Tizenkilencszeres magyar bajnok
Péter Miklós 1923-ben a gimnáziumi csapattal megnyerte a Budapesti Középiskolai Athletikai Club által első alkalommal kiírt országos ifjúsági bajnokságot. 1927-ben már a BTC színeiben első helyen végzett a Budapest-bajnokságon. 1924-től 1926-ig a BBTE, 1927-től 1939-ig a BTC tornásza volt. 1928-ban nyújtón országos bajnoki címet szerzett. 1933-ban, 1934-ben és 1938-ban megnyerte Magyarország összetett egyéni tornászbajnoki címét. 1928-tól 1938-ig összesen 13-szor nyert egyéni- és 6-szor csapatbajnokságot.
Érdemes idézni a „Művészi és versenytorna” című könyv dicsérő szavait a bajnok Péter Miklós előadásmódjáról: „Péter tudása Magyarországon egyedülálló. Nincs senki, aki hozzá hasonló, aki rokon vonásokat mutatna fel. Amikor nem versenyen, a bírák figyelő szeme előtt, a minden nüánszot elbíráló pontozóceruza nyomasztó ellenőrzése alatt dolgozik, dísztornán, ünnepi bemutatón, egyesületi tréningen a legteljesebb precizitással hajtja végre sajátos elemekből, kicsiszolt ízléssel összeállított, legmagasabb nehézségi fokot képviselő művészi mutatványait. Testtartása felülmúlhatatlanul szép, mozgásának ritmusa valósággal füllel érzékelhető, plasztikus mozdulatai szobrász vésőjét kívánják.”
Ha valaha rendeztek volna edzésolimpiát vagy edzésvilágbajnokságot, azt biztosan Péter Miklós nyerte volna meg, méghozzá nagy fölénnyel. A háromszoros olimpiai bajnok Braglia azt mondta róla: „Péter legyőzhetetlen tornász — az edzőcsarnokban.”
“
„
Világbajnoki ezüstérmes
1928-tól 1936-ig 13-szor szerepelt a magyar válogatottban. 1930-ban Luxembourg-ban nyújtón világbajnoki második helyezést ért el. A magyar csapat tagjaként ugyanott világbajnoki negyedik, 1934-ben Budapesten pedig ötödik helyezett. Három olimpián is szerepelt. 1928-ban az amszterdami olimpián újoncként még csak tapasztalatokat gyűjtött. 1932-ben a Los Angeles-i olimpián a függeszkedés versenyszámban a negyedik helyen végzett, és tagja volt a szintén negyedik helyezett magyar csapatnak. Ugyanitt lóugrásban és korláton egyaránt a hetedik helyen végzett. 1936-ban a berlini olimpián a hetedik helyezett csapat tagja volt.
Edzőként is eredményes volt
Sportpályafutása befejezése után a magyar válogatott művezetőjeként (edzőjeként) dolgozott. Ebben a minőségében az 1948-as londoni olimpia előtt részt vett a válogatott felkészítésében. 1961-ben mesteredzői címet kapott.
