Dr. Hunfalvi

Katalin

Édesapja, Hunfalvi Lajos a Generali biztosítótársaságnál dolgozott, édesanyja, Hock Jozefa gimnáziumi tanár volt a Veres Pálné Gimnáziumban. Ferencvárosban laktak, így Hunfalvi Katalin az általános iskolát ott végezte el, majd a Veres Pálné gimnáziumban folytatta tanulmányait, itt érettségizett. Az evezést gimnazista korában kezdte el a Vasasban, Hambalgóné Haentjens Henrietta, egykori Európa-bajnoki bronzérmes evezős kezei között. Jó adottságai mellett rendkívül szorgalmas volt, ezért viszonylag gyorsan eredményes versenyzővé vált. Fő versenyszáma a kétpárevezős volt, Goszleth Marietta Antóniával párban az evezősversenyeken rendszeresen az élmezőnyben végzett. Fiatalon kiérdemelte a bizalmat, 1960-ban bekerült a válogatott keretbe. 1961 tavaszától a női párevezősök két nagy hajóban készültek, Katalin a B csapatban Szendey Katalinnal, Raskó Józsefnével, Kovacsics Ágnessel edzett. Ebben az évben a Prágában rendezett Európa-bajnokságon is az egy poszton megváltozott összetételű négypárevezős (Kovacsics Ágnes, Raskó Józsefné, Hunfalvi Katalin, Domonkos Anna, kormányos Radványi Rudolfné Skotniczky Ilona) tagjaként vett részt, az előkelő negyedik helyet érték el. 1962-ben, amikor már munkája és családja került előtérbe, abbahagyta a versenyzést.

1961-ben férjhez ment Bodnár Árpád villamosmérnökhöz. 1965-ben egy fiuk született, Attila, aki orvosként, majd kórházi főigazgatóként dolgozott. Katalin a versenyzéssel párhuzamosan a gimnázium elvégzése után továbbtanult, először gyógytornász lett. A képző elvégzése után az Országos Baleseti Intézetben helyezkedett el mint gyógytornász; 1966-ban Egyed Béla szerzőtárssal tanulmánya jelent meg a Magyar traumatológia, orthopaedia és helyreállító sebészet című lapban A fantomkezelés elmélete és gyakorlata végtagcsonkoltak rehabilitációjában címmel (1966/4. sz., 244–253. o.). 1974-ben az ELTE pszichológia szakán klinikai pszichológusi képzettséget szerzett esti tagozaton. A Baleseti Intézetből került az egészségügyi dolgozók szakszervezeti központjába, ahol később az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete országos titkáraként dolgozott. Innen került át a MÁV vezérigazgatóságára, ahol egészségügyi főosztályvezetőként dolgozott nyugdíjazásáig. Nyugdíjasként visszavonultan élt 2023. április 23-án, életének 82. évében bekövetkezett haláláig. „Személyében egy olyan nagy tudású és lelkiismeretes kolléga távozott a vasutas közösségből, akinek rendkívül fontos volt a munkatársak egészsége, és akinek segítségére mindig és mindenben számíthattak a kollégák” – olvashatjuk a MÁV-csoport online magazinjában megjelent nekrológban. Végső nyughelye a Farkasréti temetőben van (XXI/2/0/57).