Sportpályafutása
Rittich Jenő 1910 és 1926-között a BBTE csapatában tornászott. Réti sportnéven szerepelt az 1912-es stockholmi olimpián ezüstérmes magyar csapatban és az a kitüntetés érte, hogy a megnyitó ünnepségen magyar olimpiai delegáció zászlóvivője lehetett. A BBTE csapatával 1913-ban megnyerte a Toldy vándordíjat. A torna mellett evezésben is versenyzett. Tibor nevű testvérével, a Hungária nyolcas tagjaként 1914-ben bajnoki második helyezést ért el. Pályafutását megtörte az első világháború, ahol hosszabb időre orosz fogságba került.
Tanulmányai
A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen jogi, a Magyaróvári Gazdasági Akadémián pedig gazdász végzettséget szerzett. Az iskola elvégzése után tanulmányozta Franciaország, Németország, Ausztria, Olaszország és a Balkán szőlőtermesztését és borászatát.
Emigrációban
A húszas évek végén Virgil bátyjával együtt kivándorolt Kanadába. Brit-Kolumbia tartományban, Kelowna melletti birtokukon európai szőlőfajtákat honosítottak meg. Tapasztalataikat az 1941-ben megjelentetett „European Grape Growing in Cooler Districts Where Winter Protection Is Necessary” (Európai szőlőtermesztés hűvösebb körzetekben, ahol szükséges a téli védelem) című könyvükben teszik közzé. Rittich Jenő az ötvenes évek végéig a kanadai borászat elismert alakja volt.
Fia, Eugene nemzetközi hírű kürtművészként vált ismertté.