Klubról klubra - helykeresés és eredmények a hazai vízeken
A Kőbányai Szent László Gimnáziumban Jaskievich István, az ábrázoló geometria és rajz tanára révén 1946-ban került a sportágba, a nagy múltú Pannonia Evezős Egyletbe. Innen egy év után átigazolt a Vasas SC-be, majd 1949-től 1953-ig a Bp. Honvéd, 1954–1957 között a Bp. Kinizsi SE színeiben versenyzett, dr. Török Zoltán edző irányítása alatt. 1950 és 1956 között hét felnőtt magyar bajnok címet szerzett: kormányos nélküli kettesben (2), kormányos nélküli négyesben (2), kormányos négyesben (2) és nyolcasban (1). Az evezés mellett három évig kosárlabdázott a Postás SE-ben, valamint a TF csapatában (1948-1951), ugyanezen évek alatt télen pedig sífutott a TF színeiben.
Útkeresés a felsőoktatásban is
1948-ban érettségizett. Utána a Műegyetemre került, de onnan kirúgták arra való hivatkozással, hogy csak 2% lehet az értelmiségi származásúak aránya. A Kispesti Traktorgyárba küldték hegesztőnek, ennek később Ausztráliában hasznát vette, mert hegesztőként is dolgozott egy ideig. 1951–52-ben a Testnevelési Főiskolára járt, de innen is kirúgták, mert a vörös zászló helyett a nemzeti színűt akarta volna vinni egy felvonuláson.
Világversenyek az olimpiáig
1955-ben a hollandiai Gant-ban rendezett Európa-bajnokságon kormányos négyesben indult, a csapat (Ütő Géza, Kovács Csaba, Riheczky Rezső, Kávai Zoltán, kormányos Paulovits Sándor) a reményfutamban kiesett a további versenyből. Egy év múlva 1956-ban Bledben ugyanez a legénység (de Zimonyi Róbert kormányzásával) ugyancsak nem jutott túl az előfutamon, ám kormányos nélküli négyesben hajszállal maradtak le a győzelemtől. Ez az Európa-bajnoki ezüstérem jelenti sportpályafutása legjobb eredményét. Nagy esélyesként készültek az olimpiára. Felkészítő edzőtáborban a fogaskerekű fölső végállomásánál a Vörös Csillag szállóban helyezték el őket, ahol nagy lelki nyomás nehezedett rá, mert az apját B-listázták, őt magát az egyetemről kirakták, állástalan volt, mindennek a megváltoztatását és lakást ígértek, ha győznek. Évtizedekkel későbbi értékelése szerint ez a lelki teher visszájára fordította az akarást és a küzdőszellemet, amihez hozzájött a forradalom híre; Melbouern-ben az olimpián bénult lélekkel, bénult akarással, szinte letargiában versenyeztek, csúnyán kikaptak rögtön az előfutamban.
Új élet 1957-től Ausztráliában
Az olimpiáról hazajött, de menyasszonyával, Kuncze Edittel együtt szinte azonnal, néhány hónap múltán visszaindult Ausztráliába, ott házasodtak össze, letelepedtek; gyermekük nem született. Disszidens magyaroknak szánt kolóniában kaptak lakást, ott éltek 10 évig. Építészmérnök lett és az evezést ott is folytatta. 1957-1961 között a melbourne-i Banks Rowing Club tagja volt, de a nagy ausztrál csapatba nem tudott bekerülni, ezért egy saját skiffet vásárolt és megmaradt számára a sport mint élvezet, illetve segédedzőként is tevékenykedett 1958-tól 1961-ig.
Újra Magyarországon
1992-ben – részben az ausztrál gazdaság visszaesése miatt, részben a nálunk lezajlott rendszerváltás hírére – hazatelepültek. Itthon nyugdíjasként amerikai építőipari cégnek végzett angol műszaki nyelvi fordításokat. Mellette nagy érdeklődéssel fordult a magyar evezőssport felé, 1956-os olimpiai élményeiről többször nyilatkozott a sajtónak az 50 éves jubileum kapcsán.
Életének 92. évében érte a halál, sírja a Szalézi urnatemetőben van (Bp. III. Bécsi út 173.).
Forrás
Ütő Géza adatközlései 2003, 2010.