Zsitnik

Béla

1941 őszén iskolai toborzás során választották ki, mint magas növésű fiút, az evezésre, a Pannónia margitszigeti telepén tanult meg evezni Bartók Ernő keze alatt. 1944-ben érettségizett a Szt. István Felsőkereskedelmi Iskolában, ezt követően a Magyar Általános Hitelbank tisztviselője, majd 1947-től a Hitelbank Sportegyesület tagja lett. Ekkor már a nála kilenc évvel idősebb Szendey Antallal egy hajóban edzett, Ballya Hugó irányítása alatt. A hazai vizeken verhetetlen páros az 1947. évi luzerni Eb-n nem is okozott csalódást, a Latinovits Szaniszló által kormányzott és támogatott csapat Európa-bajnok lett! Rá egy évvel, a londoni olimpián Zimonyi Róbert kormányossal harmadikként értek célba a döntőben, amit akkor csalódásként éltek meg, hiszen esélyesnek tartották őket, s az sem nyújtott vigaszt, hogy ezzel megszerezték a magyar evezős sport első olimpiai érmét.

1949-ben Budapesten a kormányos négyes, 1951-ben Berlinben a nyolcas tagjaként főiskolai világbajnokságot nyert. 1952-ben a helsinki olimpián nyolcasban indult, a csapat nem került döntőbe. 1953-ban a koppenhágai Eb-n a nyolcassal megint nem került a döntőbe, de e fiaskót a legénység magának köszönheti: annak reményében, hogy sok kilóval könnyíthetik a hajó összsúlyát, cipő nélkül eveztek, s ez a szokatlan körülmény teljesen felborította a hajóhajtás technikáját. Ezt követően Sátori Józseffel az oldalán versenyzett Európa-bajnokságokon: 1956-ban Bledben Latinovits Szaniszló kormányossal 6., 1959-ben Maconban kormányos nélküli kettesben 5. helyezést ért el. Az 1960. évi római olimpián a kormányos nélküli négyes tagja volt, a reményfutamban pályaelhagyás miatt kiestek a versenyből. 1961-ben Prágában az Eb-n a kormányos négyes tagjaként ismét helyezetlen maradt. A fenti nemzetközi sikerek mellett 1941 és 1962 között hazai vizeken 27 magyar bajnokságot nyert kormányos nélküli kettesben (1), kormányos kettesben (6), kormányos nélküli négyesben (5), kormányos négyesben (8) és nyolcasban (7). Sok egyesület színeiben versenyzett: Pannonia EC (1941–1945), Hitelbank SE (1946–1948), MTE (1949–1952), Vörös Meteor (1953–1954), Honvéd SE (1955–1956), FTC (1957–1962).

1949-ben kötött házasságában egy fia született, Béla, aki az 1960–70-es években szintén válogatott evezős, olimpikon volt.

1948–1952 között a Magyar Beruházási Bank pénzügyi előadójaként, 1952–1957 között a Honvéd Sportközpont pénzügyi előadójaként, ill. főkönyvelőjeként, 1957–1962 között a Spartacus Sportközpont revizoraként dolgozott. A versenyzést abbahagyva 1962-ben a Testnevelési Főiskolán edzői, 1965-ben ugyanitt sportszervezői oklevelet szerzett. Sportvezetői tevékenységét 1963-ban kezdte meg az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) főelőadójaként. 1967-ben a Magyar Evezős Szövetség (MESZ) főtitkárának választották meg/nevezték ki, ezt a tisztségét 1973-ig töltötte be, s ebben a minőségében vett részt negyedik olimpiáján, Münchenben, az evezőscsapat vezetőjeként. 1973–1975 között szakfelügyelőként és szövetségi kapitányként, 1974-ben férfi vezetőedzőként irányította a versenyzők felkészülését. Közben 1970-ben a Nemzetközi Evezős Szövetség (FISA) Ifjúsági Bizottságának tagjává is választották, s 1977-ig segítette e bizottság munkáját. Ugyancsak 1970-ben főtitkárként megszervezte és koordinálta a Tatán megrendezett női evezős Európa Bajnokságot. 1975-től az MTK-VM sportegyesület Sportlétesítményeit Ellátó Intézet igazgatója volt.

Az 1970-es évek közepén a Vörös Meteor egykori versenyzői kezdtek el meglett korban újra evezni, elsősorban dr. Harmath Zoltán és Zsitnik Béla inspirációjára. Nyolcasuk 1975-ben már nemzetközi versenyen győzelemmel mutatkozott be. Masters versenyzőként a FISA nem hivatalos világbajnokságain 4 győzelmet szerzett nyolcasban. 1980 és 2000 között az MTK evezős szakosztályát vezette, 1987-ben vonult nyugdíjba. Azt követően 2005-től a MOB Emlék- és Hagyományőrző Bizottságának, 2006-tól a MESZ Hagyományőrző Bizottságának tagjaként, 2006-tól a Duna Sportklub tiszteletbeli elnökeként szakmai tekintélyével, sportága történetének ismeretével járult hozzá az evezősök nagy közösségének összetartozásához.

Kiemelkedő sportolói, majd edzői és sportvezetői tevékenységéért az alábbi elismerésekben részesült: 1948: Magyar Népköztársaság Érdemérem bronz fokozata 1949: Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fokozata 1952: Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója 1984: Magyar Népköztársaság Miniszter Tanács Kiváló munkáért 1986: Magyar Népköztársaság Sportérdemérem arany fokozata 1987: Lübeck város (Németország) díszpolgára 1988: MTK-VM Örökös Örökös Bajnok cím 1988: Szakszervezetek Országos Tanácsa Testnevelési és Sport emlékplakettje 1989: Testnevelés és Sport Kiváló dolgozója 1993: Kemény Ferenc Díj (OTSH) 2008: Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt

Temetése 2019. január 29-én volt a Farkasréti temetőben (20-2 parcella, 1. sor, 541. sír)

• 100 éves a Magyar Evezős Szövetség 1893-1993 (Bp.1993. 82-85.o.); • Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben (Bp. 1994. III/333.o.); • https:/jochapress.hu -Özvegyasszonyokkal ünnepel a 90 éves olimpiai bronzérmes evezős, Zsitnik Béla, 2014-12-17; • https:/jochapress.hu - Zsitnik Béla bronzérmes evezős: A fiam is olimpiai részvevő lehetett!, 2017-04-29; • https:/jochapress.hu - Zsitnik Béla már csak otthon tud ünnepelni, 2018-12-01; • Fia, ifj. Zsitnik Béla adatközlése, 2023.