynek – egy-egy nemzet három versenyzőt indíthatott). Nem sokkal később, tizenháromszoros magyar bajnokként fejezte be a versenyzést, örökös bajnokként vonult vissza. Hatszor döntött Európa-csúcsot, 28-szor országos csúcsot. A medencétől viszont nem köszönt el: még 12 évig játszott az Egri Dózsa vízilabdacsapatában, sőt, 17-szer a pólóválogatottba is bekerült, ami nem volt kis szó, mert a csapat 1964-ben megnyerte az olimpiát. Visszavonulása után a helyi középiskolában testnevelő tanárként dolgozott, nem kevésbé lenyűgöző módon 33 éven át, és egy ideig elnökként irányította a Heves megyei Úszószövetséget.
Dél-Afrikában érte a halál
Dél-Afrikában, állatorvosként dolgozó lányánál hunyt el 2016-ban. Fiai Németországban élnek.
Forrás
• Arcanum
• Heves Megyei Hírlap
• Nemzeti Sport
• MÚSZ