Nyíregyháza–Miskolc–Debrecen
Csoborkó Judit 1955. október 31-én, Nyíregyházán született. Miskolcon végezte a középiskolát, 1972-től 1982-ig a Miskolci Vasutas SC röplabdázónője volt. 1982-ben átigazolt Debrecenbe, nyolc idényt töltött a DMVSC, illetve a DVSC csapatában. A debreceni klubbal elért legjobb bajnoki helyezése az ötödik volt 1985-ben, egy évvel később negyedik helyezett lett csapatával a Magyar Népköztársasági Kupában. Közben bekerült a magyar válogatottba is, 1984 és 1986 között 36 mérkőzésen szerepelt, részt vett a hollandiai Európa-bajnokságon, az olaszországi B-világbajnokságon, továbbá két Savaria-kupán. 1984 végén Hajdú-Bihar megye legjobb női sportolójának választották, akkor így írt róla a szavazást szervező megyei napilap: "A kiváló röplabdázó tizenkét éve szerepel már felnőttcsapatban, ebből nyolc idényt az NB I-ben töltött. 1982-ben igazolt át a DMVSC-be. Ő az első olyan felnőtt női röplabdázó játékos megyénkben, aki debreceni csapathoz tartozóként játszott először a nemzeti színekben. A kedves, mosolygós fiatalasszonyt az 1983 decemberében Esztergomban rendezett rájátszáson mutatott teljesítménye alapján válogatták be a röplabda-válogatottba. Először április 12-én Egerben a világ egyik legjobb együttese, Kuba ellen lépett pályára, amelyet ez évben még további húsz fellépése követett a nemzeti színekben. A nagy ütőerejéről közismert sportoló a válogatott tagjaként Franciaországban, a Koreai NDK-ban, Bulgáriában és Kubában vehetett részt nemzetközi tornákon ebben az évben. A Karib-tengeri országba 90 fős magyar sportküldöttség tagjaként utazhatott el, hiszen Havannában tartották meg a szocialista országok A-kategóriás nyílt röplabdatornáját."
Szegedi búcsú
1990-ben különös körülmények között távozott az akkor már DVSC-nek nevezett egyesülettől. A Délmagyarország nevű lapnak mesélte: „Azután, hogy 10 évet Miskolcon, nyolcat pedig a DVSC-ben röplabdáztam, a nyár elején egy igazán »szívhez szóló« levelet kaptam a debreceni vezetőktől. »Most, hogy abbahagyod a játékot – írták a levélben –, szeretnénk megköszönni sok éves tevékenységedet…« A dolog szépséghibája, hogy eszem ágában sem volt befejezni röplabdás pályafutásomat, ez a levél csak késői reakció egy korábbi afférunkra. Szerencsére. Ducsai Géza – akit még Miskolcról ismerek – azonnal hívott Szegedre, én pedig örömmel jöttem a Tisza-partra. Egyrészt ezért a fiatal csapatért, másrészt, mert imádom az edzőt, aki évtizedek óta él-hal a röplabdáért.” Nem nyúlt aztán hosszúra a szegedi „kirándulás”, főleg a távolság miatt. Leiszt Antalné Csoborkó Judit ezt is elmondta a lapban, „A családja marad Debrecenben?” kérdésre: „Nemcsak a családom, hanem én is. Férjemet – aki NB Il-es labdarúgó volt – odaköti a munkája, és én is Debrecenben dolgozom, napi 4 órában.” A szegedi kitérő után még majdnem egy évtizeden keresztül játszott a Biogal SE csapatában, az NB II-ben, Debrecenben.