Párizstól a Honvéd sportszázadáig
1965-ig röplabdáztam aktívan. Már akkor kettős szereposztásban tevékenykedtem, mert húszéves koromtól, még mint aktív játékos, edzősködtem. Közben azért huszonöt alkalommal a válogatott mezét is felhúzhattam. Edzői pályám első komolyabb állomásának a Vasast tartom, ahol kezdetben az ifjúsági csapatot, majd 1967 és 1972 között az NB I-es csapatot irányítottam . Ezt követően két évig az Újpesti Dózsa szakvezetője voltam, majd három évre – átmenetileg – szakítottam a sportággal: a Vasas sportklub elnökhelyettese lettem. 1978-ban a Malév, 1980-ban pedig a BKV Előre férfi röplabdázóinak irányítását vettem át, mely csapatot az NB II-ből az első osztályba vezettem. Egyébként világéletemben férfi együttesekkel foglalkoztam. Tulajdonképpen csak az utóbbi időben tudom minden energiámat a sportnak szentelni, mert azelőtt a Magyar Acélnál betöltött felelősségteljes állásom miatt csak délutánonként, esténként jutott időm az edzősködésre. Sok jónevű röplabdázó fordult meg a kezem alatt, a sokszoros válogatott Prouza Ottó, dr. Lantos Csaba, Kovács Károly, Mondi József, és a maiak közül Filipovics talán a legismertebb. De elődöm Garamvölgyi Mátyás is játékosom volt.
“„