Makláry

Ilona

Első érmét magasugrásban szerezte egy iskolai szpartakiádon, az atlétika mellett az iskolában kosárlabdázott is. 16 éves korában a Vasas Turbóban kezdett röplabdázni. Első edzője Havasi Gyuláné volt, aki nem más, mint a későbbi sikeredző, a mindenki által Gabi néninek nevezett dr. Kotsis Attiláné Kincsesy Gabriella. Később a Havasi házaspár férfi tagja fejlesztette tovább röplabda tudását. A remek alapoknak köszönhetően már 19 évesen meghívták a felnőtt válogatottba. 1964. május 3-án, Kijevben Ukrajna ellen debütált. Klubcsapatával 1964-ben bajnoki ezüst-, majd egy év múlva bronzéremnek örülhetett, de a kupában (MNK) is szerzett két bronzérmet. 1967-ben igazolt a NIM SE-be, ahol világklasszissá nőtte ki magát. A Vasas Turbóban elért eredménylistáját Ilona egy fontos, eddig csak szűkebb körben ismert történettel egészíti ki:

A Nehézipari Minisztérium Sportegyesület női röplabdázói 1964-ben jutottak fel az első osztályba, ahol a legtehetségesebb fiatal játékosok leigazolásával lerakták egy nagyszerű csapat alapjait. 1968-ban bajnoki ezüstérem jelezte a megkezdett munka gyümölcsét, de 1969-ben a bajnoki aranyérem mellé a kupát is elhódították. A magyar röplabdasport történetében páratlan sikerszéria kezdődött. 1970-ben már BEK-döntőt játszottak, igaz Ilona orvosi tanácsra nem vállalta a döntőbeli szereplést. Férjével, Buzek Lászlóval első gyermeküket várták, aki decemberben meg is született. A mindig vidám és derűs tekintetű röplabdázó 1971-ben tért vissza szülés után és hamarosan csúcsformába lendült. Ragyogóan osztogatott, okos labdáit és furfangos leütéseit még az ellenfél szurkolói is rendre megtapsolták. A szakemberek is elismerően beszéltek róla:

A válogatott irányítását 1970-ben Kincsesy Gabriella vette át akkori férjétől, Havasi Gyulától. A nemzeti együttesnél is páratlan sikerszéria kezdődött. Rögtön 1970 őszén, a bulgáriai világbajnokságon a válogatott a negyedik helyen végzett. A csodálatos sikernek Ilona nem lehetett részese, pedig az egyik legfontosabb láncszeme volt a válogatottnak. A már említett első szülése erre az időszakra esett. Visszatérése nem csak klubcsapatában volt sikeres, hanem a válogatottban is. Női együttesünk kiharcolta első olimpiai szereplését, és nem is vallott szégyent Münchenben, az ötödik hely szép sikernek számított. 1973-ban a magyar hölgyek nyerték az első alkalommal kiírt Savaria Kupát Szombathelyen, Ilona részt vett a válogatott japán túráján is. Egyetlen világbajnokságán, 1974-ben a hatodik helyen végzett a magyar együttessel. Az Európa-bajnokságokon sem sikerült érmet szereznie. 1967-ben és 1971-ben az ötödik, míg 1979-ben a negyedik helyet szerezték meg lányaink. A montreali és moszkvai olimpiákról lemaradt. Második lánya 1975-ben született, ebben az évben nyert Európa-bajnoki ezüstérmet Magyarország, ami olimpiai kvalifikációt is ért. A montreali olimpia után újra válogatott lett, de 1979-ben az Eb után lemondta a válogatottságot. Egyetlen érmét a válogatottal az 1968. évi Világifjúsági Találkozón (VIT) szerezte, ahol csak az észak-koreai csapat előzte meg az utolsó mérkőzésén Lengyelországot legyőző magyar lányokat.

1973 márciusában a hollandiai Apeldoorn adott otthont a BEK négyes döntő mérkőzéseinek. A NIM SE kedvezőtlen előjelekkel készült. Kovács Endre edző megsértődött az utazás előtt, mivel a csapat állítólag nem dolgozott rendesen az egyik edzésen. Nem tudták meggyőzni sem a játékosok, sem a vezetők, hogy utazzon el a csapattal, így nyílt meg az út fiatal segítője, Héra Gábor előtt. A nyitómérkőzésen az előző négy kiírást megnyerő, hét olimpiai bajnokot felvonultató Dinamo Moszkvát simán legyőzték 3:0-ra. Bravúr volt a javából. Az önbizalomtól duzzadó lányok újabb diadalai a Dynamo Berlin és a Start Lódz ellen már nem is jelentettek meglepetést. A NIM SE – azóta is egyedülálló magyar sikerként – elhódította a BEK-et. A kupagyőzelemben Ilona is oroszlánrészt vállalt.

