Fekete

Judit

Fekete Judit 1944. július 2-án Budapesten született. 1957-ben az Úttörő Stadion SK-ban ismerkedett meg a röplabdával. „A Virányos úti iskolába jártam. Nem messze volt tőle a XII. kerületi Úttörőház. Ott indítottak egy röplabda tanfolyamot, oda mentünk többen, hogy megnézzenek bennünket. Az igazsághoz tartozik, hogy ezt megelőzően sokféle sportot kipróbáltam. Atletizáltam például, vívtam, Korondi Feri bácsihoz jártam tornázni. De a röplabda volt az első, ahol szinte azonnal sikerélményem volt, így meg is ragadtam a röplabdánál. Fej fölé kellett passzolgatni, elsőre sikerült, jó volt a kosárérintésem is, hát a dicséret sem maradt el! Az Úttörőházból kerültem át az Úttörő Stadion SK-ba; no, itt már a Metykó Sándor volt az edzőm” – mesélte a kezdetekről a sportági szakfolyóiratnak adott interjúban. Hamarosan átkerült az Újpesti Dózsába és soha többet nem váltott klubot. Kulcsember volt a lila-fehéreknél, hét bajnoki címet nyert (1963, 1964, 1965, 1966, 1967, 1968, 1970), nyolcszor nyerte meg csapatával a Magyar Népköztársasági Kupát (1962, 1963, 1964, 1965, 1966, 1967, 1968, 1974, 1975). 1984-ben a Magyar Röplabda-szövetség szavazásán beválasztották a sportág hazai történetének első negyven év álomhatosába, mégpedig Torma Ágnes, Bardi Gyöngyi, Bánhegyiné Radó Lúcia, Kiss Judit és Szalayné Sebők Éva mellé. Az említett interjúban mondta magáról: „Nekem az volt a szerencsém, hogy nagyon ruganyos voltam. Egy-két centivel ugrottam csak nagyobbat lendületből, mint helyből. Meg azt mondták, mint ahogy Schlégl Jutkának iszonyatosan gyors keze van, olyan, mint az ostorcsapás, hogy nagyon jó a csuklóm! Én valahogyan ennek révén tudtam sok mindent megoldani. Emlékszem, egyszer Kotsisné készített egy oktatófilmet, és engem kért meg, hogy mutassam be a keresztütést.”

A magyar válogatottban 162 mérkőzésen játszott, az 1972-es müncheni olimpián ötödik, az 1970-es világbajnokságon negyedik helyezést szerzett. 1964-ben az Év röplabdázónőjének választották. 1984 mondta: „Amikor jól kezdték fizetni a röplabdát, én akkor hagytam abba. Pontosan ezért az emlékeim nagyon szépek, mindössze az árnyékolja be, hogy egy héttel a sportág szempontjából mérföldkőnek számító müncheni olimpia előtt megsérültem, s nem játszhattam. Azzal a térddel már nem tudtam volna a tőlem elvárt és megszokott teljesítményt nyújtani. A mi időnkben még arra tanítottak, az igazi nagy eredmény akkor születik, amikor már úgy érezzük, nem lehet többet edzeni.” 1976-tól 1982-ig az Újpesti Dózsa női röplabdázóinak edzője volt, 1980 után először módszertani vezető lett a klubban, majd,1984-től 1991-ig az Újpesti Dózsa elnökhelyetteseként tevékenykedett.

• Olimpia: 5. (1972) • Világbajnokság: 4. (1970), 11. (1962) • Európa-bajnokság: 5. (1967, 1971), 7. (1963) • Magyar bajnok: 1963, 1964, 1965, 1966, 1967, 1968, 1970 (Ú. Dózsa) • Magyar (Népköztársasági) Kupa-győztes: 1962, 1963, 1964, 1965, 1966, 1967, 1968, 1974, 1975 (Ú. Dózsa) • Az év röplabdázója: 1964