Harmincötszörös magyar bajnok
Pelle István középiskolás korában úszásban, evezésben és atlétikában is versenyzett. Legnagyobb sikereit azonban tornászként érte el. 1922-ben a BBTE diákversenyén az egyesület nagy bronzérmét elnyerő középiskolai csapat tagja volt, miután előbb a BBTE, majd 1926-tól a BTC tornászaként versenyzett. 1927 és 1932 között megszakítás nélkül, majd 1936-ban hetedszer is egyéni összetett országos bajnoki címet szerzett. Pályafutása alatt harmincöt egyéni magyar bajnoki címmel büszkélkedhetett.
A magyar tornasport első világ- és olimpiai bajnoka
1928-tól 1936-ig szerepelt a magyar tornászválogatottban. 1930-ban Luxembourg-ban nyújtón ő szerezte a magyar tornasport első világbajnoki aranyérmét, ugyanitt csapatban negyedik, gyűrűn az ötödik helyen végzett. 1931-ben a párizsi nem hivatalos világbajnokságon korláton aranyérmes, lovon második, míg szabadgyakorlatával ötödik lett. Az 1928-as olimpián Amszterdamban még csak tapasztalatokat gyűjtött, de az 1932-ben Los Angeles-ben már talajon és lólengésben is olimpiai bajnoki címet szerzett, ezzel ő lett a magyar tornasport első olimpiai bajnoka! Az egyetlen férfi bajnok, aki két szeren is a legjobb lett. Ugyanezen az olimpián még két ezüstérmet és két pontszerző helyezést is elért, így egymaga összesen harminchárom olimpiai pontot szerzett a magyar csapatnak.
Nagy utazás - Los Angelesbe
Antwerpenben, a magyar nagykövetségen olyan lakomát rendeztek az olimpiai küldöttség tiszteletére, mintha már többé enni sem kapnának - merthogy az amerikai koszt aligha fog ízleni. Aztán egy nap London, majd irány Southampton, az Empress of Britain tengerjáró. Aztán Kanada, Montrealon át Toronto, majd New York, Chicago, pokoli hőségben 80 órás út a kontinensen keresztül. Utazás, utazás. Végül ott voltak a célnál, Los Angelesben. Olimpiai falu - az első a modern olimpiák történetében. Pelle azonnal szétnézett, hol lehet tornázni? Egy kis tornateremben! De hát olyan jó idő volt! Megkérték a japánokat, akik a szabadban állították fel szereiket, hogy ott gyakorolhassanak ők is. Amikor megkapták a beleegyezést, összeszaladt az egész olimpiai falu. A magyarok tornáznak, a magyarok tartják edzésüket! Legszorgalmasabb bámulóik a japánok és a finnek voltak. Utána nem fogytak ki az elismerő szavakból:
Csodás, amit Pelle csinál. Meg kell, hogy nyerje a nyújtót, a lovat!
„„
Az elsikkasztott aranyérem
Augusztus 8-án reggel megint a tornászok kezdték a versengést. Most már az egész tábor ott volt, hogy lássa, miként folytatja Pelle. A tornában az összetett egyéni és a csapatbajnokság zajlott. Kínos eset történt. A szabályok szerint a versenyző megismételhette, javíthatta az első, esetleg elrontott gyakorlatát. A nyújtón Pelle remekelt, messze megelőzte az olasz Nerit (58,3-57,8), viszont lólengésben első mozdulatai közben megingott és ráült a lóra. Azonnal ismételt, most már remekül végezve a gyakorlatot. Ekkor jött a pontozás. És kiderült, hogy az ismétlés jegyzőkönyve nincs meg. Eltűnt. A magyar vezetők órákig keresték, hiába. Nem nézhették meg a külföldiek zsebét, vajon nem lapul-e az egyikben. Nem találták, a hibás gyakorlat számított. Ezzel minden reményünk elszállt, s az egyéni összetettre sem maradt sok esély. Elsikkasztották – állapították meg a kinti magyar tudósítók. Ha a javított eredményt számolják be, sokkal szorosabb a verseny, Pelle a győzelmet is megszerezhette volna.