Bár a NIM-es lányok nem tudták megismételni hollandiai sikerüket, azonban még hosszú évekig komoly eredményeket értek el a hazai bajnokságban, valamint a nemzetközi és hazai kupaküzdelmekben. 1974-ben, 1977-ben, 1978-ban és 1979-ben ezüst-, míg 1975-ben és 1980-ban bronzérmet nyertek a BEK-ben. Ilona a NIM SE színeiben összesen 11 alkalommal nyert bajnokságot és 8 alkalommal magyar (MNK) kupát. A kilencedik kupagyőzelme máig emlékezetes, ezt már a Vasas csapatával érte el, mely egyesület az 1981-ben megszűnt NIM SE játékosait átvette. A négyes döntő mindhárom mérkőzésén kiemelkedően játszott. Túl pályafutása zenitjén sem veszített robbanékonyságából, kitűnt játékszeretetével és győzni akarásával, fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel irányította csapatát.

1982-ben Ilona férje, Buzek László – elsőként a nem labdarúgók közül – külföldre szerződhetett. Az NSZK-beli Norderstedtben játszott három évig. Ilona alacsonyabb szinten, a Regionalligában szereplő SC Langenhorn csapatában folytatta pályafutását. Neki is köszönhetően felkerültek a Bundesliga 2-be, ahol meglepetésre a feljutást jelentő második helyen zárták az idényt. Így az 1984/85-ös bajnokságban az SC Langenhorn a Bundesligában találta magát. Ilona ekkor már játékosedzőként szerepelt. Érdekesség, hogy korábbi válogatottbeli csapattársával, Csapó Gabriellával, aki az Augsburgot erősítette, a Bundesligában ellenfélként találkoztak. 1985-ben Buzek László Moersbe igazolt, ahova Ilona is követte. Mintegy tíz évig edzette Moersben az ifista fiúkat. Közben Nymburkban férjével elvégzett egy nemzetközi röplabda edzői tanfolyamot, ami lehetővé tette számára, hogy a Regionalligában vállaljon munkát. Két-két évig dolgozott a Mönchengladbach és Duisburg női csapatainál. 1994-ben az ausztráliai Brisbane-ben megrendezett veterán világjátékokon (World Masters Games) a hölgyek négyes csapatversenyében aranyérmet nyert. 1999-ben különváltak útjaik Buzek Lászlóval, aki később hazatért. Ő és két lánya maradtak Németországban, ahol jelenlegi férjével napjainkban is él.

László bátyja, aki később Ausztráliában szép karriert futott be, szintén röplabdázott. Sógora, a tokiói olimpián is szereplő Prouza Ottó nem csak röplabdában segítette, hanem – ha kellett – a tanulmányaiban is. Őt tekintette igazi mentorának. Buzek Lászlóval, a magyar röplabdasport ikonikus alakjával harminc évig voltak házastársak. A lányok, Andrea és Bea, sőt az egyik unoka, Vivien is röplabdáztak, de csak kedvtelésből.

• Olimpia: 5. (1972) • Világbajnokság: 6. (1974) • Európa-bajnokság: 4. (1979), 5. (1967, 1971) • Universiade: 5. (1965) • VIT: 2. (1968) • Magyar bajnok: 1962, 1969, 1971, 1972, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1978, 1979, 1981 • Magyar bajnoki ezüstérmes: 1964, 1968, 1970, 1980, 1982 • Magyar bajnoki bronzérmes: 1965 • Magyar (Népköztársasági) Kupa-győztes: 1969, 1970, 1971, 1972, 1973, 1976, 1977, 1978, 1981 • Magyar (Népköztársasági) Kupa-ezüstérmes: 1974, 1975, 1979, 1980, 1982 • Magyar (Népköztársasági) Kupa-bronzérmes: 1965, 1966 • BEK-győztes: 1973 • BEK ezüstérmes: 1970, 1974, 1977, 1978, 1979 • BEK bronzérmes: 1975, 1980

• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? 2. kötet (I-R), Babits Kiadó, 1995 • A magyar röplabdázás 50 éve, Aréna 2000, 1996 • Magyar sportenciklopédia, Kossuth Kiadó, 2002 • https://hunvolley.hu/ • Arcanum