Törékeny kamaszlányból élsportoló
Nagyon vékony testalkata ellenére kezdett el evezni az első hölgyevezős klub, a Juventus csapatában 1942-ben, mellyel 1944-ben már magyar bajnokságot nyert négypárevezősben. A háború után rendületlenül folytatta, az immár Kereskedelmi Alkalmazottak Sportegyesülete (KASE) névre átkeresztelt egyesületben, ahol a versenyzés mellett csapattársai oktatásával, edzéseinek irányításával is foglalkozott, az őáltala edzett négypár nyerte a bajnokságot 1946-ban. 1946–49-ben rövid ideig az FTC volt a klubja. A házasságkötés és a gyermekáldás megszakította pályáját, de 1950-ben átigazolt a Giorghu Dej Hajógyár csapatába, ahol 1956-ig folytatta az aktív sportot, és 1950-ben Sznák Mihálynéval, 1952-ben Schulze Brigittával, majd 1955–1956-ban Pap Jenőnével párban felnőtt bajnokságokat nyert kétpárevezősben.
Európa-bajnoki bronzérem után búcsú a versenyzéstől
Mint sok párevezős, ő is a kétpárevezős egységet érezte legjobban testhez állónak, abban volt képes tudása legjavát nyújtani, és abban volt a legeredményesebb is, ami alapján bekerült a válogatott keretbe 1955-ben. Az Európa-bajnokságon, az elsőn, amelyen magyar evezősnők részt vehettek, mégsem kétpárban, hanem a négypárevezős csapatban (Sólyom Andrásné, Granek Istvánné, Raskó Józsefné, Orodán Ida, Skotniczky Ilona kormányos) indították, és bár az elért harmadik hely ragyogó eredmény, és büszke is volt rá, de rosszul esett neki, fájlalja a sportvezetés bizalmatlanságát.
Negyven éven át sikeres üzletasszonyként
Ötéves női szabó ipariskolát végzett, melynek végén iparengedélyt kapott, sportoló évei alatt egy tervezőirodában dolgozott, az edzőtáborok, versenyek idejére kikérőkkel megszakítva. Nyolc év után, 1956-ban felmondtak neki, ekkor visszatért eredeti szakmájához és az iparengedély birtokában női divatszalont nyitott. 1956 a családi életében is gyökeres változást hozott. Férjétől, akivel 1947-ben kötötte össze az életét, és aki 1948-ban született Mária lányának édesapja, elvált. Ettől kezdve – miközben gyermekét egyedül nevelte – 40 éven át dolgozott a Petőfi Sándor utcai szalonban, nem evezett, csak a hétvégéken. 1965-ben telket vásárolt Visegrád-Szentgyörgypusztán, szinte a Duna-parton, melyen hamarosan felépíttette házát is, melyben mai napig él. Eper Béla hajóépítő készített számára cédrusfából egy nyitott, palánkos egypárevezős hajót, mellyel szabadidejében először lányával, később unokáival tett rendszeresen emlékezetes vízitúrákat. Hatvan éve élvezi a Duna-kanyart, a víz, a hegy nyújtotta szabadságot, s bár egy ideje már nem ül hajóba, a leányfalui uszoda látogatásával és kertészkedéssel elégíti ki mozgásigényét.
Forrás
Sólyom Andrásné Farkas Mária adatközlése 2023.