Tornász pályafutása
Szalai (született Kohn) József a VAC színeiben tornászott. Még nem volt húsz éves, amikor 1912-ben részt vett a stockholmi nyári olimpiai játékokon, ahol az egyéni összetettben a 15. helyen végzett. Harcolt az első világháborúban, tartalékos hadnagyi rangban szerelt le és több kitüntetésben részesült. A háború befejezése után is folytatta a tornát és összesen tízszer nyert egyéni magyar bajnokságot. 1923-ban egyéni összetettben, 1924-ben gyűrűn és nyújtón, 1926-ban egyéni összetettben, gyűrűn, korláton, lólengésbe és nyújtón, 1927-ben pedig függeszkedésben, nyújtón. A tornában szerezett bajnoki aranyérmei mellett 1921-ben és 1922-ben műugrásban is magyar bajnok tudott lenni.
16 évvel az első olimpiai szereplése után Amszterdamban 1928-ban ismét indult, ahol a csapattal 10. helyezést ért el.
Aktív sportolói pályafutása után is maradt a VAC-nál, ahol edzői, sportvezetői tevékenységet is végzett.
"Művészi szemérme arra bírta, hogy ne ismételje meg önmagát, hogy versenygyakorlatait évről évre új és eredeti motívumokból állítsa össze"
“„
Két szék közt...
Szalai József az 1924-es párizsi olimpián tornában és műugrásban is indult volna. Azonban előbbiben csapat hiányában, utóbbiban pedig a verseny előtt szerzett sérülése miatt nem versenyezhetett. Így történhetett, hogy két sportágban is nevezték, de egyikben sem versenyezhetett, noha ott volt az olimpia helyszínén.
Szenvedélyes természetjáró
A torna mellett még egy sportszenvedélye volt: a természetjárás. Már az 1920-as évek elején a Természetimádók Társaságának tagja lett. A második világháború után a BSE tagjaként folytatta a túrázást. A Magyar Természetjárók Szövetségében (MTSZ) hosszú évekig az Oktatási Bizottság vezetője volt, ahol nemcsak oktatta, hanem erkölcsileg nevelte is a jövendő túravezetőket. Szalai József nevéhez fűződik az Aranyjelvényes Klub alapítása, amelynek tagjai 1989-ben örökös tiszteletbeli elnökükké választották.
Társadalmilag is aktív volt
Egyetemi tanulmányai befejezése után 1915-től Budapest székesfőváros munkatársa lett, kerületi jegyző, majd a VI. kerület elöljáró-helyettese. 1945-től 1949-ig az V. kerület elöljárója. 1949-től az V. kerületi Tanács V. B. elnöke, 1949-től 1957-ig a Fővárosi Sportlétesítmények Vállalat igazgatója, a Nemzeti Sportbizottság tagja, majd a Magyar Torna Szövetség elnöke és a Magyar Olimpiai Bizottság tagja. 1930-tól az SZDP tagja, 1945-től a párt vezetőségi tagja.
Juan Antonio Samaranch a NOB elnöke 1984 március 12-én az Olimpiai érdemérem bronz fokozatával tüntette ki.