Kávay

Zoltán

Édesapja, Kávay Gáspár neves tanító volt Endrődön, de egy rövid ideig Sajószentpéteren is tanítóskodott, ezért a család is odaköltözött. Zoltán születése után nem sokkal Endrőd, Mezőhegyes, majd újra Endrőd volt a család – a szülők és két nővére, valamint két fiútestvére – lakóhelye. 1945-ben a háborús viszonyok és édesapja munkanélkülisége miatt magántanulóként végezte a gimnáziumot.

Az érettségi után édesapját követve a tanítóképzőben tanult tovább, közben a Vasas SC-ben 1950-től kezdett versenyszerűen evezni. Sorkatonai évei alatt a Bp. Honvédba kellett átigazolnia, ahol Ütő Géza személyében nemcsak sporttársra, hanem barátra is talált. 1953-ig eveztek együtt a Honvédban, kormányos kettesben, ez évre már a magyar bajnoki címet is elérték. 1954–1957 között a Bp. Kinizsi SE színeiben versenyeztek, dr. Török Zoltán edző irányításával; ő azután egész sportpályafutása alatt, egészen 1963-ig az FTC versenyzője maradt (hiszen 1956-ban a klub visszakapta eredeti nevét). E tizenhárom év során 13 felnőtt országos bajnoki címet nyert: kormányos nélküli kettesben (2), kormányos kettesben (1), kormányos nélküli négyesben (3), kormányos négyesben (4) és nyolcasban (3).

1953-ban került be a válogatottba és 1958-ig erősítette a nemzeti csapatokat. 1953-ban a koppenhágai Európa-bajnokságon Ütő Gézával kormányos nélküli kettesben próbálkoztak, de az előfutamukból nem jutottak tovább. 1955-ben a belgiumi Gentben rendezett Európa-bajnokságon kormányos négyesek versenyében az FTC bajnok négyese a reményfutamban kiesett (Ütő Géza, Kovács Csaba, Riheczky Rezső, Kávai Zoltán, korm. Paulovits Sándor). Pedig ez a csapat már jó ideje veretlen volt idehaza, de itt balszerencsések voltak, mert a reményfutamban hiába eveztek jobb időt, mint a többi reményfutam győztese, a szovjetek mögött másodikként értek célba, így nem jutottak tovább. 1956-ban Bledben az Európa-bajnokságon ugyanez a legénység, de Zimonyi Róbert kormányzásával ugyancsak nem jutott túl az előfutamon, ám kormányos nélküli négyesben hajszállal maradtak le a győzelemről. Ez az Európa-bajnoki ezüstérem jelenti sportsikerei csúcsát. A megalapozott szép remények Melbourne-ban az olimpián nem váltak valóra; a kiutazás előtti októberi forradalmi események hatására – Ütő Géza megfogalmazása szerint – bénult lélekkel, szinte letargiában versenyeztek, csúnyán kikaptak, nem jutott az elődöntőbe. Ráadásul kormányos négyesben is be voltak nevezve, de Riheczky Rezső betegsége miatt el sem tudtak indulni. Az olimpia után ez a négyes, elsősorban Ütő Géza távozása miatt, szétesett. Kávay és Riheczky 1957-ben Duisburgban még Zsitnik Bélával és Sátori Józseffel rajthoz állt kormányos nélküli négyesben az Európa-bajnokságon, ám a reményfutamban kiestek a versenyből.

Az 1956-os olimpiáig a Kenyérgyárban volt tisztviselői állása. Egy 1958 márciusában született interjúban (Népszava 1958. március 16., 10.o. Endrőd – Melbourne – Tardona c.) így fogalmazott: „Amikor Melbourne-ből hazatértem a csapattal, édesapám, aki 40 éve tanító Endrődön, azzal fogadott: 'Remélem, fiam, végre benőtt a fejed lágya és most már te is követed szüleid példáját.' Szót fogadtam és jelentkeztem néptanítónak. Így kerültem Tardonára, ahol 150 kedves, kócos kisgyereket tanítok a műveltség ábécéjére.” Mintegy húsz évig tanított a kis bükki faluban, utána családjával a fővárosba költözött. Az 1970-es évek második felétől a Bagi Ilona Ipari Szakközépiskolában tanított, onnan ment nyugdíjba. Nagyon szigorú, de igazságos tanárként emlékeznek rá tanítványai.

A nyolcvanas évek második felében felesége súlyos, gyógyíthatatlan betegségben elhunyt, őt magát pedig közlekedési baleset következtében, leszázalékolták, a tanítást abba kellett hagynia. A Népszava egy rövid cikkéből (1988. április 21., 15. o.) arról értesülhetünk, hogy a kommunikációs problémákkal küszködő, magányosan élő egykori pedagógus nyugdíj-kiegészítés érdekében is újra sportkörnyezetbe vágyik, szívesen vállalna csónakházi vagy portási állást. Ez egy évre meg is valósult: a BEAC sportpályán, melynek igazgatója Szendefy Pál, egykori evezős edző volt akkor, öltözőőri állást tölthetett be. Élete végén ő is megbetegedett, szociális otthonba került. 2002. augusztus 22-én (más források szerint szeptember 10-én) hunyt el, sírja az Új köztemetőben van (113/II-3-7 jelű sírhely).

• Sport 1957. március 4., 5.o. • Népszava 1958. március 16., 10.o. • Népszava 1988. április 21., 15.o.