Két bajnoki bronz, két ezüst
Nagy Zsolt 1993. május 25-én született Székesfehérváron. Az akkor hétéves, az atlétikával és a birkózással is ismerkedő kifiúnak az általános iskola testnevelő tanára, Kronavetter László azt javasolta, menjen futballozni. Bölcs döntés volt. Mint ahogyan az is, hogy az addigra már tízéves, a Lovasberény csapatával Bozsik-tornákra járó fiú – hallgatva Orbán Viktor tanácsára – jelentkezett szülővárosa legnagyobb klubjánál. Nagy Zsolt 2007-ig játszott a Videoton korosztályos csapatában, majd Felcsútra igazolt, utána ingázott a két klub között. 2012-őszén még a Videoton második csapatában futballozott az NB III-ban, majd tavasszal már a Puskás Akadémiában, az NB II-ben. A következő szezonban mutatkozott be az élvonalban, véletlenül éppen a Videoton ellen, 2013. október 19-én. 2014 őszére megint visszatért a Vidihez, de 2015 tavaszán már újra a PAFC-ban futballozott, a következő nyártól vetette meg a lábát az első csapatban. December elsején, az Újpest ellen szerezte meg első élvonalbeli gólját. A Puskás Akadémia játékosaként 2016–2017-ben újra „csak” a második vonalban játszott, majd másfél évet Csákváron töltött. 2019 tavaszától „egyenesedett ki” a pályafutása. Klubjával 2020-ban és 2022-ben harmadikként, 2021-ben és 2025-ben másodikként zárt az NB I-ben. 2025 nyaráig 189 élvonalbeli mérkőzésig jutott, a 2023–2024-es és a 2024–2025-ös idényben is több mint tíz (11+12) gólt szerzett.
A stadionavatón debütált
Az A-válogatottban 2019. november 15-én, a Puskás Aréna megnyitóján, Uruguay ellen mutatkozott be. 2020-ban nem játszott a nemzeti tizenegyben, majd sérülése miatt 2023 első háromnegyed részében is hiányzott, csak októberben, a litvánok ellen tért vissza. Olyan emlékezetes gólok fűződnek a nevéhez, mint amilyent 2022 júniusában, Budapesten, a németek elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen rúgott, vagy amelyet, ugyanabban a sorozatban, Wolverhamptonban, az angoloknak lőtt. A 2024-es Európa-bajnokságon a svájciak ellen nem játszott, a németek és a skótok ellen összesen húsz percet.