Kamaszlány evezősből élvonalbeli kormányos
Ilona 1948-ben lépett a Vasas SC evezőseinek sorába, s bár megtanult evezni, filigrán alkata miatt hamarosan nagyobb csapathajók kormányosa lett. Tudását remekül kamatoztatta a kormányosülésben, a hosszú évek alatt segédedzővé érett Irányossy Géza edző mellett, javította a hibákat az edzések, erőt és hitet adott a versenyek során. Társai emlékezete szerint kiválóan tudott verseny közben is szemkontaktussal, mimikával kommunikálni, irányítani. 1961-ig tartó aktív sportpályája során 12 felnőtt országos bajnoki győzelemre kormányozta a Vasas-lányokat: négypárevezősben (7), kormányos négyesben (3) és nyolcasban (2). A jelentős nemzetközi regattákon – Berlin-Grünau-i verseny, Európa-bajnokságok – is mind a párevezős, mind a váltottevezős csapatok az ő vezénylésében álltak a rajthoz, miután az edzőtáborokat is velük együtt dolgozta végig. Mint akkoriban sokan mások is, télen síelt, sőt versenyzett, érmeket is szerzett.
Hét Európa-bajnokság, hét érem
Nemzetközi karrierje 1955-ben kezdődött, az első olyan női Európa-bajnokságon, amelyen magyarok is indultak. Snagovban a négypárevezősökkel (Sólyom Andrásné, Granek Istvánné, Raskó Józsefné, Orodán Ida) mindjárt bronzérmet nyert, a kormányos négyessel az 5. helyen végeztek. Ezt követően egészen 1961-ig minden évben indult Európa-bajnokságon és egy kivételével mindegyikről éremmel tért haza. 1956-ban, 1957-ben és 1958-ban a változatlan összetételű négypárevezőssel (Granek Istvánné, Raskó Józsefné, Orodán Ida, Kőszegi Jánosné) nyert kétszer ezüst-, majd bronzérmet. 1959-ben Maconban a kormányos négyes (Sebestyén Borbála, Rakitay Zsuzsa, Bertényi Hanna, Nagy Ottóné) és a nyolcas (Sebestyén Borbála, Zakály Mária, Halász Lászlóné, Helmich Magda, Szalatnay Judit, Rakitay Zsuzsa, Bertényi Hanna, Nagy Ottóné) kormányosaként nyert újabb két bronzérmet, a négypárevezőssel a 4. helyen értek célba. Hetedszer 1960-ban Londonban állhatott fel a dobogóra, ismét a négypárevezőssel (Kovacsics Ágnes, Mózer Erzsébet, Raskó Józsefné, Orodán Ida); 1961-ben Prágában a Kovacsics Ágnes, Raskó Józsefné, Hunfalvi Katalin, Domonkos Anna összetételű négypárevezős csapattal újabb 4. helyezéssel gyarapította sikereit. Ez volt az utolsó versenyzésben eltöltött éve.
Kiegyensúlyozott családi és szakmai élet
Ilona a Kaffka Gimnáziumban tett érettségije után egészségügyi főiskolát végzett, egész élete során az egészségügyben, jellemzően kórházban, nővérként dolgozott, a Tétényi úti Kórház és Fehérvári úti SZTK laborvezető főnővéreként ment nyugdíjba. 1956-ban lépett házasságra Radványi Rudolf (1929–2020) vízépítő mérnökkel, akit a sport révén ismert meg. Férje, civilben a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság (Kövizig) főosztályvezetője, rövid ideig igazgatóhelyettese, a hajószállításoknál és más műszaki feladatokban volt segítségére az Evezős Szövetségnek, valamint versenybíró volt. A Budai ciszterci Szent Imre-templomban tartott esküvőjükön, csakúgy, mint ugyanott 2006-ban Aranylakodalmukon, az evezőstársak, illetve azok leszármazottai tartották fejük fölé a lapátokat. Két fiuk született: Ádám (1962) aneszteziológus orvos lett, Szabolcs (1967) fiatalon kajakozott, majd a búvársporttal folytatta, búvároktató és merülésvezető, búvároperatőr lett, miközben segédoperatőrként dolgozik.
Gazdag kulturális és szociális kapcsolatok
Ilona az egykori evezőstársakkal élete végéig szoros kapcsolatot ápolt, rendszeresen tartottak összejöveteleket Bertalan Lajos utcai otthonában. Ezenkívül túrázott, férjével együtt a Kőbányai Gyógyszergyár Turista Csoportjának tagja, túrák szervezője is volt – Szlovákia, Románia, Bulgária, Török- és Görögország hegyeibe szervezett hegymászótúrákat. Rajongásig szerette Wagner zenéjét, a Wagner-társaság oszlopos tagja lett, rendszeresen járt koncertekre, összejövetelek szervezésében segédkezett. Figyelemmel kísérte a hazai evezőssport alakulását, a jelentősebb hazai versenyeken sokszor meg is jelent. Ha halála nem a Covid-járvány idejére esett volna, sporttársai bizonyosan lapátok között kísérték volna a Budafoki temetőben utolsó útjára is, mint tették esküvőjén és aranylakodalmakor.
Forrás
Radványi Szabolcs adatközlése, 2025. január.