Kezdetek
Herczeg István sportpályafutását 1905-ben a Szegedi AK-ban kezdte, ahol nemcsak sportolt, de 1908-tól már az elnökség tagja, 1920-tól pedig az egyesület főtitkára volt. Tornászként 1905-ben országos bajnok lett egyéni összetettben, mindezt 18 évesen. Ennek ellenére az 1908-as olimpiáról még lemaradt, így dolgozni kezdett – újságíróként. A Szegedi Naplóban jelentek meg írásai, de természetesen a sportnak sem fordított hátat.
Az olimpián
Továbbra is kiemelkedő formát mutatott, így az 1912-es stockholmi olimpia előtt a szegedi edző, Kmetykó János őt is betette a 16 fős magyar tornacsapatba, amely végül Olaszország mögött a 2. helyen végzett. A verseny részleteit visszaemlékezéséből („Impresszióim a stockholmi olympiádról”) ismerjük, amelyet a stockholmi nyári olimpiáról írt.
Könyve az egyik első olimpiai beszámoló, fontos sporttörténeti dokumentum.
A sport után
Sportkönyvén kívül egy verseskötetet is kiadott és 1912-ben megalapította az első szegedi sportlapot. Az első világháborúban az északi (orosz) fronton harcolt.
Sportpályafutása után folytatta újságírói hivatását, hobbiból pedig kertészkedett. Ismert gyümölcstermesztő és szőlősgazda volt: nemesített korai barack- és szőlőfajtáival az Országos Mezőgazdasági Kiállításon több díjat nyert. Később Szatymazra költözött, itt hunyt el 1949-ben. Szülőfalujában emléktábla őrzi a nevét.