Pelle

István Béla

Pelle István középiskolás korában úszásban, evezésben és atletikában is versenyzett. Legnagyobb sikereit azonban tornászként érte el. 1922-ben a BBTE diákversenyén az egyesület nagy bronzérmét elnyerő középiskolai csapat tagja volt, miután előbb a BBTE, majd 1926-tól a BTC tornászaként versenyzett. 1927 és 1932 között megszakítás nélkül, majd 1936-ban hetedszer is egyéni összetett országos bajnoki címet szerzett. Pályafutása alatt harmincöt egyéni magyar bajnoki címet szerzett.

1928-tól 1936-ig szerepelt a magyar tornászválogatottban. 1930-ban Luxembourg-ban nyújtón ő szerezte a magyar tornasport első világbajnoki aranyérmét, ugyanitt csapatban negyedik, gyűrűn az ötödik helyen végzett. 1931-ben a párizsi nem hivatalos világbajnokságon korláton aranyérmes, lovon második, míg szabadgyakorlatával ötödik lett. 1928 és 1936 között három olimpián vett részt. 1928-ban Amszterdamban még csak tapasztalatokat gyűjtött, de az 1932. évi Los Angeles-i olimpiai játékokon már talajon és lólengésben olimpiai bajnoki címet szerzett, ezzel ő lett a magyar tornasport első olimpiai bajnoka! Ugyanezen az olimpián még két ezüstérmet és két pontszerző helyezést is elért, így összesen harminchárom olimpiai pontot szerzett a magyar csapatnak.

