Csordás

György

Cegléden 1934. augusztus 20-án avatták fel a korához képest modern sportuszodát, ebben a létesítményben kezdte úszópályafutását Csordás György. Visszaemlékezése szerint nem ért el jó eredményeket, nem is gondolta, hogy valaha sikeres versenyző válik belőle. A fordulatot 1946-os Budapestre költözése jelentette, miután leérettségizett szülővárosában, a Kossuth gimnáziumban. Eleinte, 1947 júniusáig még ceglédi színekben versenyzett, ám augusztusban már az Újpesti TE úszójaként tűnt fel, és a felnőttbajnokságon 400 méter gyorson ötödik, 200 háton, valamint a 4 × 200 méter gyorsváltó tagjaként harmadik lett. Még semmi sem utalt rá, hogy a neve felvetődhet az 1948-as olimpia résztvevőjeként.

Túlzással élve szinte az ismeretlenségből lépett elő 1948 júniusában, amikor a magyar–jugoszláv úszóviadalon a 19:22-es országos rekordot elérő Mitró György mögött 19:47.6-os idővel csapott célba másodikként. Ezzel a nemzetközi elitbe verekedte magát, egyúttal feltűnt eszményi vízfekvése, sima, egyenletes tempózása, valamint hogy erőssége az 1500 méter lehet. Az 1948-as londoni játékokon ezen a távon lett negyedik a bronzérmes Mitró mögött, akinek 1949-ben megrekedt a pályája, Csordás pedig az első számú hazai gyorsúszó lett 400, 800 és 1500 méteren: 1952-ig összesen kilenc bajnoki címet szerzett a felsorolt távokon, 1953-ban pedig hozzátette a tizediket is 1500-on. Ebben az időszakban 400-on háromszor, 800-on egyszer, 1500-on négyszer döntötte meg a hazai csúcsot, egyúttal első magyarként került 10 perc alá 800-on (9:50.2 1951-ben), illetve 19 perc alá 1500-on (18:49.6 1951-ben) – a két teljesítmény Európa-csúcsot is ért! Mindezek ismeretében nagy reményeket fűztek 1500-as szerepléséhez az 1952-es helsinki olimpián, ám messze várakozás alatt szerepelt: 800 méter után kifulladt, és mindössze 19:26.2-vel kiesett az előfutamban (400 méteren nem lehetett remélni tőle a fináléba jutást).

Noha 1952 után már csak egyszer, 1953-ban nyert bajnokságot (1500 méter), legnagyobb eredményét az 1954-es torinói Európa-bajnokságon érte el: 400 és 1500 méter gyorson is maga mögé utasította a mezőnyt! A rövidebbik táv döntőjében ráadásul a négyes pályán úszva megsemmisítette a magyar rekordot (4:38.8). Sokáig az olasz Angelo Romani haladt az élen, az utolsó fordulónál viszont már Csordás vezetett, és növelve előnyét diadalmaskodott. Semmit sem bízott a véletlenre a hosszabbik távon: alaposan bekezdett, 600 méternél 12, 1000 méternél 20, 1200 méternél 25 méteres előnnyel szántotta a habokat. Ezt követően fokozatosan elfáradt, de így is nyolc másodperccel verte meg a második helyen beérkező Schuszter Györgyöt, egyúttal az Eb egyetlen résztvevőjeként nyert két aranyérmet egyéni számban. S hogy még nagyobb legyen az öröme, az Eb ideje alatt született meg Gábor fia.

Az 1956-os forradalom bizonytalan híreitől terhelt melbourne-i olimpián akár meg is nyugtathatta volna felesége üzenete, amely a Sport 1956. november 30-i számában volt olvasható: „Mindnyájan egészségesek vagyunk, Gabika nagyszerű »formában« van, ma reggel két poharat tört össze. Nagyon sokat gondolunk rád, szurkolunk, hogy minél jobban szerepelj.” Ehhez képest a férj formán kívül versenyzett, 19:44.2-vel kiesett az előfutamban, 400 méteren pedig nem indult el. A 4 × 200-ra nevező váltó versenyében sem termett babér, a Csordást is felvonultató magyar staféta csak a tizedik időt érte el. Kétszeres Európa-bajnokunk 1958-ban hagyott fel az úszással, megszerezte az edzői képesítést, ám nem kapott érdemi munkát. Szívesen élt volna a kolumbiaiak ajánlatával, de nem engedték ki, végül elvégezte a jogi egyetemet, és a pénzügyminisztériumban, később a Pest Megyei Közigazgatási Hivatalban dolgozott.

• Arcanum Újságok • olymedia.org • Bakó Jenő – Serényi Péter: Hetvenöt év (Sportpropaganda, 1982)