Hűséges fradista
1941 és 1953 között volt az FTC evezőse (akárhogyan is cserélték közben a klubon a névtáblát), és két év múlva már felnőtt bajnokságot is nyert négyesben. Klubja négyes és nyolcas egységeinek volt biztos tagja, de kettes hajóban is végzett az élen a legrangosabb hazai versenyen. Összesen 7 felnőtt magyar bajnoki címet szerzett: kormányos kettesben (1), kormányos nélküli négyesben (2), kormányos négyesben (2) és nyolcasban (2).
Két olimpiai részvétel
1948-ban lett először válogatott, Sátori Józseffel, Nagy Lajossal, Zágon Miklóssal, Zimonyi Róbert kormányossal négyesben készültek a londoni olimpiára, ahol azonban az elődöntőben vereséget szenvedtek, nem jutottak a hármas döntőbe és holtversenyben a 4-6. helyen végeztek. Egy év múlva 1949-ben újra magára ölthette a nemzeti színű mezt: a Budapesten, a Margit-sziget melletti pesti Duna-ágban rendezett Főiskolai világbajnokságon a Márton László, Nádas Tibor, Sándor István, Szunyogh János összetételű kormányos nélküli négyes főiskolai világbajnok lett. Sikerükért a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Sportérdemérem ezüst fokozatát adományozta a versenyzőknek. 1952-ben a válogatott nyolcasnak lett tagja (Sándor István, Zágon Miklós, Halász László, Kovács Csaba, Nádas Tibor, Riheczky Rezső, Bakos Pál, Márton László, kormányos Zimonyi Róbert), mely csapat júniusban a Berlin-Grünauban rendezett nemzetközi versenyen győzött a németek és a románok előtt, pedig hajójuk késve érkezett a helyszínre, a németektől kaptak súlyuknak megfelelő, jó beállítású hajót kölcsön, abban edzhettek. Sikerük kecsegtető volt az olimpiai megmérettetés előtt, ám Helsinkiben az egy személycserével rajthoz álló nyolcas – Sándor Tibor, Zágon Miklós, Bakos Pál, Kovács Csaba, Nádas Tibor, Riheczky Rezső, Zsitnik Béla, Márton László vezérevezős, Zimonyi Róbert kormányos – nem ért el eredményt. Az előfutamból a középdöntőbe bejutottak ugyan, onnan azonban csak az első jutott a döntőbe, a harmadikok lettek, ezért reményfutamot kellett evezniük, ott mivel másodikak lettek, nem kerültek döntőbe. E csalódás is hozzájárult ahhoz, hogy egy év múlva visszavonult a versenyzéstől.
Családalapítás
1949-ben vette feleségül Bártfai Annát, az esküvőt a Kerepesi úti Kis Szent Teréz templomban tartották, ahol Tibor olimpiai formaruhájában volt, csapattársai pedig evezőlapátokat tartottak az ifjú pár feje fölé. Ismeretségüket a munkahelyüknek köszönhetik: Tibor a Budapesti Vegyiműveknél, Anna a Budapesti Kénsavgyárban dolgozott, később e két vállalatot összeolvasztották. Együtt jártak a továbbképzésekre is, aminek eredményeképpen Anna mérlegképes könyvelő, Tibor raktáros osztályvezető lett. 1953-ban született meg egyetlen gyermekük, Noémi.
Sokoldalú tevékenységgel az evezős sportért
A versenyzést 1953-ban abbahagyta ugyan, de az evezéstől, klubjától nem szakadt el. 1955-ben az akkori nevén Országos Társadalmi Evezős Szövetség Elnökségének tagjává, azon belül az ifjúsági bizottság elnöke, novembertől pedig a Budapesti Kinizsi SK evezős szakosztályának gazdasági felelőse lett. 1955-ben indult útjára az „Evezés” című lap, szerkesztő bizottságának tagjainál ott találjuk nevét, ugyanakkor versenybíráskodott is (1962-től I. osztályú minősítéssel), sőt Sándor Istvánnal és Bohn Ferenccel együtt a hajószállító technikai csapat tagja is volt. 1957–1962 között az FTC evezős szakosztályát vezette. 1962-ben sem hűtlenségből hagyta el klubját, hanem a feladat elszólította: a Vasashoz szerződött edzőnek, mert az addigi edző, Ballya Hugó mesteredző a válogatotté lett, őt pótolta. 1963-tól a szakosztály vezetőjének nevezték ki, haláláig az is maradt, mint ahogy versenybíróként is haláláig szolgálta sportágát. 1968-ban autóbalesetet szenvedtek, felesége súlyosan megsérült, Tibor közvetve a balesetben, a felesége állapota feletti aggodalom miatt, szívgondok következtében halt meg. Sírja az Új Köztemetőben van (46/II parcella-1.sor-71. sír).
Forrás
• Evezés 1968. október, 11.o.;
• Nádas Noémi adatközlése.