Antwerpenben, a magyar nagykövetségen olyan lakomát rendeztek az olimpiai küldöttség tiszteletére, mintha már többé enni sem kapnának - merthogy az amerikai koszt aligha fog ízleni. Aztán egy nap London, majd irány Southampton, az Empress of Britain tengerjáró. Aztán Kanada, Montrealon át Toronto, majd New York, Chicago, pokoli hőségben 80 órás út a kontinensen keresztül. Utazás, utazás . . . végül ott voltak a célnál, Los Angelesben. Ma persze mindez néhány óra út repülővel, de 1932-ben . . . Olimpiai falu - az első a modern olimpiák történetében. Pelle azonnal szétnézett, hol lehet tornázni? Egy kis tornateremben! De hát olyan jó idő volt! Megkérték a japánokat, akik a szabadban állították fel szereiket, hogy ott gyakorolhassanak ők is. Amikor megkapták a beleegyezést, összeszaladt az egész olimpiai falu. A magyarok tornáznak, a magyarok tartják edzésüket! Legszorgalmasabb bámulóik a japánok és a finnek voltak. Utána nem fogytak ki az elismerő szavakból: - Csodás, amit Pelle csinál. Meg kell, hogy nyerje a nyújtót, a lovat! Olyan nagyon biztos senki sem volt azért Pelle győzelmében, hát még győzelmeiben! Mert bármilyen szemkápráztatóan, egészen szokatlan könnyedséggel, erőlködés nélkül repült a szereken, a nagy könnyedségre, a fölényes, olykor fölényeskedő technikára ráfizetett már sok magyar sportcsillag. Pelle azonban rendkívül komolyan és alaposan készült. Az 1931-es nemzetközi versenyen (Párizs) korláton és lóugrásban ő szerezte a legtöbb pontot, de akkor beleszámított az értékelésbe három atlétikai szám is (súlylökés, magasugrás, 100 m síkfutás) és ezekben bizony Savolainen, Hudec és társai felülmúlták, elúszott minden világbajnoki reménye. Az olimpia második hetének első napján a stadionban gyér számú nézőközönség fogadta reggel 8 órakor a műszabadgyakorlatokkal kezdő tornászokat. De aki ott volt, elámult a karcsú Pelle fölényes könnyedségű mutatványain, melyekhez hasonlót akkor még alig-alig lehetett látni: a félkaros kézállást, a szaltósorozatot, a mellső szabadmérleget, a hátra flikflakot. Az erőlködésnek, a fáradtságnak, az óvatoskodásnak semmi nyoma nem volt. A kis közönség lelkesen ünnepelte, és sorra rohantak Pellét üdvözölni a tornászvilág nagyjai. Augusztus 8-án reggel megint a tornászok kezdték a versengést. Most már az egész tábor ott volt, hogy lássa, miként folytatja Pelle. Mindenki vele foglalkozott, a versenyzőink közül az úszó Bárány, súlylökő Darányi, meg sok amerikás magyar. Befejeződtek az ökölvívó-mérkőzések, kardvívóinkra viszont még nem került sor. A tornában az összetett egyéni és a csapatbajnokság zajlott. Kínos eset történt. A szabályok szerint a versenyző megismételhette, javíthatta az első, esetleg elrontott gyakorlatát. A nyújtón Pelle remekelt, messze megelőzte az olasz Nerit (58,3-57,8), viszont lólengésben első mozdulatai közben megingott és ráült a lóra. Azonnal ismételt, most már remekül végezve a gyakorlatot. Ekkor jött a pontozás. És kiderült, hogy az ismétlés jegyzőkönyve nincs meg. Eltűnt. A magyar vezetők órákig keresték, hiába. Nem nézhették meg a külföldiek zsebét, vajon nem lapul-e az egyikben. Nem találták, a hibás gyakorlat számított. Ezzel minden reményünk elszállt, s az egyéni összetettre sem maradt sok esély. Másnap folytatták az összetett bajnokság többi számát, Pelle a gyűrűn (az olasz Lertorával holtversenyben) a legjobbnak bizonyult, a többi szeren sem vallott szégyent, fel is zárkózott Nerihez - másodiknak. Este ért véget az összetett: 1. Neri, 2. Pelle, 3. Savolainen. És a csapatversenyben 4. Magyarország. A következő napon kerültek sorra a szerenkénti egyéni verseny még hátralevő számai. Itt aztán "bosszút állt" Pelle azon a lovon, amely úgy, megkeserítette! Kétségtelen, hogy Pelle bravúrosabb, elegánsabb tornász volt, mint Neri - csak nem olyan megbízható. Mégsem volt ezen az olimpián olyan szer, amelyen a győztes akkora sikert aratott volna, mint ő a lovon. Lólengés, olimpiai bajnok: Pelle István, Magyarország, 2. helyezett Omero Bonoli, Olaszország és a 3. Frank Haubold, Egyesült Államok. A műszabadgyakorlat egyéni versenyében annyira kimagaslóan művészi és nagyvonalú volt Pelle gyakorlata, hogy, bár az amerikai és az olasz bíró lepontozta, biztosan győzött a sokszoros olimpiai bajnok Miez előtt. Műszabadgyakorlat, olimpiai bajnok: Pelle István, Magyarország, 2. Georges Miez, Svájc és a 3. helyezett Mario Lertora, Olaszország. Pelle István olimpiai győzelme nagyon sokat jelentett a magyar tornasportnak. Tengerentúli sikere után itthon is sokan voltak kíváncsiak esztétikus mozgására, akrobatikai mutatványokkal egyenrangú, merész gyakorlataira. Így Pelle a magyar tornasport első számú propagandistája lett, hiszen a tornaversenyeknek az volt a legjobb reklámja, ha a lapok megírták, hogy indul a Los Angeles-i olimpia kétszeres aranyérmese is. Lukács L.-Szepesi Gy.: A magyar olimpiai aranyérmek története (1896-1992)

Az olimpiai sikerek után megélhetési gondjai miatt fizetésemelést kért, amit nem kapott meg. Bemutatókkal járta az országot, ahol alkalmanként költségtérítést is kapott. Emiatt a Magyar Tornaszövetség megbüntette Pellét, mire ő visszavonult a versenyszerű tornától. 1935-ben visszatért a versenyekre. Az 1936-os berlini olimpián újra indult, még csak 29 éves volt, de a kihagyott edzéseket nem tudta pótolni és helyezetlenül végzett.

A pécsi Erzsébet Tudományegyetemre 1936-ban állam- és jogtudományi diplomát szerzett. Közalkalmazottként dolgozott a honvédelmi minisztériumban, majd a kultuszminiszter 1939-ben testnevelésügyi előadóvá nevezte ki, közben edzői és pontozói munkát végzett a szövetségnél. 1940 és 1944 között előbb a budaörsi Magyar Királyi Honvéd Repülőtér gondnokságán, majd az 1. Honvéd Távolfelderítő Repülőosztálynál teljesített szolgálatot póttartalékosként. A második világháború végén amerikai fogságba került. Ott kezdett artistáskodni. Világhírű számával kézen járt és énekelt, fejen állt és hegedült. Előbb Európában, majd a csábító ajánlatoknak engedve, tengerentúlon is nagy sikert aratott. Végül Dél-Amerikában telepedett le, ahol az argentin torna válogatott edzője és a helyi testnevelési főiskola tanára volt.