Kilométerek szorgalmas gyűjtögetésével kezdődött
A háború után a Siemens Gyár (ahol édesanyja dolgozott) Szunyog-szigeten lévő üdülőjében töltötte a nyári hónapokat, Fett József tanítgatta kielbotban evezni, majd közösen túrákat tettek. 1947-ben a Szakács Márton és Móritz László (Hári bácsi) által újonnan létrehozott Acélöntő- és Csőgyár evezős klubnak hivatalosan is tagja lett, Szakács Mártont tartja nevelőedzőjének. Rendszeres edzésadagként emlékszik a Szunyog-szigeti csónakházból Visegrádig való felevezésekre, amit ott a hegyre való felkapaszkodás, majd a hazaevezés követett. 16–17 évesen már egypárevezős versenyhajóban korosztályos versenyeket is nyert, sőt felnőttek között vegyespárosban megnyerte a „Kék Duna” bajnokságot. Sikereire felfigyelt Bohnné Somkuti Ilona versenyző-edző, és három év múltán, 1950-ben átigazolt a Budapesti Vasasba, ahol nagyobb létszámú kortársaival és Irányossy Géza edző irányításával biztosított volt további fejlődése. 1960-ig tartó sportpályafutása alatt öt felnőtt országos bajnokságot nyert: négypárevezősben (4) és utoljára 1960-ban kétpárevezősben Pap Kornéliával.
Öt Európa-bajnoki érem kiharcolásával folytatódott
1955-ben lett válogatott, és a Vasas SC négypárevezős csapatával – Sólyom Andrásné, Granek Istvánné, Raskó Józsefné, Orodán Ida – a snagovi Európa-bajnokságon mindjárt bronzérmet nyert. A következő három évben a Granek Istvánné, Terelmes Lászlóné, Raskó Józsefné, Kőszegi Jánosné összetételű négypárevezős az Európa-bajnokságokon szinte páratlan sikersorozatként két második (1956, Bled; 1957, Duisburg) és egy harmadik (1958, Poznań) helyezést ért el. Ezek közül a bledi emlékezetesebb, mert mindössze 4 század másodperccel szorultak a második helyre, a célbíróság is hosszú töprengés és „gondolkodás” után hirdette ki az eredményt. E verseny után egy heti tengerparti pihenésre kaptak lehetőséget a versenyzők. 1957-ben ez a négyes a rangos Berlin-Grünau-i nemzetközi versenyen a favorit román és NDK-s, valamint további öt csapat előtt győzni tudott. Ida 1957-ben és 1958-ban kétpárevezősben is rajthoz állt az Európa-bajnokságon, 1957-ben Kőszegi Jánosnéval V., 1958-ban Pap Kornéliával VI. helyen végeztek. 1959-ben Maconban a négypárevezőssel – Granek Istvánné, Kovacsics Ágnes, Raskó Józsefné, Terelmes Lászlóné – IV. helyet, 1960-ban Londonban – Mózer Erzsébet, Kovacsics Ágnes, Raskó Józsefné, Terelmes Lászlóné – újabb bronzérmet nyertek. A csapatok kormányosa minden esetben Skotniczky Ilona volt.
Támogató családi környezet és eredményes munkásság
1956-ban férjhez ment Terelmes Lászlóhoz, a Kinizsi, később az FTC kiváló, a válogatott kerettagságig jutó evezőséhez. Lányuk, Katalin, 1961-ben született, szüleihez hasonlóan külkereskedelmi szakember lett, de nem folytatta szülei sportját. Versenyzői évei alatt Ida a Csavaráru Gyárban (1950–1955) és a Fémbútorgyárban (1955–1962) bérszámfejtőként dolgozott. 1962-től a Monimpex Külkereskedelmi Vállalatnál osztályvezető-helyettes volt, közben elvégezve a Dolgozók Önálló Közgazdasági Technikumát közgazdasági technikusi oklevelet szerzett (1967). 1967–1970 között ugyancsak külkereskedelmi szakember férjével az NSZK-ban éltek és dolgoztak. Itt vette át a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója kitüntetést, amit 1968-ban, a MESZ megalakulásának 75 éves jubileuma alkalmából ítéltek neki, és amit külügyi futárral küldtek ki utána Németországba. 1978-ban Felsőfokú Külkereskedelmi Áruforgalmi Szakvizsgát tett, a Külkereskedelmi Minisztérium által kiállított oklevél birtokában 1978-tól 1989-ig, nyugdíjba vonulásáig a Terimpex Külkereskedelmi Vállalat osztályvezetője, majd főosztályvezetője volt, munkája legjelentősebb eredményének az ún. egyműveletes okmánykészítés rendszerének a bevezetését tekinti, ami a mai vállalatirányítási rendszerek (mint pl. Datorg, MÜSZI, SAP) elődje.
Forrás
Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben (Bp. 1994. II/405.o.);
Orodán Ida adatközlése 2023.