Antalpéter

Tibor

1942-ben kezdett el rendszeresen sportolni, úszott és futballozott, később a vízilabdával és a kézilabdával is szoros kapcsolatba került. 1946 nyarán a cserkésztáborban megismerkedett egy új játékkal, a zsinórlabdázással. Később már hálót feszítettek ki és a játékot hálólabdának hívták. Kiderült, hogy a lengyel háborús menekültek és a Felvidékről kitelepítettek már jól ismerték az új játékot. Hamarosan röplabdára keresztelték, és megalakultak az első csapatok. Antalpéter Tibor a Csepelnél lett alapító tag, első edzője Patay D. Zsigmond, gimnáziumi testnevelő tanára volt. A kézilabda iránti vonzódása is megmaradt, párhuzamosan a röplabdával az Elektromosban középcsatárt játszott.

1947 májusában tagja lett az első magyar férfi röplabda válogatottnak. A Tiranában megrendezett Balkán Kupán aratta első győzelmét együttesünk, a házigazda Albánia legyőzésével. 1949-ben, a prágai világbajnokságon még csak tapasztalatokat szereztek a magyar fiúk. Egy évvel később, Szófiában az Európa-bajnokságon, a csapatkapitány „Tita” (ez volt Antalpéter beceneve) vezérletével a válogatott már bronzérmet nyert. Óriási meglepetés és bravúr volt ez, a siker értékét növeli, hogy edző nélkül érték el ezt a szép eredményt, mivel a sporthivatal Abád József szövetségi kapitányt ismeretlen okból nem engedte ki Szófiába. Akkoriban ilyen is előfordulhatott! Így emlékezett vissza a meccsre:

1952-ben, a moszkvai világbajnokságon közel állt a magyar válogatott az újabb bravúrhoz. Hibátlan csoportkör után, a hatos döntőben a csapat a siker kapujában állt az akkor a szovjetekkel együtt toronymagasan a mezőny fölött álló csehek ellen, de veszített. Az 1954-es főiskolai világbajnokságon nagy fegyvertényt hajtott végre a magyar válogatott, először győzte le a szovjet együttest, akik teljes (nem főiskolás!) csapatukkal indultak. Antalpéter még részt vett az 1955-ös Európa-bajnokságon és az 1956-ös párizsi vb-n is, de már súlyos sérülése után. 1954-ben a Mátrában síbalesetet szenvedett, és a térde nem jött rendbe. Óriási akaraterővel még átképezte magát ütőből feladónak, de „Tita” híres leütései nagyon hiányoztak. A párizsi vb nem csak neki, de az első nagy röplabda generációnak is a hattyúdala volt. Az eredmény nem volt annyira dicséretes, de már bontogatta szárnyait a következő, Tatát Mihály fémjelezte nemzedék. Antalpéter tíz éven keresztül egyetlen válogatott összecsapásról sem hiányzott, csaknem minden mérkőzésén kiemelkedő teljesítményt nyújtott.

1947-ben, már az első magyar röplabdabajnokságban a Csepelt erősítette. Bronzérmes nyitány után 1954-ig ötször nyerték meg a bajnokságot, amikben Antalpéter kulcsszerepet játszott. Komoly tekintélynek örvendett, labdaérzéke, kiváló technikai felkészültsége magas fokú játékintelligenciával párosult. 1956 szeptemberében makacs sérülése és londoni külkereskedelmi kiküldetése miatt fiatalon hagyta abba. Bár négy év múlva külföldről hazatérve – az akkor még mindig csak 30 éves sportember – dilemmába került, játékosként vagy edzőként térjen-e vissza? Utóbbit választotta, és Zsolt Róberttől átvette a Csepel irányítását. Szinte a nulláról indulva új csapatot szervezett és idővel jöttek is az eredmények. Ehhez kellett, hogy rátaláljon – Galgócz Antal segítségével – egy csiszolatlan gyémántra, Buzek Lászlóra, aki később kedvenc tanítványa lett. Az ő villámgyors fejlődése következtében 1968-ban újra bajnokságot nyert a Csepel. „1968-ban már nagyon nehezen tudtam a Külkereskedelmi Minisztériumban meglévő munkámat az addigra már kötelező mindennapi edzésekkel összeegyeztetni. A lemondástól csak az tartott vissza, hogy a velünk, röplabdásokkal nem nagyon szimpatizáló akkori elnök eredményünket meghallva kijelentette: vak tyúk is talál szemet. Megállapodtunk, hogy még egy évet vállalok, és a bajnokság végén végleg abbahagyom az edzősködést. Nyertünk 1969-ben is!"

Antalpéter Tibor nemcsak a versenyeken, hanem a sportpályákon kívül is klasszisteljesítményt nyújtott, az életben is megállta a helyét. 1954-ben végzett a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd az Importtex Külkereskedelmi Vállalatnál üzletkötőként helyezkedett el. 1956-ban az Egyesült Királyságba helyezték kereskedelmi titkári pozícióba, ezt követően több beosztásban a Külkereskedelmi Minisztériumban dolgozott. 1973-1977 között kereskedelmi tanácsosnak nevezték ki Londonba, majd megbízatásának lejárta után a Külkereskedelmi Minisztériumban dolgozott főosztályvezetőként. A nyolcvanas években ő vezette az Európai Gazdasági Közösséggel tárgyaló magyar delegációt, majd a kétoldalú egyezmény 1988-as aláírása után Londonban lett kereskedelmi főtanácsos. 1990 és 1995 között a Magyar Köztársaság Londonba akkreditált nagyköveteként tevékenykedett. Megbízatása lejárta után kivételes emberi tulajdonságai, tudása és felkészültsége elismeréseként a „Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje” kitüntetésben részesítették.

Felelősségteljes munkakörei mellett sohasem szakadt el a sporttól. Még edzősködött, amikor a hazai szövetség elnökségi tagja volt, 1966 és 1970 között az edzőbizottság vezetője, majd 1973-ig alelnök. Szinte törvényszerű volt, hogy egyszer a szövetség elnöke is legyen. Erre 1981-ben került sor, öt évig vezette imádott sportágát, közben a Magyar Olimpiai Bizottságban is tevékenykedett. Nyugdíjas éveiben figyelme a tenisz felé irányult, egyik páros partnere Prohászka László volt, akitől annak idején átvette a csapatkapitányi karszalagot a válogatottban. Nagy csatákat vívott kedvenc tanítványával, Buzek Lászlóval is. Felesége, Máthé Adél szintén a Csepeli Vasas válogatott röplabdázója volt, lányai és unokái is sportoltak. Hosszan tartó, súlyos betegség után 82 éves korában hunyt el.

• A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951) • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954) • Munka Érdemrend bronz fokozat (1966) • MNK Sportérdemérem ezüst fokozat (1973) • Munka Érdemrend arany fokozat (1979) • A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1995)

• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? 1. kötet (A-H), Babits Kiadó, 1994 • A magyar röplabdázás 50 éve, Aréna 2000, 1996 • Magyar sportenciklopédia, Kossuth Kiadó, 2002 • https://hunvolley.hu/ • Arcanum