Gordonkaversenyt nyert, de a sport lett az élete
Száll Antal 1952-ben kezdett úszni a BVSC-ben, Kelemen Péter, későbbi öttusázó csapattársaként. A pályafutásának kezdete a véletlennek volt köszönhető. „A margitszigeti uszoda gépészének a fia osztálytársam volt, ő hívott úszni. Sárosi Imre pedig látott bennem fantáziát, és nem is kellett kapacitálnia – ezer örömmel jöttem, később pedig még nagyobb lelkesedéssel.” A Lokomotív SE tagjává vált 1952-ben. Az úszás mellett együtt focizott vagy vízilabdázott a sporttársaival. Közben edzőjének, Sárosinak is köszönhetően felépült a Szőnyi úti uszoda, és az lett az új otthonuk, 1960-tól a BVSC úszójaként folytatta. A fiatal Száll egyébként a zenében is tehetségesnek bizonyult, hiszen 1958-ban megnyert egy budapesti gordonkaversenyt. A szülei szerették volna, ha a zenei pályán marad, de neki nem volt kétsége afelől, hogy a sport az ő útja. A gyorsúszó Száll 1963-ban bekerült a válogatott keretbe, 1964-ben a 4 x 100 méteres gyorsváltóval éremesélyesnek számítottak a tokiói olimpián, ahol azonban még a döntőbe sem sikerült bejutniuk. A váltóval és a 100 méteres gyorsúszószámban is az előfutam után búcsúzott. Az olimpia ennek ellenére felejthetetlen élmény volt számára, ugyanis Tokióban ismerkedett meg Müller Katalin tornásszal, akit 1966-ban feleségül vett. Legjobb eredményét 1965-ben érte el: 100 méteres gyorsúszásban, Dobai Gyulát megelőzve, országos bajnok lett.
Edzői sikere az öttusázók csapatdiadala Szöulban
1967-ben végzett a TF-n, úszószakedző lett, s ettől az évtől az MTK-ban edzősködött, mellette vendéglátózott, majd 1969-ben már a Spartacusban egykori mestere, Sárosi Imre mellé került edzőként, és a legkisebbekkel foglalkozott; az akkoriban újdonságnak számító úszóóvodában gyerekek százait tanította meg úszni. Az úszók szövetségi kapitánya, Kiss László egy idő után főállású edzőséget kínált Szállnak, de amikor a klub a Kőér utcába költözött, már nem ment velük. Ezután került a Bp. Honvédba, ahol a kicsik mellett felnőtteket is edzett, de akkor nem szeretett volna az élsporthoz ismét közel kerülni. Aztán Török Ferenc, az öttusázók kapitánya kitalálta, hogy minden szakág élére vezetőt nevez ki, ezért megkereste a sportberkekben Tóniként ismert szakembert. Noha először bizonytalan volt abban a kérdésben, hogy meg tud-e felelni az elvárásoknak, végül igent mondott. Gyorsan ráhangolódott az öttusázókra, akikkel 1979-től dolgozott együtt, s ők is elfogadták edzőjük következetes szigorát. Számos neves tanítvánnyal dolgozott együtt, az irányításával készült többek között Kancsal Tamás, Buzgó József, Fábián László, Martinek János, Mizsér Attila, Madaras Ádám, Kálnoki Kis Attila, Hanzély Ákos és Sárfalvi Péter is. Óriási edzői sikere a Martinek János, Mizsér Attila, Fábián László összeállítású szöuli aranycsapat győzelme volt. „Csodálatos érzés volt valódi olimpiai bajnokok edzőjének lenni” – nyilatkozta. A verseny alatt itthon tartózkodott, de annyira izgult, hogy nem bírta nézni a tévét, inkább fel-alá kocsikázott, míg vége nem lett. Legnagyobb élményének azonban az 1989-es budapesti világbajnokságot tartotta, amikor a telt házas margitszigeti eseményen a Bubik István vezette szurkolói kórus azt skandálta az uszodában: „Tóni bácsi, ne izgulj!” Másik meghatározó emléke a 65. születésnapjához kötődik, amikor Fábián László, Száll Antal feleségének segítségével egy étterembe csalta a mesteredzőt (szakmai munkásságáért 1991-ben kapta meg a címet), és ott az öttusabarátok közösen köszöntötték. Az 1990-es évek közepén nyugdíjba ment, de Hanzély Ákos hívására visszatért a sportágba, a Csepelben lett edző. Végleges visszavonulása után sem szakadt el az öttusasporttól, szinte valamennyi egykori versenyzője gyermekét és unokáját ő tanította meg úszni.