Zágon

Miklós

Középiskolásként, az 1930-as évek második felében ismerkedett meg az evezéssel a IX. kerületi Szent István Felsőkereskedelmi Fiúiskolában, ahol 1939-ben IV. osztályos tanulóként már az iskola evezős szakosztályának vezetője, valamint a Gróf Széchenyi István önképzőkör elnöke, aki az iskolai ünnepségeken rendszeresen szavalt is. A diákok a Pannonia Evezős Club telephelyéről, annak hajóiban jártak ki evezni, Turáni Lajos tanár vezetésével. Így aztán természetes, hogy később a Pannonia EC versenyzője lett, és 1941–1943-ban Pannonia színekben nyerte első országos bajnokságait, kormányos nélküli kettesben, kormányos négyesben és nyolcasban. Amikor a Pannoniát 1948-ban betiltották, a Duna Budapesti Evezős Egyesület, majd egy évvel később a Budapesti Vasas SC színeiben versenyzett, így nyert még további egy-egy bajnokságot, kormányos, illetve kormányos nélküli négyesben. Összesen 9 felnőtt magyar bajnoki cím birtokosa.

Nemzetközi versenyen már 1942-ben is részt vett: a svájci Luganóban a Pannonia EC négyesének (Szabó László, Bartók Ernő, Marosi Enoch, Zágon Miklós) és a Hungária EE – Pannnonia EC közös nyolcasának (Kalmár Gyula, Szerdahelyi István, Marosi Enoch, Inotay Ákos, Győri Károly, Bartók Ernő, Szabó László, Zágon Miklós, Zimonyi Róbert kormányos volt a vezérevezőse, IV. és II. helyen végeztek. Kétszer lett válogatott versenyző, két olimpián vett részt. 1948-ban Londonban a Sátori József, Nagy Lajos, Nádas Tibor, Zágon Miklós, kormányos Zimonyi Róbert összeállítású kormányos négyes az elődöntőben vereséget szenvedtek, és nem jutottak a hármas döntőbe, Franciaországgal és Olaszországgal holtversenyben a 4-6. helyen végeztek. 1952-ben a válogatott nyolcasnak lett tagja (Sándor István, Zágon Miklós, Halász László, Kovács Csaba, Nádas Tibor, Riheczky Rezső, Bakos Pál, Márton László, kormányos Zimonyi Róbert), mely csapat júniusban a Berlin-Grünauban rendezett nemzetközi versenyen győzött a németek és a románok előtt, pedig hajójuk késve érkezett a helyszínre, a németektől kaptak súlyuknak megfelelő, jó beállítású hajót kölcsön, abban edzhettek. Sikerük kecsegtető volt az olimpiai előtt, ám Helsinkiben az egy személycserével rajthoz álló nyolcas – Sándor Tibor, Zágon Miklós, Bakos Pál, Kovács Csaba, Nádas Tibor, Riheczky Rezső, Zsitnik Béla, Márton László vezérevezős, Zimonyi Róbert kormányos – nem ért el eredményt. Az előfutamból a középdöntőbe bejutottak ugyan, onnan azonban csak az első jutott a döntőbe, a magyarok III. lettek.

Jó képességei és rátermettsége ellenére, valószínűleg családi okok miatt, a középiskolai érettségi után felsőbb tanulmányokat nem folytatott, hanem hivatalnokként kezdett dolgozni. 1941-ben a Budapest Székesfővárosi Községi Temetkezési Intézetnél üzemi tisztviselő-gyakornok lett, majd hosszú időn át ennél az intézetnél dolgozott, azon belül is az X. kerületi Új köztemetőnél. Lakhelye a Pestszentlőrinci Állami lakótelepen volt. A helsinki olimpia után a versenyzést abbahagyta, de rövid ideig még szerepet vállalt az evezős sportban, 1955-ben az Országos Társadalmi Evezős Szövetség (korabeli névhasználat) vezetőségi tagja volt. 1984. szeptember 24-én érte a halál, végső nyughelye a Farkasréti temetőben (MOZG/0/0/680) van.

• A IX. kerületi Szent István Felsőkereskedelmi Fiúiskola értesítője 1939, 26.o,; • Fügedy Péter: Győzteseink, bajnokaink 1911-1991 (Budapest, 1991) 59. o.