„Csibész angyalföldi lányból” a Vasas alapembere
Bujdosó Ágota gyerekként iskolatársaival kézilabdázott, amikor az éppen alakulóban lévő Angyalföldi Sportiskolához irányította őt Ferenczy József, aki ezt követően a nevelőedzőjévé vált, ő pedig 1957-től az ASI kötelékében pallérozódott. Nem sokat kellett várni az első nagy igazolásra, 1960-ban a Vasashoz került, amely akkoriban még csak kereste azt az utat, amelyre lépve aztán Magyarország egyik legmeghatározóbb kézilabdaklubjává nőtte ki magát a női mezőnyben. Amíg klubcsapatában váratott magára a kimagasló eredmény, addig a válogatottba meghívót kapott a fiatal tehetség, azonban Elekné Rothermel Anna, valamint Guricsné Pásztor Erzsébet remek teljesítménye mellett Török Bódoggal, a válogatott legendás szövetségi kapitányával való konfliktusa miatt öt éven át nem kapott meghívót a nemzeti csapatba.
Tizennyolc évesen, kicsit túledzetten még nem voltam ura önmagamnak. Török Bódog a kapu mögött állt és valamit beszólt nekem. Én pedig amúgy „angyalföldiesen” megválaszoltam neki. Öt évig nem hívott be a válogatott keretbe...
„„
Száműzött volt, csapatkapitány lett
Pályafutásában az áttörést a magyar bajnoki 3. hely hozta meg 1967-ben, aminek köszönhetően sikerült egyre több meghatározó játékost igazolnia a klubnak, elsősorban a TFSE csapatából, a következő években a válogatott gerincét adó játékosok nagy része is a Vasast erősítette. Első Magyar Kupa-győzelmét 1969-ben ünnepelhette társaival, amelyet még három további követett 1971-ben, 1974-ben és 1976-ban. Mindeközben a 1970-es években a magyar bajnokságot is a Vasas kezdte el uralni, 1972 és 1978 között megszakítás nélkül hét alkalommal sikerült az első helyen zárnia az ekkor már Fleck Ottó, majd Csík János vezette együttesnek. A válogatottal elért legnagyobb sikerei is erre az évtizedre tehetők, 1965 és 1977 között 158 alkalommal öltötte magára a címeres mezt, 1969-től pedig ő volt a válogatott csapatkapitánya is. Az 1968-as világbajnokság elmaradt, így nem volt lehetősége a magyar alakulatnak megismételnie az 1965-ös, aranyat érő menetelést, ám 1971-ben ismét sikerült dobogóra kerülnie a Török Bódog irányítása alatt játszó válogatottnak, Hollandiából bronzéremmel tért haza a csapat.
Olimpiai és világbajnoki bronzérem
Két évvel később Jugoszláviában a negyedik hely jutott, de 1975-ben a Szovjetunióban zajló világbajnokságon – kisebb csodával – a házigazdákat is legyőzve ismét egy bronzéremmel gazdagodott a gyűjteménye. A válogatott sikerek mellett egyéni elismerésekből is kijutott neki, 1973-ban, valamint 1975-ben őt választották az év legjobb kézilabdázójának Magyarországon. Majd jött az 1976-os, montreali olimpia, amelyen először szerepelt az ötkarikás játékok programjában a kispályás női kézilabda. Japán és Kanada magabiztos legyőzése után szoros mérkőzésen szenvedett vereséget a magyar válogatott a Szovjetunóval szemben, majd a NDK elleni 7-7-es döntetlen után, tulajdonképpen a bronzéremért ment a harc a Románia elleni utolsó összecsapáson. Ezt az akadályt sikerült legyűrnie Török Bódog együttesének, amely itt is a harmadik helyen zárt.
A sportolás után könyvkötő lett
Az olimpiát követően hamarosan visszavonult a válogatottságtól, utolsó mérkőzését a címeres mezben 1977-ben, Bulgária ellen játszotta a Körcsarnokban. Ezt követően még néhány hónapig kézilabdázott klubcsapatában is, ám az 1977-es szezon végén végleg befejezte aktív pályafutását – így éppen lemaradva az 1978-as BEK-ezüstéremről, amellyel szinte teljessé válhatott volna a gyűjteménye. Miután végleg felhagyott a játékkal, az addigi civil munkáját, a könyvkötést folytatta, 1996-os nyugdíjba vonulásáig több nyomdában is dolgozott. Klubhűsége jeléül 1986-tól a Vasas Örökös Bajnokának választották, 1996-ban pedig Vasas Aranygyűrű kitüntetésben részesült. Elmondása szerint sosem szakadt el a kézilabdától, vagy egészben a sportoktól, és élete végéig követte a magyar válogatottak, illetve klubcsapatok szerpelését, figyelemmel kísérte a modern kézilabda alakulását, tartotta a kapcsolatot volt csapattársaival. 2025. márciusában, 82 évesen hunyt el budapesti otthonában.
Díjai, eredményei
• olimpiai bronzérmes (1976)
• 2x világbajnoki bronzérmes (1975, 1978)
• világbajnoki 4. (1973)
• Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK)-2. (1978)
• 6x magyar bajnok (1972, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977)
• 5x Magyar Kupa (MNK)-győztes (1969, 1971, 1974, 1976, 1978)
• 2x az év magyar kézilabdázója (1973, 1975)
• 2x a világbajnokság álomcsapatának tagja (1971, 1975)