Így érte el páratlan bravúrját
A következő napon kerültek sorra a szerenkénti egyéni verseny még hátralevő számai. Itt aztán bosszút állt Pelle azon a lovon, amely úgy, megkeserítette, és nem kis elégtételt érzett, amikor most minden elem sikerült. Pelle bravúrosabb, elegánsabb tornász volt, mint Neri - csak nem olyan megbízható. Mégsem volt ezen az olimpián olyan szer, amelyen a győztes akkora sikert aratott volna, mint ő a lovon. A műszabadgyakorlat (talaj) egyéni versenyében annyira kimagaslóan művészi és nagyvonalú volt Pelle gyakorlata, hogy, bár az amerikai és az olasz bíró lepontozta, biztosan győzött a sokszoros olimpiai bajnok Miez előtt. Olimpiai győzelmei nagyon sokat jelentettek a magyar tornasportnak. Tengerentúli sikere után itthon is sokan voltak kíváncsiak esztétikus mozgására, akrobatikai mutatványokkal egyenrangú, merész gyakorlataira. Pelle a magyar tornasport első számú propagandistája lett, hiszen a tornaversenyeknek az volt a legjobb reklámja, ha a lapok megírták, hogy indul a Los Angeles-i olimpia kétszeres aranyérmese is.
Visszalépett a budapesti világbajnokságtól
Maga Horthy Miklós kormányzó is gratulált a sikereihez, novemberben azonban már nem fantasztikus képességeivel volt tele a sajtó, hanem a Pelle-üggyel. A tornász szerette volna, ha megfizetik, ezért bemutatókra ment el. A hazai szövetség emiatt fegyelmi eljárást indított ellene, hiszen költségtérítést és pénzt nem kaphatott volna érte a sport amatőr jellege miatt. Olyan eseményeken is részt vett, ahol nem engedélyezték részvételét, mert a szövetség párhuzamosan egy másik városban szerette volna, ha megjelenik. Pelle önmaga ellen kért fegyelmi eljárást ártatlanságát bizonyítandó. December elején Pelle azt kérte, hogy töröljék a versenyzői nyilvántartásból, mert nem kíván többet amatőr státuszban maradni, és nem kíván többet a válogatott rendelkezésére állni. Fotóval illusztrálta, hogy felhagy a tornával, és súlyemelőnek készül. Az eset azért váltott ki nagy felháborodást, mert 1934-ben Budapest rendezte a világbajnokságot, és a hazai közönség nem láthatta a legjobb magyart, aki elkápráztatta az olimpián a világot. Pelle akkor asztár volt, hogy a házasságkötése is bekerült a lapokba.
Harmadszor is olimpikon
Némileg váratlanul 1935 végén visszatért a versenyekre, és egy gyors felkészülés után az 1936-os berlini olimpián újra ott lehetett. Noha még csak 29 éves volt, a kihagyott edzéseket nem tudta pótolni, és még mindig ő volt az egyéni összetettben a legjobb magyar, már a tizedik hely is elérhetetlen volt számára: 18. lett. A hetedik helyezést szerző csapat vezére volt.
Kalandos évek
A pécsi Erzsébet Tudományegyetemre 1936-ban állam- és jogtudományi diplomát szerzett. Közalkalmazottként dolgozott a Honvédelmi Minisztériumban, majd a kultuszminiszter 1939-ben testnevelésügyi előadóvá nevezte ki, közben edzői és pontozói munkát végzett a szövetségnél. 1940 és 1944 között előbb a budaörsi Magyar Királyi Honvéd Repülőtér gondnokságán, majd az 1. Honvéd Távolfelderítő Repülőosztálynál teljesített szolgálatot póttartalékosként. A második világháború végén amerikai fogságba került, itthon azt hitték, meg is halt. Ott kezdett artistáskodni. Világhírű számával kézen járt és énekelt, fejen állt és hegedült. Előbb Európában, majd a csábító ajánlatoknak engedve, tengerentúlon is nagy sikert aratott. Végül Dél-Amerikában telepedett le, ahol az argentin torna válogatott edzője és a helyi testnevelési főiskola tanára volt. Buenos Airesben halt meg.
